Magyarország turisztikai régiói

A gazdasági teljesítmény, illetve általánosságban a fejlettség-elmaradottság legfontosabb egydimenziós mérőszáma, egyszersmind a szakértői elemzésekben, illetve a regionális politika, a területfejlesztési támogatások elosztása szempontjából is kulcsszerepet betöltő mutató a bruttó hozzáadott érték, a GDP egy lakosra vetített, becsült értéke az Európai Unióban és hazánkban egyaránt. Célunk ezért az volt, hogy becslést végezzünk a hazai idegenforgalmi régiók GDP-jére, s ezzel, illetve fajlagos értékével összehasonlítsuk a fejlettségi viszonyaikat.

A becslés menete módszerét tekintve azonos volt az ELTE munkatársainak hazánk kistérségeire, illetve a Balatoni régióra végzett becslésével (Kiss [2003]; Lőcsei–Nemes Nagy [2003]), s így következésképpen nem egyeznek az Országos Területfejlesztési Hivatal és a Gazdaságkutató Intézet vizsgálatainak eredményével (O T H – GKI [2006]).

o       Meghatároztuk az egyes idegenforgalmi régiókhoz tartozó települések részesedését a megyéik összes adóköteles jövedelmeiből, a helyi adók volumenéből és a regisztrált vállalkozások számából.

o       E részarányok átlaga (%-os részesedés) alapján kiszámítottuk minden település becsült GDP-jét a megfelelő megye – a KSH által hivatalosan közölt – GDP volumenén belül.

o       Ezek a települési becsült GDP volumenek kerültek aggregálásra idegenforgalmi régiós szinten.

A népességszámra vetítve adódtak a fajlagos, egy lakosra jutó becsült GDP értékek

Mint az 1. táblázat adatain is látható, az idegenforgalmi régiók közül a Budapest–Közép-dunavidékiben állítják elő a legtöbb GDP-t hazánkban. Részesedése 2000-2005 között lényegében folyamatosan növekedett, míg a többi régió vagy stagnált, vagy pedig visszaesett.

A jelentős fejlettségi különbségeket mutatja az a tény, hogy egy régió bruttó hazai terméke megközelíti az országos érték felét, s e régióhoz képest a többi nem képes ellenpólusként működni.

1. táblázat

A bruttó hazai termék becsült megoszlása az idegenforgalmi régiókban, 2000-2005, %

Régiók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	43,3	44,3	45,8	44,9	45,0	46,9
Észak-magyarországi régió	7,4	7,4	7,3	7,4	7,5	7,4
Észak-alföldi régió	9,4	9,8	9,5	9,7	9,6	9,3
Tisza-tavi régió	1,3	1,3	1,2	1,2	1,2	1,2
Dél-alföldi régió	9,9	9,7	9,5	9,4	9,4	9,1
Közép-dunántúli régió	9,3	9,0	8,4	8,8	9,1	8,9
Balatoni régió	2,4	2,4	2,3	2,4	2,3	2,2
Dél-dunántúli régió	6,4	6,3	6,2	6,0	6,0	5,7
Nyugat-dunántúli régió	10,7	9,9	9,7	10,2	9,8	9,3
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Forrás: saját számítás

Mivel a becslési eljárás során az alapáras GDP használtuk fel, így lehetőségünk volt arra, hogy a valós változásokat modellezhessük. 2000-hez viszonyítva 2005-re országosan 63%-al növekedett a GDP. Ennél gyorsabb bővülést csak a Budapest–Közép-dunavidéki (+77%) és az Észak-magyarországi régióknál láthatunk (+63%). A többi régiónál az országos átlaghoz képest lassabb növekedést láthatunk, a legkisebbet a Nyugat-dunántúlinál (+42%).

A GDP egy lakosra jutó fajlagos értéke tekintetében (2. táblázat), az országos átlaghoz viszonyítva a Budapest–Közép-dunavidéki régió mellett csak a Nyugat-dunántúli tudott (ő is csak 2004-ig) az országos átlagnál magasabb értéket felmutatni. Mivel más országokhoz hasonlóan hazánkban is kiugró a főváros fejlettsége, ezért célszerű egy Budapest nélküli, vidéki átlagot is kiszámítani, s az idegenforgalmi régiók fejlettségét ahhoz hasonlítani. Ehhez az átlaghoz viszonyítva az előbb jelzetteken kívül a Közép-dunántúli és a Balatoni régió mutat még magasabb fejlettséget.

2. táblázat

Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék becsült értékei az idegenforgalmi régiókban az országos átlag százalékában, 2000-2005

Régiók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	152	156	160	157	157	162
Észak-magyarországi régió	63	64	63	64	66	64
Észak-alföldi régió	66	68	67	68	67	65
Tisza-tavi régió	62	64	61	59	62	63
Dél-alföldi régió	73	71	71	70	70	68
Közép-dunántúli régió	98	94	88	92	94	93
Balatoni régió	95	96	93	94	93	89
Dél-dunántúli régió	73	73	72	70	70	67
Nyugat-dunántúli régió	114	105	103	109	104	99
Országos átlag	100	100	100	100	100	100

Forrás: saját számítás

A fajlagos GDP területi egyenlőtlenségeit mutatók segítségével igyekeztünk megvizsgálni. A mutatók a következők voltak:

Relatív terjedelem

ahol Xmax=Xi maximuma; Xmin=Xi minimuma;  =Xi-k átlaga

Duál-mutató

ahol    =yi súlyozott átlaga; ym=  -nál nagyobb yi értékek súlyozott átlaga; ya=  -nál nem nagyobb yi értékek súlyozott átlaga

Hoover-index

ahol xi és fi két megoszlási viszonyszám (esetünkben az i-edik megye népességének, illetve turisztikai GDP-jének részesedése az országos össznépességéből, illetve turisztikai GDP-ből), melyekre fennáll a következő két egyenlet: ∑xi=100% és ∑fi=100%.

Súlyozott relatív szórás

ahol fajlagos (arány) mutató értéke az i. területegységben (jelen esetben egy főre jutó turisztikai GDP) ,     = yi súlyozott átlaga

Súlyozott Gini együttható

ahol  = fajlagos (arány) mutató értéke az i. területegységben (jelen esetben egy főre jutó turisztikai GDP) ,     = yi súlyozott átlaga

Területi egyenlőtlenségi mutatóink szerint az egy lakosra jutó bruttó hazai termék területi egyenlőtlenségei igen jelentősek Magyarországon és valamennyi mutató a különbségek növekedését mutatja (3. táblázat).

3. táblázat

Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék egyenlőtlenségi mutatói, 2000-2005

Mutatók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Relatív terjedelem	0,90	0,92	0,99	0,98	0,94	0,99
Duál mutató	1,93	1,94	2,04	2,00	1,97	2,17
Hoover index, %	16,1	17,7	20,6	22,7	27,1	32,1
Súlyozott relatív szórás, %	36,05	37,24	39,90	38,33	38,00	41,15
Súlyozott Gini együttható	0,19	0,20	0,21	0,20	0,20	0,21

Forrás: saját számítás

Magyarországon a turizmus a nemzetgazdaságban betöltött szerepe miatt hosszú idő óta kiemelt jelentőségű területe a gazdaságnak. Nem jellemezhető hagyományos ágazatként, mivel az általa igénybe vett szolgáltatások és termékek heterogének. A turizmus olyan része a gazdaságnak, amelyet az elfogadott nemzetközi szabványok (ESA 951) és gazdasági tevékenységi nómenklatúrák, osztályozások (ISIC2, NACE3) és az ezekre épülő hazai osztályozás (TEÁOR) önálló elemként nem ismernek, és nem határolnak le. A már említett nemzetközi kézikönyvekben határozott ajánlás létezik arra, mely ágazatok kapcsolódnak a turizmushoz. A korábban éppen ezért a turizmus makrogazdasági összefüggéseit elsősorban a H gazdasági ágazat, vagyis a szálláshely szolgáltatás, vendéglátás nemzetgazdasági ágazat teljesítményén keresztül vizsgálták.

A Turizmus Szatellit Számlák rendszere az az eszköz, amely összefoglalja a turizmushoz kapcsolódó gazdasági területeket, megteremti a turizmust bemutató statisztikák összhangját és a gazdasági hatásának vizsgálatához szükséges információs alapot. Vizsgálatunkban a KSH által publikált 2000-2005 közötti Turizmus Szatellit Számlák adatait használtuk fel, mely nemzetközi szabványok felhasználásával készül (UNITED NATIONS – WORLD TOURISM ORGANISATION – OECD – EUROSTAT [2001]).

Célunk az volt, hogy a 2000 és 2005 közötti adatokból kiszámítsuk a regionális turisztikai GDP-t, illetve az, hogy megvizsgáljuk a magyarországi idegenforgalmi régiók helyzetét, illetve folyamatait.

A világon számos országban végeztek regionális turisztikai becsléseket (lásd többek között :Konttinen [2006]; Zhang [2005/a-b]; Jones–Munday–Roberts [2003]).

Munkánk nem kívánja helyettesíteni a hasonló hazai számításokat, inkább csak azok előfutáraként fogható fel. Bár a nemzetközi szakirodalomban létezik olyan példa, ahol az országos turisztikai adatot bontották le valamilyen területi szintre (LONDON DEVELOPMENT AGENCY [2008]), a rendelkezésre álló adataink csak egy hasonló, némileg egyszerűbb becslést tettek lehetővé.

A vizsgálat alapja az a feltevés, hogy a turisták fogyasztása arányos azzal, hogy milyen szálláshelyet, mely megyében vettek igénybe. A turisztikailag frekventált desztinációba utazók amennyiben magasabb kategóriájú szálláshelyet választanak, akkor a Szatellit Számlákon belül ismert turizmusra jellemző ágazatokon belüli termékekre, illetve szolgáltatásokra is többet fog költeni és fordítva..

Az elemzés előzményének tekinthető „Budapest főváros turisztikai stratégiája és 2010-ig szóló fejlesztési programja, a „Budapest, mint márka” marketingszempont érvényesítésével”, mely a Horwath Consulting Magyarország Kft. által vezetett konzorcium közös munkája. Ebben a kutatásban a GKI által kifejlesztett „Duna modell” eredményeit „regionalizálták” Budapestre, annak hazai kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák aránya alapján (Horwath Consulting [2004]).

Először a magyar a turisztikai GDP regionális bontásának elkészítéséhez kezdtünk hozzá. Ehhez szállástípusok szerint megyénként szükségünk volt a külföldiek és a magyarok által eltöltött vendégéjszakák számára, és szállásdíj bevételeire minden vizsgált évben. Olyan kombinált becslési eljárást választottunk a területi bontás elérésére, mely figyelembe veszi a megfelelő megyében a szállástípusok (szálloda, panzió, turistaszálló, ifjúsági szálló, kemping) szerinti magyar és külföldi vendégéjszakák számát és a szállásdíj árbevételeket is.

A turizmusra jellemzőnek vagy ahhoz kapcsolódónak vélt termékek és tevékenységek azonosításához az alábbi gyakorlati ismérveket kell figyelembe venni:

A Magyarországra vonatkozó Turizmus Szatellit Számlákban a következő csoportosítás szerepel, amely harmonizálható a nemzeti számlákban szereplő adatokkal, illetve azok háttéradataival, s munkánk során is ezt vettük figyelembe:

A. Turizmusra jellemző termékek és szolgáltatások

1. Szálláshely-szolgáltatás

2. Második otthon

3. Vendéglátás

4. Vasúti személyszállítás

5. Közúti személyszállítás

6. Belvízi személyszállítás

7. Légi személyszállítás

8. Személyszállítást kisegítő tevékenység

9. Szárazföldi és vízi járművek kölcsönzése

10. Utazásszervezés

11. Kulturális szolgáltatás

12. Sport- és egyéb szabadidős tevékenység

A kutatás során a Turizmus Szatellit Számlákban ismertetett (KSH, [2004]), a turizmushoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások, valamint a nem turisztikai termékek és szolgáltatások ágazatait nem vettük figyelembe.

A következőkben képletünkben jelölje:

 az x évben k szállástípusban j megyében az i állampolgárságú (magyar-külföldi) turisták vendégéjszakáinak a számát, valamint

 az x évben k szállástípusban j megyében az i állampolgárságú (magyar-külföldi) turisták szállásdíj árbevételét.

Ekkor az x évben a j megye részesedése a turisztikai GDP-ből:

képlet alapján számíthatjuk ki. Az arányok ismeretében pedig meghatározható a regionális értékek összegzésével a regionális turisztikai GDP.

4. táblázat

A turisztikai GDP megoszlása az idegenforgalmi régiókban, százalék, 2000-2005

Régiók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	49,1	50,1	49,0	50,8	55,6	54,5
Észak-magyarországi régió	3,2	3,1	3,1	3,1	3,0	3,3
Észak-alföldi régió	5,9	6,1	6,4	6,2	5,5	5,8
Tisza-tavi régió	0,4	0,5	0,5	0,6	0,5	0,5
Dél-alföldi régió	2,9	2,7	2,9	3,0	2,8	3,1
Közép-dunántúli régió	1,9	1,8	1,9	2,0	2,0	2,6
Balatoni régió	25,6	25,2	25,7	23,7	20,1	19,7
Dél-dunántúli régió	3,2	3,0	2,6	2,6	2,5	2,5
Nyugat-dunántúli régió	7,8	7,5	7,9	8,0	8,0	8,1
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

A turisztikai GDP 2000-2005 (4. táblázat) között országosan, alapáron számolva 67%-al növekedett. A legjelentősebb gyarapodás a Közép-dunántúli régióban látható (+131%), míg a legkisebb a Dél-dunántúliban. Csak két régióban, a Balatoni és a Dél-dunántúliban láthatunk az országosnál kisebb bővülést.

2000 és 2005 között a régiók sorrendje csak kismértékben változott a turisztikai GDP tekintetében. Az első négy helyen gyakorlatilag nem is történt változás, hiszen a Budapest–Közép-dunavidéki régiót a Balatoni, a Nyugat-dunántúli és az Észak-alföldi követi. 2000-ben még a Dél-dunántúli volt az ötödik helyen, mely 2005-re a nyolcadikra csúszott. 2000-ben a Dél-alföldi régiót még az Észak-magyarországi, a Dél-alföldi és a Közép-dunántúli követett, melyek 2005-re egy-egy helyet előreléptek. A Tisza-tavi régióban viszont a teljes vizsgálati időszakban a legkevesebb turisztikai GDP-t állították elő.

A következőkben azt igyekeztük megvizsgálni, hogy a turisztikai GDP vagy az összes GDP területi koncentrációja erősebb hazánkban? Ehhez a koncentrációs (Hirschman – Herfindhal) – indexet alkalmaztuk (lásd többek között (Nemes Nagy, [2005]).

ahol xi: naturális mértékegységben megadott területi jellemző az i területegységben.

Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk (5. táblázat), hogy a turisztikai GDP területi koncentrációja hazánkban regionális szinten jóval erősebb az összes GDP-nél, s a koncentráció egyre jobban erősödik mindkettő esetében.

5. táblázat

A GDP és a turisztikai GDP koncentrációs indexei, 2000-2005

Mutató	2000	2001	2002	2003	2004	2005
GDP	0,24	0,24	0,25	0,25	0,25	0,26
Turisztikai GDP	0,32	0,33	0,32	0,33	0,36	0,35

Forrás: saját számítás 

2000 és 2005 között országosan a turizmusra jellemző ágazatok (vagyis a turisztikai GDP) részesedése kismértékben nőtt a GDP-ből (6. táblázat). A turizmusra jellemző ágazatok szerepe első sorban a Nyugat-dunántúli régióban nőtt meg, míg leginkább a Balatoni régióban esett vissza. Mindemellett viszont látható, hogy a Balatoni régió GDP-jében a turizmusnak messze nagyobb szerepe van, mint a többi régióéban. Másrészt viszont a Közép-dunántúli régió gazdasági teljesítményében a turizmus szerepe a legkisebb a magyarországi régiók között.

6. táblázat

A turizmusra jellemző ágazatok részesedése a GDP-ből az idegenforgalmi régiókban, 2000-2005, %

Régiók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	5,7	5,7	5,4	5,8	6,1	6,0
Észak-magyarországi régió	2,2	2,1	2,2	2,2	2,0	2,3
Észak-alföldi régió	3,2	3,2	3,4	3,3	2,8	3,2
Tisza-tavi régió	1,7	1,9	2,1	2,5	2,1	1,9
Dél-alföldi régió	1,5	1,4	1,5	1,7	1,5	1,8
Közép-dunántúli régió	1,0	1,0	1,1	1,2	1,1	1,5
Balatoni régió	54,8	52,6	55,2	51,6	42,9	46,0
Dél-dunántúli régió	2,5	2,4	2,1	2,2	2,0	2,2
Nyugat-dunántúli régió	3,7	3,8	4,1	4,1	4,1	4,5
Magyarország	5,1	5,1	5,0	5,2	5,0	5,2

Az egy lakosra jutó turisztikai GDP területi egyenlőtlenségei jóval jelentősebbek, mint a GDP-é (7. táblázat). Igaz ugyan, hogy a legtöbb mutató a területi különbségek csökkenését mutatja, de a területi különbségek várhatóan csak igen hosszú távon csökkenthetők ebben a vonatkozásban.

7. táblázat

Az egy lakosra jutó turisztikai GDP egyenlőtlenségi mutatói, 2000-2005

Mutatók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Relatív terjedelem	10,06	9,87	10,05	9,24	7,80	7,63
Duál mutató	6,59	6,78	6,55	6,47	6,85	6,28
Hoover index, %	43,77	47,72	51,14	56,04	59,73	63,00
Súlyozott relatív szórás, %	161,09	159,00	161,13	150,48	134,23	130,46
Súlyozott Gini együttható	0,55	0,55	0,55	0,54	0,53	0,51

8. táblázat

Egy lakosra jutó turisztikai GDP az országos átlag százalékában, 2000-2005

Régiók	2000	2001	2002	2003	2004	2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	172,5	176,0	171,7	177,7	193,3	188,4
Észak-magyarországi régió	27,3	26,6	27,0	26,7	26,1	29,1
Észak-alföldi régió	41,5	43,0	45,1	43,3	38,5	40,8
Tisza-tavi régió	21,2	24,3	25,5	28,4	26,9	23,6
Dél-alföldi régió	21,6	19,7	21,3	22,6	21,0	23,0
Közép-dunántúli régió	19,5	18,6	19,4	20,7	21,0	26,8
Balatoni régió	1 025,8	1 005,6	1 024,7	944,3	801,4	786,2
Dél-dunántúli régió	37,0	35,2	30,0	30,2	28,6	28,8
Nyugat-dunántúli régió	82,6	80,1	84,4	85,3	85,2	85,6
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

A regionális versenyképesség fogalmának mérési lehetőségeiről az elmúlt években figyelemreméltó tanulmányok készültek, melyek eredményeit igyekeztünk felhasználni. E munkák bemutatják, miként lehet számszerűleg is jól megfogható és világos tartalmú társadalmi-gazdasági tényezők szorzatára bontani a relatív lakossági jövedelmeket (Lengyel [2000], Nemes Nagy [2004]). Munkánkban egyrészt az utóbbi szerző megközelítését alkalmazva, másrészt pedig ahhoz hasonlóan a tényezőkre bontás módszerét alkalmazva igyekeztünk megvizsgálni az idegenforgalmi versenyképesség alakulását az idegenforgalmi régiókban, illetve annak összetevőit.

Némi matematikai átalakítás után (az értékek logaritmusát kell venni) a szorzat átalakul egy sokkal könnyebben kezelhető összeggé, a következő formula szerint:

Mivel méréseinket a települések szintjéről kiindulva végezzük el, a GDP ez esetben sem lehet más, mint az adott év általunk megbecsült bruttó hozzáadott érték adata, a foglalkoztatottak száma az adott évi adózók számával közelíthető, aktív korúaknak a 18–59 éveseket tekintjük, míg népesség alatt az állandó lakosok számát értjük.

Az adózókra jutó GDP lényegében az egyes idegenforgalmi régiók gazdaságának termelékenységét közelítik, az adózók aktív korú populáción belüli aránya a foglalkoztatottságra ad elfogadható becslést, míg az aktív korúak népességen belüli aránya egyfajta korszerkezeti mérőszámként pozitív regionális erőforrásnak tekinti a minél fiatalosabb demográfiai arculatot.

E vázolt tényezőkre bontást térségtipizálásra alkalmazzuk, elfogadva Nemes Nagy József eredményeit, miszerint a jövedelmi különbségeket elsősorban a termelékenység alakítja, miközben a korszerkezeti tényező hatása igen csekély (Nemes Nagy, 2004). Tipizálásunk alapja az egyes idegenforgalmi régiók értékeinek országos átlaghoz való viszonya a lakossági jövedelmek, valamint az ezt felbontó három tényező esetén. Átvéve (Nemes Nagy, 2004) technikai megoldásait, a . táblázatban mi is 1-essel jelöltük az országos átlag feletti, 0-ával pedig az átlag alatti tényezőket. (Az első számérték mindig a lakossági jövedelmeket szimbolizálja, míg a második a termelékenységet, a harmadik a foglalkoztatottságot, a negyedik pedig a korszerkezeti tényezőt.)

A versenyképesség fogalmánál maradva, versenyelőnyösnek tekintjük az átlag feletti lakossági jövedelmű térségeket, míg versenyhátrányosnak az átlag alattiakat. Ezen belül komplex versenyelőnyt állapítunk meg, ha az adott térség a lakossági jövedelmek mindhárom összetevőjében átlag feletti értékekkel rendelkezik, míg több-, illetve egytényezős a versenyelőny, ha kettő vagy mindössze egy tényező esetében teljesül ez a feltétel. A versenyhátrány mibenlétét ennek analógiájára értelmezzük.

Általános gazdasági szempontú (9. táblázat), statikus versenyképességi összevetésben tehát csak a Budapest–Közép-dunavidéki régió tekinthető hazánkban versenyképesnek, de a korszerkezeti tényező miatt itt is csak többtényezős versenyelőnyt figyelhetünk meg. A többi idegenforgalmi régióban ezzel szemben a versenyhátrány valamely típusával találkozhatunk.

A 2000 és 2005 közötti folyamatokat figyelembe vevő dinamikus összevetésben (9. táblázat) már az Észak-magyarországi régióban láthatunk komplex versenyelőnyt, míg a Budapest–Közép-dunavidéki régióban bár versenyelőny látszik, de csak egy tényező, a termelékenység kedvező változásának köszönhetően. A Tisza-tavi régió ezzel szemben, bár szintén versenyképes, de éppen a kedvezőtlen termelékenységi folyamatainak köszönhetően, csak többtényezős versenyelőnnyel jellemezhető. A többi régióban viszont a versenyhátrány valamely típusát figyelhetjük meg.

9. táblázat

Az idegenforgalmi régiók versenyképességi típusai, 2000-2005

Régiók	2005	2000-2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	1110	1100
Észak-magyarországi régió	0000	1111
Észak-alföldi régió	0001	0011
Tisza-tavi régió	0001	1011
Dél-alföldi régió	0000	0011
Közép-dunántúli régió	0011	0001
Balatoni régió	0011	0001
Dél-dunántúli régió	0001	0001
Nyugat-dunántúli régió	0011	0000

A következőkben az általános gazdasági szempontú versenyképességi vizsgálaton túl, egy specifikus, turisztikai szempontú versenyképességi vizsgálatot kívántunk elvégezni, az előbbiekhez igen hasonló módszertannal. Két megközelítésben elemeztük a turisztikai versenyképességet: egyrészt pusztán a turisztikai tényezők, másrészt pedig a turisztikai helyzet, illetve annak a gazdasági szerkezetbe való beilleszkedése alapján.

Első megközelítésünkben a turisztikai versenyképességet önmagában a turisztikai tényezők versenyhelyzetével próbáljuk modellezni. Ebben a megközelítésben modellünk:

Az első számérték mindig a fajlagos turisztikai GDP-t szimbolizálja (melyet mi turisztikai fejlettségnek tekintettünk), míg a második az eredményességet, a harmadik az ellátottságot, a negyedik a kihasználtságot.

A turisztikai tényezők statikus vizsgálata alapján (10. táblázat) a Budapest–Közép-dunavidéki és a Balatoni régiók tekinthetők versenyképesnek. Az előbbi esetében többtényezős a versenyelőny, s csak a fajlagos ellátottság tekintetében láthatunk országos átlagnál rosszabb értéket. A Balatoni régió vonatkozásában viszont már csak éppen ebben a tényezőben láthatunk az országos átlagnál kedvezőbb értéket, míg eredményesség és kihasználtságban annál alacsonyabbat. A többi régiónál viszont a versenyhátrány valamely típusa látható.

A 2000 és 2005 közötti folyamatokat figyelembe vevő, dinamikus összefüggésben (10. táblázat) a Tisza-tavi és a Közép-dunántúli régiókban komplex, az Észak-magyarországi és a Nyugat-dunántúli régiókban többtényezős, míg a Budapest–Közép-dunavidéki és a Dél-alföldi régiókban egytényezős versenyelőny látható. Sajnálatos módon a Balatoni és a Dél-dunántúli régiókban ezzel szemben komplex versenyhátrány figyelhető meg.

10. táblázat

Turisztikai versenyképességi típusok Magyarországon a turisztikai tényezők vonatkozásában

Régiók	2005	2000-2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	1101	1001
Észak-magyarországi régió	0000	1110
Észak-alföldi régió	0000	0001
Tisza-tavi régió	0010	1111
Dél-alföldi régió	0000	1010
Közép-dunántúli régió	0000	1111
Balatoni régió	1010	0000
Dél-dunántúli régió	0000	0000
Nyugat-dunántúli régió	0010	1110

Második megközelítésünk viszont a turisztikai versenyképességet már nem önmagában a turisztikai tényezőkből kiindulva veszi figyelembe, hanem vizsgálja az adott megye általános fejlettségi szintjét, s azon belül a turizmus részesedését. A turisztikai versenyképesség tehát nem önmagában a turizmus által előállított egy lakosra jutó jövedelmen, hanem a turizmusnak a gazdaságban betöltött szerepétől és a területi fejlettségtől is függ. Ebben a megközelítésben:

Tipizálásunk módja hasonló a fenti megközelítéshez. Az első számérték mindig a fajlagos turisztikai GDP-t szimbolizálja, míg a második a turizmusnak a gazdaságban betöltött szerepét, a harmadik pedig a fejlettséget mutatja.

Némileg az előzőhöz hasonló eredményeket kapunk ebben az összefüggésben is (11. táblázat), tehát megállapíthatjuk, hogy a turisztikai folyamatokban bekövetkezett változások a turizmusnak a gazdasági szerkezetre gyakorolt hatásában is érzékelhetőek.

11. táblázat

Turisztikai versenyképességi típusok Magyarországon a gazdasági szerkezet vonatkozásában

Régiók	2005	2000-2005
Budapest–Közép-dunavidéki régió	111	111
Észak-magyarországi régió	000	111
Észak-alföldi régió	000	000
Tisza-tavi régió	000	111
Dél-alföldi régió	000	110
Közép-dunántúli régió	000	110
Balatoni régió	110	000
Dél-dunántúli régió	000	000
Nyugat-dunántúli régió	000	110

Forrás: saját számítás

A turisztikai versenyképesség vizsgálatára más típusú mutató összeállítása is elképzelhető. A turizmus összetett, sokdimenziós jelenség, így hatásait is célszerű egy multidimenzionális mutatóval végezni. Kutatók ennek érdekében hozták létre a TPI indexet (Tourism Penetration Index), mely lényegét tekintve egy komplex idegenforgalmi hatásmutató ( McELROY– ALBUQUERQUE [1998]; SÜTŐ [2007]). A mutató lényege, hogy három dimenziót együttesen mérve (gazdasági, szociális és környezeti hatás) állít elő egy komplex mutatót. A vizsgált területek: a gazdasági hatás (a beutazó turisták egy főre jutó turisztikai költése); a környezetre gyakorolt hatás (szállodai szobák száma egy négyzetkilométeren); illetve a társadalmi hatás (átlagos napi látogatók száma 1000 lakosra). E három mutató esetében az alábbi formula alapján egyenként kiszámolják az adott térségre vonatkozó három fő hatástípust, majd ezek számtani átlaga hozza létre a komplex idegenforgalmi hatásmutatót.

ahol:

TPIeco = gazdasági

TPIenv = környezeti

TPIsoc = társadalmi hatások

xenv   vagy soc vagy eco = az adott mutató értéke az adott térségben

xenv   vagy soc vagy eco min = az adott mutató legalacsonyabb értéke a vizsgált térségben

xenv   vagy soc vagy eco max = az adott mutató legmagasabb értéke a vizsgált térségben

A nemzetközi gyakorlatban a mutató elsősorban a nemzetközi érkezésekre koncentrál, s sok esetben figyelmen kívül hagyja a belföldi turizmus adatait. A TPI-vel kapcsolatos ESPON projekt (ESPON, 2007) az európai országokra végezte el ezeket a számításokat, de jelezte, hogy a számításokat mindenképpen tanácsos lenne elvégezni NUTSII-III szinten is. Vizsgálatunkban ezért a turizmus komplex hatásait idegenforgalmi régió szinten kívántuk modellezni.

A mutatók köre a rendelkezésre álló adatokhoz igazodva a következőképpen módosult:

TPIeco = egy látogatóra jutó turisztikai GDP, 2005

TPIenv = kereskedelmi és magánszálláshelyek férőhelyeinek száma négyzetkilométerenként, 2005

TPIsoc = 1 000 főre jutó belföldi és külföldi látogatók száma, 2005

Számításaink eredményeit egyrészt az ESPON tipizálás, másrészt pedig a hazai területi különbségeket jobban érzékeltető, az adatsor természetes töréspontjait figyelembe vevő térképen igyekszünk bemutatni.

Megállapíthatjuk, hogy hazánkban turisztikai leterheltség szempontjából a Dél-alföldi régió a legkevésbé és a Balatoni a leginkább érintett régió. A Budapest–Közép-dunavidéki régió csak a gazdasági hatásokat tekintve áll az élen, míg a másik két tényezőben meglehetősen háttérbe szorul, ezért tekinthetjük a leterheltségi rangsorban a másodiknak. Lényegében ennek a tényezőnek köszönheti harmadik helyét a Nyugat-dunántúli régió is.

12. táblázat

Az idegenforgalmi régiók turisztikai leterheltsége az ESPON tipizálás szerint, 2005

Típus neve	TPI index értéke	Idegenforgalmi régiók
Érett desztinációk	0,50<TPI<1	Balatoni
Közepesen magas telítettségű desztinációk	0,25<TPI<0,50	Budapest–Közép-dunavidéki
Közepesen alacsony telítettségű desztinációk	0,10<TPI<0,25	Nyugat-dunántúli
Alacsony leterheltségű desztinációl	TPI<0,10	Észak-magyarországi, Észak-alföldi, Tisza-tavi, Dél-alföldi, Közép-dunántúli, Dél-dunántúli

1. ábra

Az idegenforgalmi régiók TPI indexei

A területfejlesztés és a turizmus kapcsolatáról megoszlanak a szakmai vélemények, amelyek mögött koncepcionális felfogásbeli különbség rejlik. Amennyiben a területfejlesztést csak a területi különbségek mérséklésének eszközeként fogjuk fel, úgy nem tudunk mit kezdeni a turizmus vonzerőkön alapuló, differenciált területfejlesztési szemléletével. Ha viszont a turizmus interszektorális jellegéből indulunk ki és a kapcsolódó környezetvédelmi, természetvédelmi, kultúra, gazdasági hatékonyság követelményeit is szem előtt tartjuk, úgy gondoljuk nem lehet kérdéses területfejlesztési funkciója.

Véleményünk szerint a területfejlesztés és a turisztikai fejlesztés fogalmai a szolgáltatásokra koncentráló gazdaságokban erőteljesen összekapcsolódnak. A turizmus és területfejlesztés integrált fejlesztésének szükségessége elismert a turizmus multiplikátor hatása révén: a növekvő bevételek, az új munkalehetőségek, az infrastrukturális beruházások, a helyi kultúra, a kedvező környezeti kép, a vállalkozói tőkebeáramlás, a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállása - jelzésértékű felsorolás annak bizonyítására, hogy a turizmus erőteljes hatást gyakorol a rendszer egészére.

A turizmus erőforrásainak területi elhelyezkedésének vizsgálatában a földrajzi tér a kereslet számára vonzerőt és desztinációs terméket jelent. Mivel a turizmus időbeli és térbeli természetű folyamatokból áll, hozzájárult egy küldő és fogadó terekből álló turizmus kialakulásához, amely sajátos jegyein keresztül az adott terek társadalmi-gazdasági és környezeti jellemzőit is magában hordozza.

A turizmus egyedisége abban rejlik, hogy a termelés és fogyasztás egy időben történik (ld. a turisztikai termék jellemzőit), és hogy a terméket helyben fogyasztják el − nem a termék, hanem a kereslet változtat helyet. A turisztikai terméknek e specifikuma a teret sajátos funkcióval ruházza fel, a földrajzi tér erőforrásai − a vonzerők − az adott helyi társadalom fejlesztési tényezői is egyben.

A turizmus és a területfejlesztés kapcsolatrendszeréről több publikáció, tanulmány született regionális szinten (például Balaton, Budapest, Dél-Alföld), illetve a turizmus és vidékfejlesztés kapcsolatrendszerét is többen elemezték.

A régióban, mint társadalmi térkategóriában való gondolkodás a turizmus szempontjából akkor értékelődik fel ténylegesen, ha a régió igazgatási, területfejlesztési és táji határai fedik egymást. A hazai területi felosztásban jelenlévő kettősség (tervezési-statisztikai és funkcionális régiók) nehezíti a tervezést és a forrásallokációt, ez különösen érvényes a Balaton és a Tisza-tavi Idegenforgalmi régióra. További probléma az idegenforgalmi régiók elnevezése - mely összefügg a regionális identitástudat kérdésével is – mely szerint többségük nem hordoz piacképes földrajzi tartalmat vagy örökségre építő értéket. Magyarország területét lefedő 9 idegenforgalmi régió közül 3 rendelkezik területileg is azonosítható funkcionalitással. Pedig az EU sikeres turisztikai régióinak többsége közismert tájneveket visel és tölti fel attrakcióival.

A turizmus regionális folyamatai a szocializmusban

A turizmus a szocialista Magyarország gazdaságában egyre lényegesebb szektorrá fejlődött. Regionális folyamatait befolyásoló rendelkezések közül kiemelkedik az 1971. évi terület- és településfejlesztési törvény, amelynek az 1006/1971.II.3. pontja a turizmussal is foglalkozva két prioritást emelt ki:

A turizmus térségi fejlesztésével kapcsolatban a VÁTI és a BKI számos fejlesztési tanulmányt készített, az általuk lehatárolt térségi egységek száma 23 és 27 között mozgott. Szakmailag előkészítették a Minisztertanács 2006/1979. évi rendeletét, amely a kiemelt idegenforgalmi körzetekről (Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar, Mátra és Bükk, később Sopron-Kőszeghegyalja, Tisza-tó), és e körzetek élén állandó bizottságok (IB) működéséről határozott. A VÁTI-BKI-KSH és az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) együttműködésével a '80-as években kialakult a turizmus térségi folyamatait is mérő és regisztráló statisztikai rendszer, amely alapjául szolgált a 2012/1986. évi Kormányrendeletnek („A turizmus ágazati és területfejlesztési koncepciója”). Ebben a koncepcióban a térségi fejlesztéseket illetően három kategóriát különítettek el:

A szocializmusban a központi forrásoktól való függés, a differenciált fejlesztési prioritások, ugyanakkor az erőforrások folyamatos beszűkülése a turizmus térségi folyamataiban is megnyilvánultak. A turisztikai infrastruktúra szélsőséges területi képe alakult ki Budapest és a Balaton nyomasztó fölényével, a vidéki Magyarország térképén a gyógy- és termálfürdők jelentettek lokális színfoltot.

A központi folyamatokat szétterítő és megvalósító intézményrendszert a turizmusban a Megyei Idegenforgalmi Hivatalok jelentették. A megyei tanácsok hatáskörébe tartozó idegenforgalmi hivatalok az állami vagyon kezelőiként egyes megyékben máig ható turisztikai infrastruktúrát tudtak megteremteni és beutaztatási funkciójuk fontos része volt tevékenységüknek. Ellensúlyozni azonban a centrális akaraterőt nem voltak képesek, a rendszerváltással meginduló vagyonvesztésük pedig szerepüket is átértékelte.    

A turizmus regionális folyamatai a rendszerváltást követően  

A politikai rendszerváltással a gazdaság ágazati és térbeli folyamatai az 1990-es évtizedben jellegében más típusú és hatású térszerkezetet eredményeztek Magyarországon. Felbomlottak a klasszikus gazdasági körzetek, amelyek a korábbi ipari forradalmak erőforrásaira és technológiai bázisára építkeztek. Az ország településhálózata követte e koncentrált gazdaságfejlesztési stratégiát, az erősen urbanizált és leszakadó vidéki területek ellentmondásaival. A turizmusban a rendszerváltást követően főként a vonzerők tekintetében gyökeres változást jelentett az, hogy Közép-Európa nyitott térré vált, Magyarország elvesztette e szempontból egyediségét. Ugyanakkor a határmelléki- és a tranzitforgalom adatai (ld. közel 40 millió látogató) az évtized nagy részében elfedték a mélyben rejlő problémákat, amelyek mára már nyilvánvalóak és strukturális jellegűek. A korábbi desztinációk mellé sürgető szükségszerűséggé válik a minőségi turizmus fejlesztése és térbeli kiterjesztése hazánkban. E folyamat szerencsésen kapcsolódik a területfejlesztés és az EU rásegítő programjai céljaihoz, így van esély arra, hogy a turizmus tudatos tervezésével és strukturális megújulásával egyik vezető szektora marad a magyar gazdaságnak.

A regionális turisztikai fejlesztések alapja a turisztikai vonzerő. A vonzerők ritkán követik a megyei közigazgatási határokat, ezért a turisztikai fejlesztésekben a turisztikai kistérségek és termékcsoportok képeznek fejlesztési programokat. Továbbá a turisztikai regionális és kistérségi terek mellett a turisztikai terméktípusok is képezhetnek önszerveződő turisztikai fejlesztési programokat, tereket. A fejlesztési téregységek alapja tehát egy-egy turisztikai termékcsoport dominanciája, amely meghatározza a fejlesztések irányait és a térség arculatát.    

A turizmus ágazati irányítási rendszere Magyarországon  

A turizmus irányítását a fejlett országokban nemzeti, regionális és helyi szinten tevékenykedő, egymást kölcsönösen kiegészítő szervezetek végzik. Magyarországon is kiépült ez a struktúra, a turizmus irányítása az Országgyűléstől a települési önkormányzatokig számos szervezet feladatai között szerepel.

Magyarországon először az 19-20. század fordulóján merült fel a turizmus egységes irányításának igénye, melynek első lépéseként 1902-ben az Idegenforgalmi és Utazási Vállalatot alapították meg. Célja elsődlegesen idegenforgalmi propaganda − marketingkommunikáció − és a turisták információval történő ellátása volt. Majd az 1910-es években már települési szinten is felmerült idegenforgalmi irodák felállításának igénye, elsőként 1916-ban a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal alakult meg. Az első állami idegenforgalmi szervezetet − az Országos Idegenforgalmi Irodát − két évvel később 1918-ban hozták létre. 1928-ban alapult meg az Országos Idegenforgalmi Tanács, míg 1929-ben a parlament Idegenforgalmi Bizottsága alakult meg. 1936-ban az Országos Idegenforgalmi Tanács Titkársága Országos Idegenforgalmi Hivatallá (OIH) alakult.

A mai Nemzeti Turisztikai Bizottságot (korábbi nevén Országos Idegenforgalmi Bizottság, továbbiakban OIB) 1996-ban az akkori Ipari és kereskedelmi miniszter hozta létre döntés előkészítő és tanácsadó testületként. Az OIB működésének első időszaka sikeresnek és eredményesnek tekinthető. Kezdeményezésére került kialakításra a turizmus regionális irányítási rendszere, az egységes turisztikai pályázati rendszer, illetve a turizmus külképviseleti hálózata. A bizottság szervezeti összetétele 1998-ban átalakult, kibővült és a korábbi döntés-előkészítő jogköre átalakult javaslattevő jogkörre. Az ülések száma ritkult, majd 2001-től nem hívták össze, 2002-ben a felelős miniszter feloszlatta a szervezetet.

Az OIB 2002-ben alakult újjá a Miniszterelnöki Hivatal turizmusért felelős politikai államtitkárának tanácsadó testületeként. Tagjai a turizmus szakmai szervezeteinek elnökeiből és vezetőiből, a regionális idegenforgalmi bizottságok képviselőinek köréből kerültek ki. Feladatköre a turisztikai stratégia kialakítására, a turizmus törvény előkészítésére, a Turizmus Minőségi Díj kidolgozására és bevezetésére terjedt ki és azóta döntés előkészítő, valamint tanácsadó funkciót tölt be. 2009 elejétől megváltozott a testület neve, azóta Nemzeti Turisztikai Bizottságként működik tovább.

A regionális szintet az 1998-ban létrehozott 9 idegenforgalmi régió jelentik, melyek határai a Balaton és a Tisza-tó következtében nem egyeznek meg a 7 tervezési-statisztikai régió határaival. A Regionális Idegenforgalmi Bizottságok, mint szakmai testületek állnak a régiók élén, míg a marketing feladatokat  MT.ZRt.-hez tartozó Regionális Marketing Igazgatóságok látják el.

A megyei-,kistérségi-és települési szinten a rendszerváltás után a megyei idegenforgalmi hivatalok helyébe lépő Tourinform hálózat váltotta fel, melynek területi lefedettsége nem  valósult meg az egész országra kiterjedően.

A fentiekben jellemzett vertikális struktúrát 2008 óta egy alulról szerveződő turisztikai desztináció menedzsment szerveződés (TDM) váltja fel, mely a turisztikailag aktív térségekben fogja össze a köz-és a magánszféra szereplőit. 

A Széchenyi Turizmusfejlesztési Program

A modernkori hazai turizmusfejlesztés a 2000−2003 közötti Széchenyi Tervvel indult, melynek célja a turizmus minőségi fejlesztése, mely a nemzetközi versenyképesség fokozásán, a belföldi turizmus stabilizáló szerepének megteremtésén, a turizmus teljesítményének növelésén alapult. Az eredeti elképzelések szerint hét alprogram állami társfinanszírozása valósult volna meg, valójában ennél jóval szűkebb körben volt a hatása érzékelhető. Kétségtelen azonban, hogy az ország vezető turisztikai terméke − az egészségturizmus − megújulásának kezdetei ennek a programnak köszönhető. A program hatása révén a szezon átlagos hossza a korábbi 221 napról a beruházások eredményeként 316 napra nőtt, ami 43%-os növekedésnek felel meg. A vendégforgalom 2000−2003 között 26%-kal emelkedett, leglátványosabban Észak-Magyarországon, Észak- és Dél-Alföldön, Nyugat- és Dél-Dunántúlon. A bevételek valamennyi régióban jelentős növekedést mutattak.

1 . táblázat: A Széchenyi Terv által támogatott legjelentősebb fürdőfejlesztések (millió Ft)

Megnevezés	Projektek száma	Beruházás összköltsége	Támogatás összege
Hajdúszoboszló	2	4 394	1 302
Debrecen	1	2 097	999
Egerszalók	1	2 845	800
Sárvár	1	4 053	2 053
Bük	4	10 053	2 615
Zalakaros	3	4 159	1 035

Forrás: Magyarország Idegenforgalma szakkönyv és atlasz, 2006

A 2000-es évek eleje további jelentős elmozdulást is eredményezett a turizmustervezésben, ekkor készültek el azok az országos és regionális szintű turisztikai koncepciók és programok, melyek a következő években a NFT alapját is képezték.  

A Nemzeti Fejlesztési Terv I.

Hazánk európai uniós csatlakozásával a turizmusfejlesztés rendszere, ezen belül az államai szerepvállalás alapjaiban változott meg. A hazai mellett a közösségi források is megnyíltak, a 2004−2006 közötti időszakban megközelítőleg 30 milliárd Ft támogatást ítéltek meg a ROP-1. „A turisztikai potenciál erősítése a régiókban” c prioritás keretében, melyből 23,8 milliárd fordítottak vonzerőfejlesztésre, 6,7 milliárdot a fogadóképesség javítására. A benyújtott pályázatok mintegy negyede részesült támogatásban országos szinten, melyek harmada attrakciófejlesztésre, a fennmaradó kétharmada a turisztikai fogadóképesség javítására irányult. Az egy projektre jutó átlagos támogatási összeg meghaladta a 158 millió Ft-ot.  

1.ábra: Az NFT I. támogatások megoszlása komponensenként az egyes régiókban a 2004−2006 közötti időszakban

Forrás:NFÜ adatai alapján szerk. Aubert A.−Berki M., 2009

A két intézkedés − ROP-1.1. „Turisztikai vonzerők fejlesztése” és a ROP-1.2. „Turisztikai fogadóképesség javítása” − közül a fogadóképesség javítása volt népszerűbb, de az attrakciófejlesztésben közel négyszeres volt a megítélt támogatás. Az egy projektre jutó kifizetések 130−240 millió Ft között alakultak. Legjelentősebb támogatásban az attrakciófejlesztés részesült, itt átlagosan 250−700 millió Ft közötti kifizetések történtek.  

2. ábra:Az NFT I. keretében kifizetésre kerülő összegek regionális bontásban

Forrás:NFÜ adatai alapján szerk. Aubert A.−Berki M., 2009  

A legtöbb pályázat az első és második komponensre készült, de elsősorban nagyobb projekteket támogattak. Így a nemzeti parkok és más védett természeti területek mellett a jelentős turisztikai potenciállal rendelkező világörökségi helyszínek és történelmi városközpontok fejlesztését, valamint az aktív turizmushoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztés volt a preferált. Mivel nagyobb beruházások nyertek el támogatást, ezért ezek hatása területileg koncentráltan érzékelhető. Így például a nemzeti parkok és más védett természeti területek komponens esetében a 16 támogatott pályázat valójában öt nemzeti parkot és három egyéb természeti védettséget élvező területet érint. Ehhez hasonló a világörökségi helyszínek és történelmi városközpontok fejlesztése, ahol a hat támogatott projekt valójában három világörökségi helyszínhez kapcsolódik.

A NFT I. még „csonka” költségvetésű időszaknak minősült, így hatásai is csak korlátozottan érvényesültek.

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program  

A EU 2007−2013 közötti költségvetési időszakában az Új Magyarországi Fejlesztési Terv (ÚMFT) alapján történik a forrásallokáció, megközelítőleg 300 milliárd Ft áll a szektor rendelkezésre. Az előző időszakhoz hasonlóan két pályázati csomag − a turisztikai attrakciófejlesztés és a fogadóképesség javítása − mellett szervezetfejlesztésre vonatkozó felhívás jelent meg.

A turisztikai célra elkülönített források eltérő mértékűek az egyes régiókban. Az összes rendelkezésre álló forrás közül legtöbbet − az összes forrás 23,6%-át − a Nyugat-magyarországi régióban szánják a turizmusfejlesztésre, melyet csekély lemaradással a Közép-Dunántúl, majd Észak-Magyarország követ. Ha a források összegét vizsgáljuk, akkor az Észak-magyarországi régió helyezkedik el a rangsorban elől, ahol az elkövetkező hét évben 54,9 milliárd Ft a keretösszeg.

2.táblázat. Turisztikai célú források az ÚMFT operatív programjaiban (2007−2013)

Régiók	Összes forrás	Turisztikai prioritás keretösszege	Turizmus részesedése az összes régiós forrásból (%)
	Milliárd Ft
Dél-Alföld	218,4	40,0	18,3
Dél-Dunántúl	205,7	38,2	18,6
Észak-Alföld	284,5	51,7	18,2
Észak-Magyarország	263,7	54,9	20,8
Közép-Dunántúl	148,2	33,6	22,7
Közép-Magyarország	428,1	29,0	6,8
Nyugat-Dunántúl	135,3	32,0	23,6
Összesen	1 683,9	279,4	16,6

Forrás: ÖTM Turisztikai Szakállamtitkárság, 2009

Az attrakciófejlesztés és a szálláshely-fejlesztés komponensek közötti támogatás megosztásához régiónként eltérő nagyságú forrásokat rendeltek. Jól látható, hogy a legtöbb régióban már az attrakciófejlesztést tartják fontosabbnak és kevésbé a szálláshelyi fejlesztéseket. Az attrakciófejlesztés hiánya egyre súlyosabb problémát okoz, önmagában − ahogy a vendégforgalmi adatok is mutatják − a szálláshelyek nem vagy csak korlátozott mértékben képesek a vendégforgalom ösztönzésére. A desztinációfejlesztésben az előrelépéshez korszerű, a látogatói igényeknek megfelelő attrakciók szükségesek.

A kedvezményezettek köre eltérő az egyes pályázattípusok esetében, a turisztikai attrakciófejlesztésre nonprofit−elsősorban önkormányzatok, civil szervezetek, költségvetési szervek és egyházak −, a szálláshely-fejlesztésre profitorientált szervezetek pályáztak. A projektgazdák jellegét az eltérő támogatási intenzitás is befolyásolja, a nem termelőszervezetek átlagosan 70−90%-os, a piaci alapon működő szervezetek átlagosan 20−45%-os támogatási arányban részesülnek.  

3. ábra. Az ÚMFT támogatások megoszlása komponensenként az egyes régiókban a 2007−2014 közötti időszakban

Forrás: ÖTM Turisztikai Szakállamtitkárság, 2009

A jegyzet megírásának időpontjában az ÚMFT 2007−2008-as első akcióévének eredményei állnak rendelkezésre, így ezeket tudjuk értékelni. Az elnyert pályázatok megvalósítását a 2008/2009-es gazdasági válság módosíthatja. A saját forrás hiánya és a banki finanszírozás nehézségei miatt a támogatási szerződés aláírása gyakran elmarad. Az egyes régiók a pályázati kiírások és a forrásallokáció során mérlegelhették az adottságaik alapján a szükséges fejlesztési irányokat. A vonzerők fejlesztésében kiemelt szerepet kapott szinte minden esetben az egészség-, az öko-, a kulturális-, az aktív- és a borturizmus. Az alábbi táblázat alapján elmondható, hogy az egy-egy termékre elkülönített fejlesztési források régiókra koncentrálódnak, így például az aktív turisztikai fejlesztések központja a Dél-Dunántúl, míg az ökoturizmusé az Észak-Alföld. Magyarország vezető turisztikai terméke, az egészségturizmus fejlesztésére szánt források 80%-a három régióra koncentrálódik, melyek már jelenleg is az egészségturizmus nemzetközi és országos hatókörrel rendelkező centrumai.

3. táblázat: Az attrakciófejlesztésre irányuló támogatások megoszlása konstrukciónként az egyes régiókban a 2007−2008-as tervezési időszakban

Turisztikai terméktípus	Támogatás összege országosan (mrd Ft)	Kiemelt régió(k)	Támogatás összege a kiemelt régiókban (mrd Ft)
Egészségturizmus	12,2	Dél-Alföld Észak-Alföld Nyugat-Dunántúl	9,8
Kulturális turizmus	14,7	Közép-Dunántúl	4,5
Aktív turizmus	6,9	Dél-Dunántúl	3,5
Ökoturizmus	6,3	Észak-Alföld	3,1
Borturizmus	0,5	-	-

Forrás: Gerlach V., 2009

Az ÚMFT külön kezeli a kiemelt, stratégiai projektek, azok forrását is elkülönítve kezelik. A Kormány eddig 22 kiemelt turisztikai projektről döntött, melyhez 42 milliárd Ft-nyi támogatás kapcsolódik és összességében megközelítőleg 63 milliárd Ft-nyi beruházás realizálódik. A kiemelt projektek célja nagy összegű forrásokat igénylő attrakciófejlesztések támogatása, melyek Magyarország nemzetközi versenyképességének javításához járulnak hozzá. Míg a Dél-Alföldön egy kiemelt projektet jelöltek, addig a Nyugat-Dunántúlon vagy az Észak-Alföldön négyet-négyet. A Dél-Alföldhöz hasonlóan a Dél-Dunántúlon is hasonló megoldással találkozhatunk, de itt valójában Pécshez öt projekt − mind az Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódik − elfogadásra került. A kiemelt projektek elhelyezkedését az alábbi térkép mutatja be. A projektek száma csökkent az eredeti elképzelésekhez képest a 2008/2009-es gazdasági válság hatására.  

4. ábra.  Kiemelt turisztikai projektek az ÚMFT 2007−2013 támogatási rendszerében

Forrás: NFÜ adatai alapján szerk. Aubert A.−Berki M., 2009

Emellett külön ki kell emelni, hogy a Gazdasági Minisztérium 2005-re elkészíttette az új Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiát. Mivel a hazai turizmusfejlesztés és tervezés terén elmondható, hogy a kormányváltásoknak köszönhetően a konzisztencia hiánya a mind újabb és újabb „gyökértelennek” ható tervek elkészítéséhez vezetett, remélhetőleg a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia karöltve a mindenkori kormányprogramok turizmussal kapcsolatos fejezeteivel, illetve az NFT turizmusfejlesztéssel kapcsolatos intézkedéseivel, megadja majd a turisztikai ágazat közép- és hosszútávú fejlesztésének bázisát is. A 2007-2013-as időszakra elkészített ROP-ok turisztikai vonatkozásait az alábbi táblázat szemlélteti.  

4. táblázat : A ROP-ok turisztikai vonatkozásai

Régió	Prioritás megnevezése	Célok	ROP %-ában
Dél-Dunántúl	„A turisztikai potenciál erősítése a régióban”	A turisztikai magterületeken húzó turisztikai termékek fejlesztése és komplex térségi turisztikai termékcsaládok kialakítása Turisztikai szolgáltatások kínálatának és turisztikai infrastruktúra fejlesztése és bővítése Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 program fejlesztésének magvalósítása Hatékony marketingstratégiát megvalósító desztináció-menedzsment szervezet kialakítása	31
Észak-Alföld	„A turisztikai potenciál erősítése”	Versenyképes turisztikai termék- és attrakciófejlesztés A turizmus fogadási feltételeinek javítása A turisztikai szervezetei és működési feltételek javítása	28
Nyugat-Dunántúl	„Turizmusfejlesztés - A Pannon örökség megújítása”	Pannon-termál program kiszélesítése Pannon Kulturális Út Tájegységi ökoturisztikai (aktív) programok fejlesztése Keresekedelmi szálláshelyek fejlesztése Helyi, térségi desztinációmenedzsment-szervezetek, turisztikai klaszterek létrehozása, fejlesztése	27
Észak-Magyarország	„A turisztikai potenciál erősítése”	Térségi turisztikai vonzerők, termékek és tematikus hálózatok fenntartható fejlesztése A kereskedelmi szálláshelyek és szolgáltatásaik fejlesztése Helyi, térségi desztinációmenedzsment-szervezetek létrehozása, fejlesztése Regionális klaszterközpont létrehozása és tevékenységének támogatása	23
Közép-Dunántúl	„Regionális turizmusfejlesztés”	A turisztikai kínálat és fogadókészség minőségi fejlesztése A turizmus menedzsmentjének és marketingjének erősítése	22
Dél-Alföld	„Turisztikai célú fejlesztések”	„Dél-Alföld Spa”, egészségturisztikai létesítmények komplex fejlesztése Kulturális és szelemi értékekre épülő turizmus Aktív turizmus Vonzerőkhöz kapcsolódóan a szálláshelyek mennyiségi és minőségi fejlesztése	18
Közép-Magyarország	„A régió vonzerejének fenntartható fejlesztése”	A régió turisztikai versenyképességének fejlesztése. A természeti örökség megőrzése, rehabilitációja és megújítása. A turizmus, a szabadidő és sportgazdaság fejlesztése, valamint a természetvédelem, a természeti környezet rehabilitációja.	12

Forrás : Turizmus Trend, 2006/11-12.

Az NFT turizmusfejlesztési stratégiája mellett az Agrár-, és Vidékfejlesztési Operatív Program tartalmaz jelentősebb forrásokat a kistelepülések képének megújítására és a falusi turizmus fejlesztésére vonatkozóan.

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia és az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK, 2005) elemzésekor mindenképp ki kell emelnünk, hogy a tervek a területfejlesztési koncepciók és elképzelések közül mára már az ún. növekedési póluselmélet (regionális innovációs pólusok) erősödött meg, melynek értelmében hazánk a nagyvárosokra (természetesen Budapest teljesen más gazdasági dimenziót jelöl) és azok gazdasági vonzerejére koncentrál a korábbi „klasszikus” elemek (területi kiegyenlítődés) és a belső erőforrásokra szorítkozó fejlesztés koncepciója háttérbe szorulásával (5. ábra).

5. ábra : Regionális pólusok és tengelyek Magyarországon

Forrás : Országos Területfejlesztési Koncepció, 2005

A társadalmi és szakmai viták tarkította új elképzelés értelmében tehát hazánk az Európai Uniós programozásnál az ún. nagy volumenű programokra koncentrál, melyek a későbbiekben multiplikátor hatásuk révén tovagyűrűznek a vidéki területekre is. Az Uniós társfinanszírozás mintegy felét így a nagy volumenű programok fogják lehívni, míg a másik felét a regionális projektekre fogják fordítani.

Napjaink turisztikai tervezésének alapdokumentációja tehát a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (2005-2013), mely hosszú távú, átfogó fejlesztéseket megalapozó stratégiaként fő célként az életminőség javítását jelöli meg a turisztikai fejlesztések hatásaként és ehhez igazítja a stratégia célrendszerét és prioritásait. A célrendszer tervezésénél értékalapú és célállapot alapú tervezéssel konkretizálja az egyes célokat és a hozzájuk rendelt indikátorokat. A célok és prioritások összhangját egy mátrix alapú táblázatban összegzi, mely alapul szolgálhat a regionális turisztikai tervezésnek is.

A stratégia egy öt elemből álló pillérszerkezetre épül, amely komplexen magába foglalja a turisztikai ágazat minden részét.

6. ábra : Az NTS pillérszerkezete

Forrás : NTS, 2005

A stratégia regionális vonzatait tekintve az NTS a kiemelt desztinációk kapcsán természetesen Budapestet és a Balatont emeli ki. Eszerint a főváros nemzetközi piaci pozíciójának erősítésére van szükség, míg a Balaton esetében cél, hogy a térség a következő évtizedben hazánk legnagyobb kiterjedésű, többidényes szabadidő központjává alakuljon át.

Minden régió esetében fontos cél, hogy saját arculatukat, és a csak az adott régióra jellemző szolgáltatásprofilt tovább erősítsék, illetve kiteljesítsék. A beruházások mellett megfelelő marketingtevékenységgel Magyarországról vonzó képet kell kialakítani a külföldiekben.

A turizmusnak, mint tipikusan térségi megjelenésű folyamatnak a fejlesztésénél is figyelembe kell venni annak területi kötődéseit és az elterjedtséghez kapcsolódó speciális jellemvonásait. Ezek jelentős szerepet kaptak a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia stratégiai irányaiban és prioritásaiban egyaránt. A stratégia erősen hangsúlyozott célja: a területileg kiegyensúlyozott fejlesztés segítése. Ami megjelenik az attrakciók és a kapcsolódó – ezeket termékké és/vagy desztinációvá alakító – szolgáltatások fejlesztési elképzeléseiben is. A területiséget, a térségi kapcsolódásokat a stratégia valamennyi részelemében tetten érhetjük, ám ezek a kapcsolódások meghatároznak néhány markáns témakört.

A fejlesztési stratégia a beavatkozás helyszíneként hat csoportba sorolva kiemelt térségeket határozott meg. Ezek a területek hazánk turizmusa szempontjából olyan térségeket jelentenek, amelyek egyrészt már ma is a turizmus kiemelt centrumai, másrészt pedig a fejlesztésre kiválóak az adottságaik. A hat fő területi típus jellemzői a következők:

1. A turizmusfejlesztés kiemelt területei, úgymint Budapest és a négy kiemelt üdülőkörzet (Balaton, Velencei-tó – Vértes, Tisza-tó, Dunakanyar). Közülük kettő, Budapest és a Balaton egyben a kiemelt desztinációk fejlesztési prioritásába is beletartoznak.

Budapest esetében a fejlesztés fő céljai:

·        a világörökségi helyszínek turisztikai hasznosítása;

·        a fürdőváros arculat kialakítása;

·        Budapest, mint kongresszusi desztináció elismertségének növelése;

·        pezsgő kulturális élet megvalósítása.

A Balatonnál az üdülés kerül a programkínálat fókuszába. A fejlesztés alrégiónak nevezett területegységekre is szétbontódik. Ezek a desztinációt felépítő területegységek:

·        Kelet-Balaton (észak)

·        Kelet-Balaton (dél)

·        Déli-Balatonpart

·        Somogyi területek

·        Nyugat-Balaton

·        Balaton-felvidék

Az egyes területegységekhez tartozást komplex fejlettségi mutatók; turisztikai adatok; közlekedési kapcsolatok; valamint az önkormányzati fejlesztési társulások területi keretei határozzák meg.

2. A kiemelt fejlesztések területi típusába tartoznak a speciális természeti adottságú területek, mint a nemzeti parkok; tájvédelmi körzetek, kultúrtájak, natúrparkok.

3. A kulturális örökség attraktív helyszínei:

·        interregionális együttműködések;

·        kulturális utak, határokon átívelő együttműködések.

4. Kiemelt fejlesztési területnek számítanak a gyógy- és üdülőhelyek. Fejlesztésük gyógy- és termálvíz adottságokra épülhet. Ebben megjelenik a termálklaszterek működésének támogatása, újabb, ilyen jellegű területi integrációk létrejöttének elősegítése.

5. A rurális térségek turisztikai fejlesztése újabb dimenziót hozott a területi prioritások közé.

A rurális térségek fejlesztésénél az egyes termékelemek hálózatba szervezését, ill. a térségi szakmai szervezeti háttér kialakítását támogatják.

6. A területi fejlesztési preferenciák kiterjednek a speciális földrajzi adottságú térségekre is. Itt alapvetően a határmenti területek turisztikai fejlesztésére koncentrálnak. Kiemelendő, hogy ezzel a prioritással területfejlesztési célokat is támogatni tudnak: a határmenti periférikus fekvésből adódó hátrányok oldását.

Hálózatos fejlesztések

A turistafogadás feltételeinek javítását célzó fejlesztési irányok között kiemelt szerepet szánnak a közlekedési hálózatok fejlesztésének.

Az attrakciók elérhetőségének javítása a turizmusbarát vasúti személyszállítás fejlesztésével, valamint a közúti közlekedés fejlesztésével. Itt kiemelt szempont az, hogy ezek a fejlesztések oldják a helybeliek zártságát, egyben javítják életminőségüket is.

A hálózatos fejlesztéseknél törekednek az attrakciókat és a desztinációkat összekötő közlekedési rendszerek kiépítésére. Alapvető elvárás, a célterületek közúti elérhetőségének a javítása.

A tranzit útvonalak forgalmára speciális, a vendégkör igényeinek megfelelő szolgáltatási centrumok kiépítése támogatott. A tájékozódás segítésére információs táblarendszerek létrehozása is indokolt.

Preferálja a stratégia a kerékpárút hálózatok és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások fejlesztését is.

Figyelmet kapnak a vízi útvonalak menti infrastrukturális létesítmények is. Kikötők és kapcsolódó szolgáltatások jelennek meg ebben a fejlesztési területben.

A légi közlekedés infrastruktúrájának a fejlesztése is kiemelt a turizmus szempontjából. Ez nem csak Ferihegy további fejlesztését jelenti, hanem a regionális repülőterekre is kiterjesztődik.

Desztinációfejlesztés

A turizmusfejlesztési stratégia prioritásainak rendszerébe – alapvető hangsúly eltolódásként – a termékfejlesztés mellé felzárkózott a turisztikai célterületek, a desztinációk fejlesztése is. A desztinációkat a fejlesztés (attrakció és termék) területi kereteként és a piaci megjelenés egységeként jelenítik meg. Olyan komplex szemléletű, integrált megoldásokkal operáló desztinációfejlesztés szerepel a tervekben, amely:

Az ilyen jellegű fejlesztéseknél összekapcsolódnak a területi és a marketing feladatok. A desztinációk fejlesztésénél a meglévő súlyponti területek mellett szerepet kapnak az eddig kiugrási lehetőséget nem kapott területek is.

A desztinációfejlesztés területi rendszerének kialakítása is prioritásokat élvez. A fejlesztés helyi rendszerei a megfelelő turisztikai potenciállal rendelkező kistérségekben és településeken hozandók létre, ennek megnevezése: helyi desztináció menedzsment szervezet (HDMSZ). Amelyek a feladatai közé tartozik a desztináció termékfejlesztése, a helyi szintű turisztikai promóció és a vállalkozók, a szolgáltatások nyújtóinak összefogása, versenyképességük javítása.

A regionális desztinációfejlesztés és menedzsment szervezetek (RDMSZ) stratégiai feladata, a kiemelt vezető termékek és attrakciók valódi turisztikai márkává fejlesztése. Ebben térségi specialitásként feladat, a desztinációt felépítő tájegységek sajátos építészeti, népi és természeti hagyományainak a megjelenítése. Az elszórtan elhelyezkedő kisebb vonzerők egységes attrakcióvá, komplex termékké fejlesztése. A regionális szervezet kommunikációja döntően belföldi irányultságú.

A szervezetrendszer csúcsát a nemzeti szintű desztinációfejlesztés intézménye helyezkedik el (NDMSZ). Fő célja a desztinációk alapvetően külföld felé történő promóciója, a turisztikai „élménylánc” kialakítása.

Turizmus és vidékfejlesztés

Fontos – a területiséget szintén megjelenítő – elv, a helyi szint bevonása, és az alulról jövő kezdeményezések támogatása. Ez markánsan jelenik meg a turizmus munkahelyteremtő, vidékfejlesztő, lakosságot megtartó szerepének hangsúlyozásánál, ami erősítést igényel. A turizmusnak kiemelt szerepe lehet az agrártérségekben kieső jövedelmek pótlásában. A stratégia jelzi ugyan, hogy a turizmusfejlesztés alapjául szolgáló adottságok az egész országot lefedik és érintik a gazdasági és szociális szempontból hátrányos helyzetű térségeket, ám azt is egyértelműen definiálja, hogy turizmusfejlesztés csak a megfelelő adottságokkal és feltételekkel rendelkező területeken indokolt. A vidékfejlesztési célokat leginkább támogató vidéki turizmus változatoknál, kiemelten a falusi turizmus fejlesztésénél hangsúlyozzák a turizmus és agrárium erősítendő kapcsolatait, ám hozzá a falvak, a településképek rekonstrukcióját is támogatandóként jelölik meg. A stratégia kiemelt elvként határozza meg a helyben előállított alapanyagok és termékek felhasználását a turizmusban.

A turizmus interszektorális jellege miatt a területi tervezés valamennyi komponensével kölcsönhatásban áll, multiplikátor hatása révén erőteljes hatást gyakorol a rendszer egészére. A turizmus elsődleges erőforrása az a földrajzi tér, amelyben működik, mely vonzerőt és a desztinációs terméket is jelenti egyben. A különböző területi szintek közül kiemelkedik a régióban való gondolkodás és fejlesztés, az erőforrások nagy része az EU belépésünk (2004) óta a vidéki Magyarországon ide koncentrálódik.

A turizmus már a szocialista korszakban is jelentős gazdasági szektorrá nőtte ki magát, így meg is jelent a tervezési dokumentációkban, a Kiemelt Üdülőkörzetekben pedig gyakorlattá is vált a térségi gondolkodás a turizmus fejlesztésében és irányításában. 

A rendszerváltást követően 1998 óta beszélhetünk tudatos térségi turizmustervezésről és gyakorlatról. Fejlesztési forrásai a hazai Széchenyi Terv és az Uniós regionális operatív programokhoz (ROP) kötődnek, melyek prioritásai egyben a turizmus belső ágazati szerkezetére és regionális folyamataira is nagy hatással vannak. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia, mely a területi tervezés és a turizmus térségi kapcsolódásait konkrétan is nevesíti a 2005-2013 között időszakra, lehetőséget ad a régiókban való gondolkodás és benne a tudatos térségi turizmus tervezés gyakorlatba való átültetésére.  

A turisztikai tér táji értelmezése

A turizmus és a táj kapcsolatrendszere az idegenforgalom története folyamán az emberiség kultúrtörténetével párhuzamosan számos fejlődési fázison ment keresztül. A szabadidő elöltésének helye alapján napjainkra a turizmusban beszélhetünk természeti és kultúrtájról.

A természeti táj elvileg érintetlen természeti környezetet tár fel a turista számára, ami napjainkra jelentősen leredukálódott, hisz az antropogén beavatkozásnak „köszönhetően” ez a fajta tájkategória már csak a nemzeti parkok területén az ökoturizmus keretein belül realizálódik. Fentiekből kiindulva tehát a turisztikai élményt nyújtó modern kultúrtáj, illetve tájkép már az ökológiai elemeken túl sajátos társadalomökonómiai, kulturális és esztétikai értékeket is tükröz. Így az antropogén hatások által átalakított kultúrtáj az építészet, mezőgazdaság, urbanizáció stb. tevékenységeknek köszönhetően már sajátos jegyekkel bír, így elkerülhetetlennek tűnik a táj turisztikai tipizálása. A természetföldrajzi alapú tájbeosztásokban a rokon vonások, külső jellemzők alapján rajzolódnak ki az egységek, az eltérések alapján az alá-fölérendeltségi szintek.  A természeti tájbeosztásokba ugyanakkor jellemzően beszűrődnek a történeti és néprajzi tájfogalmak elemei is.

A tájbeosztás gyakorlati célját a különböző szerzők elsősorban a térbeli tájékozódás elősegítésében határozzák meg. A turista esetében gyakran a kognitív, a tudati térben való tájékozódás is nagy szereppel bír, hiszen a fogyasztó az utazási döntés előtt nem tudja kipróbálni a helyhez kötött, megfoghatatlan turisztikai terméket, így az adott térség térben való elhelyezését és megítélését segítheti a tájakról szerzett ismeretek. A különböző tájbeosztások a tájakból méreteik, valamint hasonlóságuk és eltérésük foka alapján alá-fölérendelt rendszert (nagytáj-középtáj-kistájcsoport-kistáj) alakítanak ki.

A turizmus legújabb trendjeinek köszönhetően azonban érdemes megemlíteni, hogy a természettel való interakció központjába sokkal inkább maga a turisztikai tevékenység kerül, mintsem az egyedi tájképi elemek esztétikai élvezete.      

Magyarország természeti tájegységeinek lehatárolása

A természeti erőforrások megítélése folyamatos átalakuláson megy keresztül. Egyre nagyobb hangsúly helyeződik a tájak különböző erőforrásaira, előtérbe kerül azok turisztikai, rekreációs és ökológiai hasznosítása. A társadalom által legtöbbre tartott értékek főként a hegyvidéki és dombvidéki területek, továbbá a vízparti terek, azonban számos eddig még ki nem használt egyediséget rejtenek az alföldi jellegű tájak is.

A természeti tájegységeinek vizsgálata során Marosi S.– Somogyi S. (1990) Magyarország kistájainak katasztere és Somogyi S (1987) Magyarország természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése c. munkái tekintendő alapirodalomnak, melyek egyértelműen igazolják a fenti állítást.

A hazai urbánus terek és a rekreációs funkció összefüggései  

A 20. században, főként a II. világháborút követően végbement társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként felgyorsult a városok fejlődése és átalakulása. Az 1960–70-es években a településpolitika és a területfejlesztés kiemelt feladatának tekintette a nagyvárosi hálózat és a megyeszékhelyek központi költségvetési támogatásokon keresztüli fejlesztését. Ennek köszönhetően a főváros, a vidéki nagyvárosok és a megyeszékhelyek körül különböző földrajzi kiterjedésű és gazdasági aktivitású, egymással funkcionális kapcsolatban élő település-együttesek, városi-urbánus terek alakultak ki.

Az ország térszerkezete azonban határozottan eltérő karaktert mutat. A markáns eltérések a területileg eltérő természeti adottságokkal, településtörténeti-, társadalmi és gazdasági okokkal magyarázhatók.

Településhálózatunk (1. ábra) problémás elemi között egyaránt említhetjük az aprófalvas és a városiasodott területeket. Az előbbi főként a Dunántúlra, valamint Észak-Magyarországra jellemző, az utóbbi pedig az ország teljes területén érezteti hatását. Városállományunk legfőbb problémája a főváros túlsúlya (többszörös centrumként funkcionál), a nagyvárosok (100 ezer fő–1 millió fő) hiánya és aránytalan elhelyezkedése (hangsúlyosabban jelennek meg az Alföldön), valamint a közép- és kisvárosi (50–100 ezer fő, 5–50 ezer fő) hálózat dominanciája, ami döntően a Dunántúlra jellemző.   1. ábra : Magyarország településhálózata a települések nagyságrendje szerint  Forrás : www.vati.hu    

A fent említett térszerkezeti tényezők egyértelműen meghatározzák az ország egyes részeinek gazdasági fejlettségét (ezzel azok rekreációs lehetőségeit), így a városi urbánus terek területi elhelyezkedését is, amint azt az alábbi térkép is szemlélteti.

2. ábra : Magyarország urbánus terei

Forrás : KSH, 2003

Az urbánus terek meghatározását követően indokolt azok kistérségi szintig visszanyúló vizsgálata. Az elemzés alapját az urbánus terek hierarchiájába besorolható és eltérő fejlettségű kistérségek összefüggésrendszere adta. Eredményként megállapítható, hogy a magyarországi statisztikai kistérségek csekély hányada tartozik bele egyértelműen a településrendszer általunk vizsgált hierarchiájába, mindösszesen 33 kistérség. [1] A vizsgált esetekben a fejlettség típusa alapján dinamikusan fejlődő, fejlődő és felzárkózó terekről beszélhetünk. Megállapítható, hogy nem találtunk példát az urbánus térbe sorolható stagnáló, illetve lemaradó fejlettségű kistérségekre. Az elemzés igazolja a településszerkezet sajátosságait, hiszen a 33 kistérség közül 25 a Dunántúlon, 8 pedig az Alföldön és Észak-Magyarországon található. A fejlettség típusa alapján legnagyobb arányban dinamikusan fejlődő kistérségeket találunk, melyek területileg elsősorban a budapesti, balatoni, soproni, szombathelyi és a pécsi urbánus terekhez tartoznak. Fejlődőek az alföldi nagyvárosok vonzáskörzetében kialakult kistérségek és felzárkózók az egykori iparvárosok vonzásában kialakult terek. Az egyes kistérségekben a központi települések térszervező szerepe megkérdőjelezhetetlen, továbbá a bennük megjelenő rekreációs folyamatok elősegítik azok gazdasági stabilitását.

Mind a budapesti, mind pedig a „vidéki” urbánus tereket a bennük lejátszódó sajátos földrajzi folyamatok határozzák meg. Ezek a táj védelme, az erőforrások kihasználása (pl.: víz, rekreációs források), lakó- és foglalkoztatási funkciók illetve a „modernizált” életkörülményekkel jellemezhető tényezők (második otthon- és üdülő funkciók) kiteljesedéséig vezetnek.  

Régió, regionalizácó. Mielőtt rátérünk a turisztikai régiók tárgyalására, mindenképp ejtenünk kell pár szót a régió problematikájáról, hisz szakmai berkekben sem teljesen tisztázott még ennek a fogalomnak a meghatározása.

A régiót tehát a szakirodalom meglehetősen sokféleképpen definiálja. Egy biztos: a tartós együttlét, a hagyományok, a kialakult közös értékrend is összetartja az egy régióban élőket, és az is igaznak látszik, hogy a régió vonzáskörzetekből mint építőkövekből formálódik. Ezekből a régiókból, amelyek között sávszerű, ritkább textúrájú terek lelhetők fel, áll össze az ország, amely több régió tartós együttélését, együttműködését jelenti.

Mindennek köszönhetően Tóth J. (2003) egyrészt funkcionális alapon (alulról felfelé), organikusan fejlődő téregységek rendszerét, valamint a hatalmi viszonyokat, igazgatást szolgáló (felülről lefelé épülő) térstruktúrákat különböztetünk meg. A két struktúra között persze jelentős az átfedés világszerte, ugyanakkor az is prognosztizálható, hogy teljes egyezésre aligha számíthatunk.

Így a funkcionális rendszer magába foglalja a települést, a körülötte évszázadok alatt kialakított természetes vonzáskörzetet, az ezekre az egységekre épülő régiókat, amelyek összessége alkotja az országot. Az ezzel szemben és mellett létező másik struktúra felülről, adminisztratív módon van kialakítva, és szintén hierarchikus rendszer.

Az Országos Területfejlesztési Hivatal olvasatában „A régió több megye vagy a főváros területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határaival határolt, egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területi egység”. (www.oth.gov.hu/regiok.php) Az 1996.évi XXI. tv. alapján:  

AZ OTK szerint „a fejlesztéspolitika elsődleges területi egysége a jövőben az ország hét NUTS2 szintű régiója, amely a korábbi tervezési statisztikai funkció mellett határozott fejlesztéspolitikai szerepet kap. Ugyanakkor fontos szerepet kap az alulról jövő kezdeményezéseket hatékonyan megjelenítő, integrált térségi fejlesztéseket megvalósítani képes kistérségi szint is.

A regionalizmus, regionalizáció folyamatát egyidejűleg számos tényező generálja és erősíti, így:

–  a politika növekvő legitimációs igénye: a hiányzó polgárközelséggel keletkező demokrácia-deficit kezelésére az EU-ban alkalmasnak tűnt a „Régiók Európája” jelszó megjelenése;

– a politikai hatalommegosztás új igénye: regionális szinten megvalósulhat a színesebb és eredményesebb hatalommegosztás, így a politikum számára a regionális szint a közhatalom gyakorlásának új alternatívájává válhat (regionális kormányzás);

–        az állam-társadalom viszony újrarendezésének igénye a decentralizáció jegyében: a problémák mind összetettebbé válásával a viszony újrarendezésében a kiutat azok a módszerek jelentik (fiskális föderalizmus, decentralizálás, dekoncentráció, kooperáció, közösségszervezés, partnerség, teljességre törekvő szemlélet, kormányzás, hálózatosodás), amelyeket összefoglaló néven regionalizációnak nevezünk;

–        a gazdaság működésének és a közhatalom gyakorlásának hálózatosodási igénye: egyre nagyobb szerepet kap a közhatalmi (államigazgatás, önkormányzati szféra) és nem közhatalmi (társadalmi és gazdasági szféra) szereplők partnerségen alapuló, hálózatos együttműködése. Ezt a trendet erősítik a gazdaságszervezés új formái és a modern nagyvállalatok szervezeti struktúrája is (hálózatok, klaszterek, virtuális vállalatok);

–        az EU strukturális és regionális politikája, valamint az ennek érvényesítésére bevezetett alapelvek: az EU strukturális politikája az unió által kibocsátott irányelvek keretei között szabályozza támogatási és fejlesztési gyakorlatát, ezek között kiemelt helyet foglalt el a decentralizáció fokozottabb érvényesítése, valamint a szubszidiaritás és partnerség elvének alkalmazása (OTK, 2005).  

3. ábra : Magyarország régiói, megyéi és kistérségei

Forrás: OTK, 2005

[1] Budaörsi, Dunakeszi, Gödöllői, Szentendrei, Pilisvörösvári, Győri, Pécsi, Szombathelyi, Keszthelyi, Balatonalmádi, Balatonfüredi, Veszprémi, Soproni, Egri, Szegedi, Gyáli, Váci, Miskolci, Fonyódi, Siófoki, Debreceni, Nyíregyházi, Tatabányai, Tatai, Szolnoki, Kecskeméti, Székesfehérvári, Komlói, Oroszlányi, Békéscsabai, Gyulai, Salgótarjáni, Kaposvári  

Az idegenforgalmi település és típusai

Az idegenforgalmi település a turisztikai események és történések csomópontjaiként, kikristályosodási pontjaiként határozhatóak meg ahol a település a turisztikai tevékenység célpontja, desztinációja, vagy éppen szervezőközpontja. A település rendelkezik tehát a turizmushoz szükséges létesítményekkel és infrastruktúrával, melyek igénybevétele komoly hatással bír a település gazdasági, társadalmi struktúrájára is. 4. ábra: Az idegenforgalmi adót szedő települések Magyarországon

Forrás: KSH, 2010

Fentiek alapján és a hatályos jogszabályok szerint turizmusuk alapján hazánk településeit négy csoportba oszthatjuk:

1)      Kiemelt üdülőkörzetek (353 település) (Budapest, Balaton, Dunakanyar, a Velencei-tó, a Mátra-Bükk, a Sopron-Kőszeghegyalja, Tisza-tó, a Mecsek-Villány).

2)      Üdülőkörzetek (1363 település) (nyugati határszél, Göcsej, Dél-Zala, Belső-Somogy, Kapos-völgy, Mecsek és Villányi-hegység, Rába-Marcal mente, Szigetköz, Vértes-Gerecse, Bakony, Budapest környéke, Ráckevei-Duna, a magyarországi Alsó-Duna-szakasz, Felső- és Közép-Tisza-vidék, szolnoki Tisza-szakasz, Tisza-Körös mente, Cserhát és környéke, Zempléni-hegység, Aggtelek és környéke)

3)      Üdülőkörzeten kívüli üdülési-idegenforgalmi adottságokkal rendelkező települések (139 település)

4)      Nem üdülőhely jellegű települések

Fentiek közül a legnagyobb településállománnyal a Balaton rendelkezik (151), a legkevesebbel pedig a Velencei-tó (11). Természetesen ezen települések turisztikai adottságai óriási különbségeket rejtenek, sokszor érdemi-hasznosítható adottságokkal pedig nem is igazán rendelkeznek. Ezért is lehet, hogy fentiek alapján Magyarország településeinek összesen mintegy 60%-a rendelkezik idegenforgalmi szempontú statisztikai besorolással.

Mivel az elsődleges utazási motivációhoz köthető cselekvéssor alapján az utazási tevékenység tipizálható (üdülés, természetjárás stb.), így a földrajzi tér és az arra épülő turisztikai termék vonzereje alapján kategóriákba sorolható az ország bármely pontja.

Ez a típusalkotás azonban a turizmusban sokkal nehezebbnek bizonyul, mint pl. a természetföldrajzban, vagy akár a társadalomföldrajzban is, hiszen a turisták rendszeres utazását a célterületek alapvető tulajdonságainak, jellemzőinek a tisztán megkülönböztethető eltérése motiválja. Bármely nevezéktanból is indulunk ki, a turizmus térbeli típusain az azonos turisztikai tevékenységet lehetővé tevő települések jellemző elemeinek összessége, vagyis a turisták által hasznosított földrajzi tér funkcionális csoportosítása értendő. Ezek szerint a következő turizmus színtereket különböztetünk meg: v     Üdülőturizmus;

v     Kulturális és örökségturizmus;

v     Egészségturizmus;

v     Falusi turizmus;

v     Aktív turizmus (ökoturizmus);

v     Gasztronómiai és borturizmus; v     Bevásárlóturizmus;

v     Üzleti turizmus;

v     Városi turizmus.  

További módszertani problémákat vet fel a turisztikai települések rangsorolása is, hisz egyértelműen meghatározható, világos kritériumrendszer nem létezik a besoroláshoz. Az egyes települések idegenforgalmi potenciáljának értékelésére egyértelműnek tűnik, hogy egy országos vonzerőleltár segítségével az tisztán kirajzolná a sorrendet. A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából 1997-ben elkészült eddigi legteljesebb települési vonzerőleltár minőségi mutatói azonban egységes szempontok hiányában szubjektív mérlegelés szerint alakult ki.

A turizmus funkciók tipizálási lehetőségei hazánkban

Az idegenforgalmi terek tipizálása során számtalan problémával kell szembenézni. Számos lehatárolási módszer létezik, azonban a jelenlegi vonzerőalapú kutatások nem alkalmasak földrajzi téralkotásra, továbbá egy egységes statisztikai adatbázis megteremtésére sem. Kimondhatjuk, hogy az idegenforgalmi térfelosztás módszertana hazánkban nem tekinthető kiforrottnak.

Természetesen a tipizálásnak több fajtája is ismert. Ezek közül leggyakrabban a KSH felosztását használjuk, mely történhet közigazgatási kategóriák (megye, régió), kiemelt üdülőkörzetek, továbbá 1998 óta idegenforgalmi régiók szerint.

A KSH besorolás mellett a leggyakrabban alkalmazott idegenforgalmi térfelosztási módszer a termékcentrikus vagy funkcionális alapon történő tipizálás.

Az ország azon részein, ahol a kedvező természetföldrajzi feltételek párosulnak a kulturális és gazdasági vonzásadottságokkal, jelentős vendégforgalommal jellemezhető összefüggő üdülőterületek alakultak ki. Az üdülőkörzetek megnevezése és a települések üdülőkörzetekben történő besorolása 2012/1986. (VI.17.) Mt.h. számú , valamint az ezt módosító 1027/1988. (VI.15.) MT, 116/1989. (VIII.24.) MT és az 1066/1990. (VI.9.) MT határozatok valamint a 89/1997. (V.28.) kormányrendeletek alapján történt. A „kiemelt üdülőkörzet” kategória létjogosultságát - a kiemelt térségek között, a nemzeti parkok, a határ-menti térségek és a logisztikai központok mellett, konkrétan nevesítve - a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és az ennek alapján készült Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK), ill. Országos Területrendezési Terv (OTrT) is megerősítette. Az üdülőkörzetek közül is különösen értékesek a nemzeti parkokat (NP), natúrparkokat, tájvédelmi körzeteket (TK), természetvédelmi területeket (TT) is magukban foglaló azon tájegységek, ahol az idegenforgalmi és a természetvédelmi feladatok együttes megvalósítására van szükség.

Az üdülőkörzetek élén ma területi szerv nem áll, tervezési, fejlesztési vagy marketing-tevékenységet nem folytatnak. Nem tekinthetők területük irányító, koordináló szervezetének sem. Jelentőségük csupán statisztikai, információszolgáltatási szempontból veendő figyelembe.  

5. ábra: Üdülőkörzetek Magyarországon, 2004

Forrás: www.vati.hu

Az idegenforgalmi régiók tipikus példái az adminisztratív céllal létrehozott területi egységeknek, szempontunkból azért bírnak különös jelentőséggel, mert marketing szerepük kiemelkedő térségük turizmusában.

6. ábra: Az idegenforgalmi régiók Magyarországon Szerk.: Aubert A., 2010

2004 előtt az egyes idegenforgalmi régiók az Regionális Marketing Igazgatóságaik révén saját regionális marketingtevékenységet folytattak. Ettől az évtől kezdve azonban a Magyar Turizmus Rt. döntése értelmében részben a belföldi, és főként a külföldi turisták felé irányuló promóciójában 5 turisztikai régió reklámozása folyik. Az 5 „promóciós régió” Budapest és környéke, a Balaton, a 3 idegenforgalmi régióból álló Dunántúl, Észak-Magyarország, valamint az Alföld és Tisza-tó (3. térkép)[2]. Utóbbi hármat a nemzetközi piacon más néven hirdetik, tudatosan építve az országról élő pozitív sztereotípiákra, történelmi ismeretekre: Pannónia, Eger és Tokaj-hegyvidék, illetve Puszta – Tisza-tó.

7. ábra: Az idegenforgalmi „marketingrégiók”

Szerk.: Aubert A., 2010

Némely idegenforgalmi régió beazonosítása (Közép-Dunántúl, Észak-Alföld) meglehetősen nehézkes volt még a hazai turisták számára is. Rátekintve a „marketingrégiókat” ábrázoló térképre, a természeti tájfelosztással rokon vonások is megfigyelhetők, tehát mesterséges mivoltuk ellenére valahol természetes gyökerekkel, identitás-nyomokkal is bírnak.      

A rekreációs életterek lehatárolása

Az 1960-as években az urbanizációs folyamatok felerősödése (tömeges városba költözések), a szabadidő növekedése (öt napos munkahét általánossá válása) együttjárt a lakosság életszínvonalának emelkedésével, megteremtve a lehetőséget a társadalom számára, hogy mind nagyobb arányban vegyenek részt a belföldi, valamint a nemzetközi idegenforgalomban. A szabadidő tartalmas eltöltésének igénye azonban társadalmi szükségletté vált (a társadalomban tudatosult az egészséges életmód, valamint az aktív pihenés iránti vágy). Ekkor kapott mind nagyobb szerepet a rekreáció (hétvégi pihenés, kirándulás stb.), hiszen a meglévő idegenforgalmilag frekventált térségek nem tudták lefedni az átformálódott igényeket. Szükségszerűvé vált a kínálat közelítése a kereslethez, a városi és a városkörnyéki rekreációs terek kialakítása .

Az említett folyamatok eredménye volt a városkörnyéki magántelkes zónák (zártkertek, hétvégi üdülőtelepek) bővülése, valamint a kiemelt idegenforgalmi körzetek tehermentesítése a rekreációs terek kiépítésével.

Hazánk településszerkezete, valamint az urbánus terekben lejátszódó sajátos földrajzi folyamatok indokolttá teszik a szabadidős terek területi-települési alapon történő elkülönítését.

Az előzőek ismeretében a szabadidős tereket területi-települési alapon lehatárolhatjuk, úgy, mint:

1) Települési rekreációs zónák :

pl.: Sopron-Lővérek; Kaposvár-Deseda; Debrecen-Nagyerdő; Szombathely-Kámoni arborétum; Budapest-Citadella, Budai-vár, Városliget, Nyíregyháza-Sóstó; Miskolc-Lillafüred.

2) Településkörnyéki rekreációs zónák, aktív terek :

pl.: Pécs-Orfű, Abaliget; Kaposvár-Szenna; Kaposújlak; Sopron-Fertőrákos, Nagycenk Balf; Szeged-Ópusztaszer; Budapest-Szentendre, Gödöllő,

Az egyes típusok kialakulását nem csupán a fentiekben már vizsgált gazdasági–fejlettségi folyamatok befolyásolják, hanem az idegenforgalom számára is nélkülözhetetlen vonzerők, ill. az azokra épülő kínálat. Ezek jelenléte területileg markáns eltéréseket mutat. Bár szubjektív jellege miatt a vonzerők felmérése nem hoz szignifikáns eredményeket, mégis szükséges azok meghatározása az ország egészére nézve. 8. ábra :  Az urbánus terek természeti adottságai                            

Forrás : Magyar Turizmus Rt. Vonzerőleltár alapján, 1999

A természeti adottságok (6. ábra) kirajzolódó struktúrája egybevethető Somogyi S. (1987), megállapításaival, miszerint a vízpartok és a hegyvidéki területek lényegesen vonzóbb idegenforgalmi kínálatot biztosítanak az emberek számára.

A kulturális adottságok (7. ábra) vizsgálata során arra a következtetésre jutottunk,hogy azok területi elhelyezkedése és nagyságrendje egyrészt Magyarország történelmi múltjából eredő sajátosságaihoz (várak, kastélyok jelenléte, hagyományőrzés fontossága, fesztiválok, vásárok stb.), másrészt pedig a társadalmi igényekhez igazodik .

A speciális adottságok (8. ábra) vizsgálatakor különös figyelmet fordítottunk a sport-rendezvények, szakmai vásárok és a térségi igények kielégítését célzó kaland parkok (balatoni vitorlás versenyek, Balaton-átúszás, Mecsek Rally, szombathelyi Savaria Táncverseny, Kaposmérő – Kassai Lovasíjász Egyesület, hencsei Golf Klub, Mecsextrém Park stb.) megjelenésére. A speciális adottságok vizsgálati eredményei alátámaszthatók a keresleti elemzések során kapott motiváció-vizsgálat eredményeivel .    

9. ábra : Az urbánus terek kulturális adottságai    

                           

Forrás : Magyar Turizmus Rt. Vonzerőleltár alapján, 1999

10. ábra : Az urbánus terek speciális adottságai

Forrás : Magyar Turizmus Rt. Vonzerőleltár alapján, 1999

[2] A 2004-es tervek szerint a két új nagyrégió (Dunántúl, Alföld) 3 területen (kiállítási részvétel, hirdetési tevékenység, kiadvány-megjelentetés) kötelező érvénnyel együttműködnek, igaz a tagrégiók indokolt esetben önálló termékkiadványt is megjelentethetnek. E közös kiadványok az Utazás 2007 Kiállításon csak a Dunántúl esetében jelentek meg, az Alföld nagyrégió imázskiadványai helyett továbbra is a „3 részrégió” prospektusai szerepeltek.

A turizmus és annak táji kereteinek vizsgálata mindig is aktuális témája volt és marad a turisztikai kutatások palettáján. A természeti vonzerőkön alapuló térfelosztások maradandóságát igazolják hazánk idegenforgalmi régiói, melyek közül a Balaton és a Tisza-tó markánsan kiemelkedik és megosztja tervezési-statisztikai régióbeosztást. A turizmus rekreációs funkcióinak kiteljesedése egyértelmű összefüggést mutat az urbanizáció folyamatával, a szuburbán zónák, de a városokon belüli szabadidő terek is a turisztikai attrakciók színterei. Kínálatuk bővülésével együtt azonban környezeti-infrastrukturális terhelésük is kiemelt figyelmet érdemel. A területi tervezés-és fejlesztés oldaláról tehát a turisztikai térlehatárolások egyben a tudatos és fenntartható turizmus alapja is egyben.

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia és a Turisztikai Desztináció Menedzsment  

A turisztikai desztináció menedzsment rendszer (TDM) kialakítása a 2005-től 2013-ig szóló Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában (NTS) országosan kiemelt fejlesztési célként került meghatározásra. Megfogalmazta a helyi-, a regionális-és a nemzeti szintű desztináció fejlesztés feladatait és menedzsment szervezeteik kialakításának alapelveit. A desztinációkat a fejlesztés területi kereteként (attrakció és termék) és a piaci megjelenés egységeként jeleníti meg. Az NTS prioritásai az ÚMFT-ben a regionális operatív programokba (TDM), illetve az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programba (ÚMVP) épültek be. E dokumentumok, ill. a hozzájuk kapcsolódó pályázati rendszerek ismeretében bátran állítható, hogy a hazai turizmusfejlesztésben a területiség kérdése igen jelentős változások előtt áll. Tekintettel arra, hogy a turisztikai térségek térbeli lehatárolásának kérdése mind a mai napig nyitott kérdés, a TDM rendszer kialakítása és megvalósítása során a pályázati rendszerben megjelenő szakmai feltételek mentén alakulhatnak meg önszervező módon. Az előkészületekből nyilvánvaló, hogy az NTS szellemében három térségi szinten szerveződnek a TDM-ek, helyi-, mikro-régiós-és regionális szinten. Ez utóbbi számos területfejlesztési-és turisztikai intézményrendszert érintő (RFT/RFÜ, RIB/RMI) konfliktust is hordoz magában, így a közeljövőben a helyi-és térségi szerveződésnek van realitása. A nevezéktant illetően a geográfus mondatja velünk, hogy a mikro-régió kifejezést a szakirodalom nem ismeri, a régió egy nagyobb földrajzi teret jelent, számtalan típusával, a mikro-, mint jelző a gazdasági régió alegysége. Javasoljuk a mikro -térség használatát, ha már a kistérség „foglalt” a hazai terület felosztási rendszerben.  

A magterületektől a desztinációig

Magterületek alatt olyan turisztikai gócpontokat értünk, amelyek részben jelenleg is, összességében azonban a jövőben húzóerőként szolgálhatnak az adott régió turizmusának fellendítésében. A turizmus fejlesztése során tehát a tematikus, termék-alapú fejlesztés helyett az egyes magterületek komplex fejlesztésén van a hangsúly. Ahhoz, hogy a turisztikai fejlesztések a koncentráció és a partnerség elveinek is megfeleljenek, szükséges a magterületek lehatárolása települési szinten. A TDM pályázati kiírás tervezetében a térségi lehatárolást alapvetően eldöntő kritérium a települések vendégéjszaka száma, melynek értékei régiónként a 20 - 50 ezer vendégéjszaka közötti tartományban mozognak. A 2007. évi statisztika ismeretében az országos helyzetet prezentáló térképeken a min. 20 ezer vendégéjszaka esetén régiónként 8 (Közép-Magyarország) és 29 (Balaton), a min. 50 ezer vendégéjszakánál pedig 3 (Közép-Magyarország) és 22 (Balaton) között szóródnak a települések. A desztinációk száma és elhelyezkedésük egyrészt szorosan összefügg a hazai táji keretekkel és a településhálózati sajátosságokkal, másrészt az attrakciók és termékek típusaival (1. és 2. sz. ábra).  

1. ábra : Az összes kereskedelmi vendégéjszakák száma Magyarországon településenként, 2007 (Vendégéjszakák száma: 20 000 felett)

Lakosság 44,7 %-a

Vendégéjszakák 89,5 %-a

Települések 3,38 %-a

Szerk .: Aubert A.-Pirkhoffer E., 2008  

2.ábra : Az összes kereskedelmi vendégéjszakák száma Magyarországon településenként, 2007 (Vendégéjszakák száma: 50 000 felett) Lakosság 37,7 %-a

Vendégéjszakák 81,9 %-a

Települések 1,83 %-a

Szerk .: Aubert A.-Pirkhoffer E., 2008  

Bár az NTS megfogalmazta a TDM szervezetek térségi szintjeit, a lehatárolás szakmai kritériumait nyitva hagyta, ill. azok a pályázati előkészítés során formálódnak napjainkig. A DDRFÜ tett először kísérletet arra, hogy a településszintű lehatárolást szakmailag megalapozza 2007-ben, majd ezt követte az ÉARIB  2008-ban.

A Dél-Dunántúlra elkészített településszintű lehatárolást egy összetett szakmai kritériumrendszer mentén végeztük és amely alkalmasnak bizonyult településcsoportok, magterületek körülhatárolására.

E tanulmány keretében az értékelési szempontok áttekintésére és a kapott eredmény térképi bemutatására vállalkozhatunk.

Az áttekintett nemzetközi gyakorlat alapján megállapíthattuk, hogy nincs általánosan alkalmazott módszertan a magterületek és/vagy desztinációk lehatárolására vonatkozóan. Ugyanakkor a desztináció(k) alapvető ismertetőjegyeit illetően a külföldi szakértők (kutatók, gyakorló szakemberek) között konszenzus látszik kibontakozni, amit az alábbiakként összegezhető:

A hazai szakmai, államigazgatási és civil együttműködések, a nemzetközi tapasztalatok, valamint a régióban rendelkezésre álló adatok alapján hat olyan paramétert azonosítottunk, amelyek alkalmasak arra, hogy a magterületek lehatárolhassuk. Ezek az összesen 24 paraméterelemet jelentő fő paraméterek az alábbiak:

1.      Jelenlegi vonzerők

2.      Meghatározó turisztikai termékek (minősített szolgáltatókon és kiemelt termékeken keresztül) 3.      Szálláshelyi kapacitás és teljesítmény adatok (1.000 főre jutó és abszolút foglaltsági értékek) 4.      Turisztikai hálózatok és fejlesztési aktivitás (hálózati együttműködések és pályázati források) 5.      Helyi idegenforgalmi adó

6.      Közlekedési feltételek (jelen modellben nincs figyelembe véve)

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy:

·        Az innovatív termékek által bármikor átalakulhat a jelenlegi magterületi rendszer, illetve új terület is generálódhat, ezért folyamatos adatgyűjtés szükséges a régió részéről

·        A fenti paraméterek alapján létrejövő magterületek a jelenlegi állapot szerinti határok mentén alakulnak, ezért a nem-innovatív fejlesztések is (pl. közlekedés) módosíthatják a határokat.

Az egyes paraméterek között az alábbi súlyszámok kerültek meghatározásra:

Összesen 653 település adatait és információt tartalmazta a modell, amely a leírt algoritmusok alapján minden településhez meghatározta a magterületi értéket.  

1. A vonzerők értékelése

A turizmus alapja, a fejlesztendő termékeinek lételeme az attrakciók megléte egy adott településen. A régió magterületei sem határozhatók meg vonzerőik hatókörének ismerete nélkül. A legutóbbi (többé- kevésbé) egységes metodikájú és teljes körű vonzerő felmérés a Magyar Turizmus Rt. irányításával, 1997-ben készült el. Ez a felmérés több vonatkozásban sem alkalmas a régió települési vonzerőinek az értékelésére. A mai helyzetkép megismerésére, a DDRFÜ közreműködésével, a kistérségi menedzserek felkészítésével, újra elvégeztettük a teljes körű vonzerő frissítést, ill. felmérést.

A települések közötti differenciálás alapjául szolgáló vonzerő értékpontokat értelmezésünk szerint az alábbi táblázat teszi átláthatóvá és használhatóvá (1. táblázat).  

1. táblázat: A turisztikai vonzerők hatókör szerinti értékelése

Vonzerő értékpont	A vonzerő kategória, hatókör	Kiegészítő feltétel
1	Helyi vonzerő I. , potenciális, attrakcióvá fejleszthető	Helybeliek tudnak róla és felkeresik, de turisztikai forgalma nincs, vagy jelentéktelen. Az érkező turista, ha tudomást szerez róla, megnézi (kiegészítő program), de nem ezért utazik a településre!
2	Helyi vonzerő II. , kistérségi kihatással, látogatottsággal	A környékbeliek tudnak róla, vendégeiknek bemutatják, a környéken ismert és látogatott, turisztikai forgalma is van. Önálló keresletet nem gerjeszt!
3	Regionális vonzerő I. : az adott objektumot felkereső látogató többsége az adott régióból érkezik. Jelentős forgalmat gerjeszt	Régiójában ismert és elismert helynek számít, amit felkeresnek, ám a régión kívüli ismertsége minimális, külső kereslete elhanyagolható.
4	Regionális vonzerő II. : az adott objektumot felkereső látogató többsége ugyan az adott régióból érkezik, ám a vele szomszédos régiók településeiről is toboroz látogatókat (ez természetesen nem zárja ki, hogy az ország távolabbi részéről vagy külföldről érkezők is látogassák a vonzerőt, de az ő részarányuk alacsony a teljes látogatószámhoz viszonyítva).	Saját régiójában jól ismert, a régió lakói kötődnek hozzá, büszkék rá, a régióimázs részének tartják és rendszeresen látogatják. Külső ismertsége túlterjed a régió határain, onnan is nyer látogatókat
5	Országos vonzerő I. : az attrakció látogatói az egész ország területéről érkeznek, ám speciális vendégkör szegmenset jelentenek, jelentősebb számban nem generál látogatottságot az országhatáron kívülről.	A régióban teljesen elfogadott és kiemelkedő fontosságúnak vélt vonzerő, amely egy vendégkör szegmens számára az egész országból keresletet gerjeszt (pl. terepverseny pálya), míg más szegmenseket nem mozdít meg.
6	Országos vonzerő II. : az attrakció látogatói az egész ország területéről érkeznek, de jelentősebb számban nem generál látogatottságot az országhatáron kívülről.	Szinte minden vendégkör szegmensben utazást gerjeszt, ám nemzetközi vonzását korlátozza, hogy csak a magyar kultúrkör számára ismert és befogadható (nyelvi, történelmi sajátosságok).
7	Nemzetközi vonzerő I. : az adott objektumot felkereső látogatók jelentős része külföldről érkezik, ám alapvetően egy speciális vendégkör szegmens számára vonzó (ez természetesen nem zárja ki, hogy belföldiek is látogassák a vonzerőt, de az ő részarányuk alacsonyabb).	Jelentős külföldi vendégkörét speciális érdeklődésű szegmens építi fel (pl. vadász turizmus)
8	Nemzetközi vonzerő II. : az adott objektumot felkereső látogatók jelentős része külföldről érkezik, akik igen széles piaci szegmentációt reprezentálnak (ez természetesen nem zárja ki, hogy belföldiek is látogassák a vonzerőt, de az ő részarányuk alacsonyabb).	Jelentős külföldi vendégkört vonz, alapvetően a szomszédos országokból és a hagyományos küldő-országokból, kereslete tömeges, ám új piacokat jelen állapotában nem mozgósít, ám erre adottságokkal rendelkezik!
9	Globális vonzerő : értelmezése annyival lép túl a nemzetközinél, hogy a világ szinte bármely országának lakosai számára attraktív, így szinte távolságtól függetlenül indukálhat az adott desztinációba való utazást.	Országosan csak néhány ilyen létezik, igazi „nagyágyúk”, mint Budapest, Forma 1, Hévíz(?)Világörökségek(?), Balaton(?).

  Szerk.: Aubert A. – Szabó G. 2007.  

Véleményünk szerint egy magterületi település vonzerői közül legalább egynek el kell érnie az országos hatókört, azaz a 6-os vonzerő értékpontnál húztuk meg azt a határt, amitől már figyelembe vettük az adott település turisztikai attraktivitását.

2. Minősített szolgáltatók

Az értékelés második nagy kvalitatív kategóriája a régióban működő turisztikai hálózatokhoz tartozó, a saját tevékenységükre vonatkozó minősítési rendszeren sikeresen megfelelt szolgáltatók számbavétele.

A Dél-Dunántúlon:

Felmérésre került településenként az adott kategóriákban minősített szolgáltatók száma. Az így nyert adatok összevethetőségét úgy oldottuk meg, hogy az adott szolgáltatási kategóriában a legtöbb minősített szolgáltatóval rendelkező település értékét vettük bázisul. Ez tekintettük 100%-nak, a többi település értékét ennek arányában számítottuk át.

A minősített szolgáltatók mellett ebben a paraméterben kiemelésre kerültek a turizmus térségi hálózatának alapját jelentő azok a létesítmények, kiépített objektumok, amelyek a vonzerők hasznosítását, a turisztikai termékek kialakítását teszik lehetővé. Ilyen kiépített struktúrának tekintettük az alábbiakat:

Az értékelésnél településenként vizsgáltuk az egyes objektumok meglétét. A szolgáltatók jelenléte az adott kategóriában 1-1 pontot jelentett, kivéve a konferencia létesítménnyel és fürdővel rendelkező településeket, ahol 2 ponttal vettük figyelembe meglétüket, ezzel is hangsúlyozva kiemelkedő szerepüket.  

3. Forgalmi mutató

A kereskedelmi és magánszálláshelyek kapacitása és vendégforgalma adatainak régiós áttekintésekor nyilvánvalóvá vált egy olyan ellentmondás, hogy számos esetben a regisztrált kapacitás értékekhez nem kapcsolódott vendégforgalmi érték. Valójában tehát egy nem működő, vagy minimális forgalmú szálláshelyekről beszélhetünk ebben az esetben. Szakmai szempontból a vendégéjszaka mutatja a tényleges turisztikai forgalmat, melynek azonban abszolút értékei a régióban óriási szélsőségek között szóródnak (Siófokon 675541-, míg Decsen 18 fő/éj/év). Indokoltnak tartottuk a fajlagos mutató használatát, melyre a KSH adatbázisában az 1000 főre vetített települési értéket, illetve annak kategóriákba való besorolását választottuk.

Az így kialakult mutatókat a feldolgozás érdekében összesen hét kategóriára osztottuk (2. táblázat). 2. táblázat: A KSH értékkategóriái az 1000 főre jutó vendégéjszakák számára nézve  

1000 főre jutó vendégéjszakák száma	Kategória
0-1	0
2-100	1
101-200	2
201-500	3
501-1000	4
1001-3000	5
3001-	6

Szerk.: Aubert A. – Puczkó L. – Szabó G., 2007  

Az egyeztetések során merült fel, hogy nemcsak a fajlagos, hanem az abszolút értékek is jelenjenek meg a lehatárolásban. Ezen kérést kereskedelmi és –magánszálláshelyek abszolút értékeinek településszintű értékeit – a nagy szélső értékek és a szóródások figyelembevételével –, úgy vettük számításba, ahogy az előző mutatót a KSH kialakította, tehát itt is kategóriákat képeztünk és azokhoz pontszámokat rendeltünk (3. táblázat).  

3. táblázat: A kereskedelmi és a magánszálláshelyek forgalma az értékkategóriák függvényében  

A kereskedelmi és a magánszálláshelyek forgalma, vendégéjszaka (fő/év)	Kategória
1-1000	1
1001-10000	2
10001-50000	3
500001-150000	4
150001-250000	5
250001-	6

Szerk.: Aubert A. – Puczkó L. – Szabó G., 2007  

A két szálláshelyi érték a paraméteren belül 50-50%-os súllyal került beszámításra.  

4. Turisztikai hálózatok és fejlesztési aktivitás

Ebbe a csoportba azok a mutatók kerültek, melyek értékei nem képeznek összehasonlítási alapot a kiértékelés szempontjából. A jellemző válaszadási lehetőség az igen-nem kategória.

A turisztikai hálózatok szerveződését kiemelt értékként kezeljük, hiszen ezek a jellemzően termék-alapú együttműködések térségi menedzsment szempontjából a jövő útját jelentik és jelzésértékűek abból a szempontból is, hogy az azokban önkormányzatok már felismerték a hálózatosodás szerepét és lehetőségeit. Tehát a magterületi/desztinációs szintű és tartalmú együttműködés számukra már könnyebben lehet realizálható.

Alapvetően három alaptípust határozunk meg, amelyekből:

A munka során fontosnak tartottuk figyelembe venni az utóbbi években, a rendelkezésre álló különböző forrásoktól függően a nyertes turisztikai témájú pályázatokat, melyek támogatásaikkal felerősítik a már meglévő vonzerőket, termékeket, vagy új attrakciót hívtak életre. A vonzerővizsgálatban csak közvetve volt lehetőség események értékelésére, amelyek ugyanakkor számos alkalommal nyertek el támogatást. Ugyancsak indokolta ennek a paraméterelemnek az alkalmazását az is, hogy számos fejlesztés még nem fejeződött be, de majdani szerepüknek megfelelően szerettük volna regisztrálni ezeket az elemzések során. A különböző forrásokat (ROP, Széchenyi, ERFP, TRFC, RIB, LAEDER+II.) egyenként vettük figyelembe, mindig az adott forrás tekintetében legtöbb pályázatot elért település százalékában határoztuk meg az értékeket (ez az érték maximum 1 lehet). A támogatási nagyságrendek jelentős eltéréseit úgy vettük figyelembe, hogy a ROP és az Széchenyi Terv során elnyert támogatások súlyát megdupláztuk az adott településeknél.

E pontban értékeltük a régió turisztikai információ adó és marketing hálózatának egységeit, a Tourinform hálózat tagjait és mellettük számításba vettük még a további speciális, pl. borúti információs irodákat is. Amelyik település rendelkezik ilyen irodával az egy pontot kapott.  

5. Helyi Idegenforgalmi Adó (IFA)

A valós települési idegenforgalom egyik mérhető jelzője, hogy az adott települési önkormányzat helyi idegenforgalmi adót vet-e ki. Amennyiben ez így van, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a településen turisztikai vállalkozások működnek és adóznak.

A települési önkormányzatok számára a helyben szedett idegenforgalmi adó egyrészt azt is jelenti, hogy statisztikai szempontból hivatalosan is nyilvántartott idegenforgalmi település, másrészt a beszedett IFA-hoz állami támogatás társul. Így megnő a település esélye a turizmust érintő helyi fejlesztéseket illetően.  

Összesen 653 település adatait tartalmazta a modell, a számítások azt mutatják, hogy 197 település nem tudott elérni egyetlen pontot sem, míg a legtöbb pontot elérő település (Pécs) pontjainak száma 19. Azt javasoltuk, hogy a fejlesztések és az együttműködések érdekében a 0. 4 pontértéket elért települések kerüljenek kiválasztásra. A modell alapján az alábbi ábrák (3. és 4. ábra) mutatják a települési-és a magterületi lehatárolás eredményeit.

3. ábra : Települési lehatárolás a Dél-Dunántúlon Szerk.: Aubert A. – Pirkhoffer E. – Szabó G., 2007

4. ábra : Magterületi lehatárolás a Dél-Dunántúlon

Szerk.: Aubert A. – Pirkhoffer E. – Szabó G., 2007

Jól látható, hogy még ezen az alacsony értéken is érvényesül a régió széttöredezettsége (3. ábra). Ha azon településeket is közvetve a magterület részeinek tekintjük, amelyek jelenleg még „fehér foltnak” számítanak, de valójában egy potenciális magterületben, szigetszerűen vannak jelen, akkor a töredezettség már kevésbé szembetűnő (4. ábra). Munkánk hasznosulása a régió pályáztatási eljárásában a kedvezményezetti kör konkretizálásában már jelentkezett, ill. inspirálja a szereplőket az együttműködésre azokon a településeken, akik fejleszteni szeretnének, de ezt csak a magtelepülési listába már bekerült településekkel való kooperációban tudják megtenni. A modell egy adott állapotot rögzít, melynek adatbázisát évről-évre frissíteni szükséges, hogy nyomon követhesse a változásokat és a fejlesztési politika számára további segítséget nyújtson. 

Átfogó célterületek és formálódó gócterületeik:

I. Dunamente : Tolna és Baranya megyék Dunához kapcsolódó területei, kistérségei és települései

I/a. Dunaföldvár - Paks

I/b. Szekszárd (a borvidékével), Gemenc, Fadd-Dombori

I/c. Mohács – Bóly és a borút települései, Dunaszekcső és a Duna-Dráva NP területre eső részei  

A Duna mentén elhelyezkedő települések füzérei Tolnában és Baranyában, amelyek három csomópont köré rendeződve fejleszthetők célterületté. Ebben az övezetben a természetközeli, aktív és tradicionális értékekre szerveződő kínálatok jelennek meg, kiegészülve a kulturális és rendezvény attrakciókkal. Az övezet déli részén a Duna-Dráva Nemzeti Park ide eső védett területein a turisztikai fejlesztések mennyiségi dimenziói korlátozottak, hiszen nemzeti parkban, ill. annak védterületein a konzerváció kap prioritást. Az övezet turisztikai fejlesztéseiben és desztináció alkotásban is összekapcsolja a régió két szomszédos megyéjét egy igen energikus vonal, a Duna.  

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        vízi- és sportturizmus, horgász turizmus ·        kulturális turizmus ·        ökoturizmus	·        borturizmus és gasztronómia, borutak ·        vidéki aktív (kerékpáros) ·        falusi turizmus

  II. Drávamente: Baranya és Somogy folyómenti és a Drávához kapcsolódó területei, települései és kistérségei

II/a. Ormánság

II/b. Barcs-Csokonyavisonta és a Duna-Dráva NP kapcsolódó területei

II/c. Nagyatád-Csurgó  

A Dráva folyó mentén elhelyezkedő települések összefűződési vonala Somogyban és Dél-Baranyában. Ebben az övezetben a természetközeli, aktív és tradicionális értékekre szerveződő kínálatok jelennek meg. Itt is figyelembe veendő, hogy a turisztikai fejlesztések mennyiségi dimenziói korlátozottak, hiszen a nemzeti park, ill. annak védterületei adják az attrakciók „gyöngyfüzérét”.  

Más a helyzet a megjelölt három kínálati csomópontban. Itt a feltárt termál adottságokra építve élményfürdőkkel gazdagodik a szolgáltatások köre.   

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        ökoturizmus ·        gyógy-, termál- és ·        wellness turizmus	·        falusi turizmus ·        vidéki aktív turizmusok ·        kulturális turizmus

  III. „Kis-Somogyország” a Balaton belső-somogyi és külső-somogyi tájegységekre kiterjedő háttérterületei és önálló turisztikai attrakciói a területen lévő védett területekkel és a borvidékkel együtt. Egyöntetű jellemzője a természet és tradíciók, a vidéki hangulatok megjelenése, a valaha makkoltató zárt erdőségek máig fennmaradt foltjai, az érintetlenség illúziója, egyben jelentős tartaléka a régió turizmusának. Ám a kínálati arculat a keleti és nyugati oldalon hangsúlyaiban eltérő profilú.

III/a. Marcali-Mesztegnyő-Nagyszakácsi

III/b. Igal-Andocs  

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        ökoturizmus ·        gyógy-, termál- és wellnessturizmus ·        falusi turizmus	·        borturizmus és gasztronómia, borút ·        kulturális rendezvények ·        vallási turizmus

  IV. Kapos-völgy : Somogy és Tolna kapcsolódó területei, települései és kistérségei, a Dél-Dunántúl belső magterületeinek összefűződése, Tolna és Somogy egymást erősítő összekapcsolódása egy energikus vonal, a Kapos völgye mentén. A két formálódó belső gócterület egymást átfedő, kiegészítő kínálattal rendelkezik.

IV/a. Kaposvár

IV/b. Dombóvár – Tamási és Hőgyész a Gyulaji-erdővel és a Tolnai borvidék területre eső részeivel  

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        gyógy-, termál- és wellnessturizmus ·        kulturális, konferencia és rendezvényturizmus, sportturizmus	·        ökoturizmus ·        vidéki aktív termékek ·        falusi turizmus

  V. Zselic : Somogy és Baranya kapcsolódó területeivel, településeivel és kistérségeivel a régiós turizmusfejlesztés egyik kiemelt, megyéket és centrumaikat integráló övezete. Kaposvár, mint a Zselic északi részének dinamizálója a somogyi részek pozitív példáinak átadója itt is kiemelt szerepű. Szigetvár és a baranyai Zselic kapcsolati és adaptációs területként dinamizálódhat fejlődő új kínálataival. A természeti és örökségi „rejtett kincs” a Zselic, amelyet északi és déli városi centrumok dinamizálhatnak.

V/a. Kaposvár és Szigetvár tengely menti kapcsolati zóna  

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        gyógy-, termál- és wellnessturizmus ·        rendezvény turizmus	·        borturizmus, borút ·        falusi turizmus

Kiforrott, valódi területi márkák  

VI. Mecsek : A Pécstől északra húzódó Mecsek alapvetően a természeti tematikához kapcsolódó turisztikai termékek kiterjedt övezete. Ez a Pécs kínálatát szervesen kiegészítő terület jellemzői, domináns terméktípusai alapján több eltérő vonzásterületre, tájegységre bontható. Mindegyikük önálló, arculatilag, de tájföldrajzilag is elkülönülő szerves téregység, amelyek alapvető kötődése inkább Pécs orientációjú, semmint egymással építenének ki szoros kapcsolatokat. A kínálati övezetek, „mikro” desztinációk:  

VI/a. Nyugati-Mecsek,

VI/b. Mecsek-Hegyhát,

VI/c. Kelet-Mecsek,

VI/d. Zengőalja.

o       A Mecsek nyugati része Orfűvel és Abaligettel és a hozzájuk szervesen kötődő Sikondával, valamint Magyarhertelenddel együtt a természeti alaptematikához az aktivitást nyújtják. Ez megtestesül vízi- vízparti üdülésben és sportolásban, lovaglásban, kerékpározásban, természetjárásban és annak specializált változataiban (ökotúrák, barlangi túrázás, tanösvények), valamint a testi örömöket és - gyógyulást is (lásd Abaligeti minősített gyógybarlang)- adó wellness megtelepítésében. A terület ugyan a Mecsek nyugati részére esik, de északi kapcsolatai miatt pontosabb a Mecsek-Hegyhát megnevezés

o       a Jakab-hegy déli településfüzére Cserkúttól indulva, összekapcsolódik a hegység nyugati határán a Zselic felé is tekintő, hagyományőrző falvakkal, közöttük Bükkösddel. Itt is meghatározó a természeti alapkínálat, ám a tradíciók az öko-tudatosság és aktivitás újszerű profilt ad a területnek  

o       Kelet-Mecsek a hegységi jellegű tájvédelmi körzettel és ezt északról, valamint délről keretező településfüzérrel. E két településcsoport csak lazán fűződik össze. Szoros idegenforgalmi együttműködés az északi, a Völgységgel határos településeknél jellemző, amit a Kelet-Mecsek Egyesület és a kárászi Tourinform iroda testesít meg.

o       A déli oldal, a zengőaljai rész inkább az önálló próbálkozások területe, ahol Hosszúhetény, Pécsvárad, vagy Mecseknádasd és környező kistelepülések külön-külön fejlesztik kínálatukat. Mindkét területen a természeti alapú kínálatok mellett, a tradicionális értékeket programmá formálók jelentik a súlypontot. Itt új, vonal mentén összefűző kínálati elemként formálódik a Pécs-Mecseki Borút.  

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        vidéki aktív termékek ·        falusi turizmus ·        termál- és wellnessturizmus ·        vízi turizmus, vízparti üdülés	·        kulturális turizmus, rendezvények ·        borturizmus és gasztronómia, borút

VII. Pécs : elsődlegesen beilleszkedve, összekapcsolódva a Mecsek desztinációival

Baranya és a Dél-Dunántúl meghatározó turisztikai centruma Pécs, amelynek sokszínű kínálatában a kultúra és az örökség elemek kombinációja alkotja az arculati és kínálati „vezérfonalat”.  

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek, kapcsolódó területeken
·        kulturális, konferencia és rendezvényturizmus (MICE), üzleti turizmus ·        borturizmus és gasztronómia, borút	·        ökoturizmus ·        vidéki aktív termékek

  VIII. Harkány-Siklós-Villány összefűzve a borúttal és a védett területek attrakcióival:

Harkány, Siklós és Villány térségében, a megye második legfontosabb fogadóövezetében, a minőségi hedonizmus, a testi örömök (bor és gasztronómia) és az egészség, wellness került a kínálat centrumába. Nem szabad megfeledkezni a kiegészítő programok tradicionális-kulturális jellegéről sem!    

(1.) Jellegadó termékek	(2.) Kiegészítő termékek
·        gyógy-, termál- és wellnessturizmus ·        borturizmus és gasztronómia, borút	·        kulturális turizmus, rendezvények ·        vidéki aktív és falusi turizmus

  5. ábra: A Dél-Dunántúl turisztikai desztinációi

I. Dunamente                                                            V. Zselic

II. Drávamente                                                         VI. Mecsek

III. „Kis-Somogyország”                                         VII. Pécs

IV. Kapos-völgy                                                       VIII. Harkány-Siklós-Villány

Szerk. : Aubert A. – Szabó G., 2007    

A turisztikai desztináció menedzsment rendszer kialakítása a térségi szemlélet erősödését, annak kutatási eredményeinek megjelenését és gyakorlatba való átültetését is jelentette.

A turisztikai térségek földrajzi lehatárolásának első állomása a turisztikai magterületek lehatárolása lehet. Ennek szakmai kritériumait mind kínálat, mind a kereslet elemeinek felhasználásával lehet teljesíteni úgy, hogy a súlyozás hangsúlyozottabban a kínálati komponensre essen. Az egyes tényezők parametrizálásával a módszer alkalmas térinformatikai megoldásokra, az eredmények ábrázolására.

Dél-Dunántúl aprófalvas, sűrű településhálózatú régió, ahol a turisztikai magterületek a széttöredezettség állapotát mutatják. Piaci megjelenésük kérdéses, csak a nagyobb és összefüggőbb desztinációk teljesíthetik a hatékony piacra jutás feltételeit, melyet jelen esetben 8 ilyen típusú desztináció testesít meg a régióban.

A magyar lakosság utazási szokásairól a KSH kérdőíves felmérést készít. A belföldi turizmus legfontosabb folyamatai ebből: a „Lakosság Utazási Szokásai, röviden LUSZ” elnevezésű kérdőív eredményeiből láthatóak teljes körűen. A kérdőíves felmérést a KSH munkatársai végzik egy éven keresztül, negyedévenként. A felmérés során 12 ezer háztartást keresnek fel, a kiválasztás reprezentatív minta alapján történik. Az adatok forrása a KSH honlapján mindenki számára elérhető stADAT rendszer (www.ksh.hu).

A kérdőívből megállapítható, hogy 2009-ben a magyar lakosságnak – az éjszakázással nem járó „kirándulások” nélkül – csak 34%-a vett részt a belföldi idegenforgalomban, azaz legalább egy alkalommal tett többnapos belföldi utazást. A 2004 és 2006 közötti időszakban nőtt a lakosság utazási aktivitása, az utazások száma és az utazásra fordított szabadidő is, valamint folyó áron 37%-kal emelkedett az utazásra fordított fogyasztási kiadás. Ezt követően csökkent az aktivitás, csökkent az utazások száma. 2009-ben a 18 millió többnapos belföldi utazás során 73 millió napot töltöttek el az utazók. Ez azt jelenti, hogy a belföldi turizmus volumene jelentősen (18, illetve 16%-kal) elmaradt az előző évitől, aminek oka egyrészt, hogy kevesebb a hazai utazó, másrészt az utazók a korábbiaknál kevesebb alkalommal utaztak. A többnapos utazáson részt vevők átlagosan 5,3 – míg 2008-ban még 6,2! – utazást tettek a vizsgált időszakban.

A többnapos utazásokat két csoportra oszthatjuk, az 1-3 éjszakás, illetve a 4 és többéjszakás utazásokra.

Az 1-3 éjszakás utazásokat fogadó turisztikai régiók szerinti eloszlását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az utazások legnagyobb része a saját régióba irányult. Budapest–Közép-Dunavidéken realizálódott az összes utazásra fordított idő negyede. A Balaton, az Észak–Alföld, továbbá Észak-Magyarország részesedése 16, 13, illetve 12% volt a teljes belföldi vendégforgalmon belül.

Az előző évhez viszonyítva 2009-ben a Balaton és Közép-Dunántúl régiók kivételével mindenhol 10%-nál nagyobb volt a visszaesés. Az említett két területen jelentős számú nyaralóval rendelkezik a lakosság, így valószínűsíthető, hogy az így rendelkezésre álló ingyenes szálláslehetőség lehet az egyik oka a kisebb mértékű fogyásnak.

A rövidebb utazásokhoz képest a 4 és több éjszakás utazások esetén némileg más a fogadó turisztikai régiók sorrendje. 2009-ben a Balatont kereste fel a belföldi vendégforgalom harmada, melyet Budapest–Közép-Dunavidék és Észak-Magyarország követett 15, illetve 11%-al.

A 4 és több éjszakás utazások esetében sajátos módon alakul a kibocsátó–fogadó régiók viszonya. A Közép-Magyarországon lakók utazásra fordított ideje a Balatonnál több mint 5,6 millió nap, ami a régió belföldi vendégforgalmának közel a fele. Emellett Budapest–Közép-Dunavidék turisztikai régió szerepét érdemes kiemelni a belföldi turizmusban, itt a vendégforgalom 56%-a Közép-Magyarországról származik. Még mindig e két célrégió adta a teljes belföldivendég-forgalom közel felét, annak ellenére, hogy a Balatonnál 7, Közép-Magyarországon 31%-kal kevesebb időt töltött el a lakosság 2009-ben, mint egy évvel korábban. Az ország többi részére – ahogy a rövid utaknál is –elsősorban a régión belüli utazások voltak a jellemzők, ami arra utal, hogy a közeli célpontokhoz való utazások jelentős súllyal vannak jelen az egyébként visszafogott utazási keresletben.

1. ábra A többnapos belföldi utazásokon töltött idő megoszlása idegenforgalmi régiók szerint*, százalék, 2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

A külföldiek magyarországi látogatóforgalmáról – a belföldiekhez hasonlóan – a KSH szintén egy kérdőíves felmérést végez, melynek neve: „A külföldiek magyarországi turisztikai kiadásai”. Ennek eredményei teszik teljessé a kereskedelmi és magánszálláshelyeken megszálló külföldi turistákkal kapcsolatos ismereteket. Az adatok ebben az esetben is a stADAT-ból származnak (www.ksh.hu).

A kérdőíveket legforgalmasabb határállomásokon rendszeresen, évente veszik fel a kérdezőbiztosok. A felvétel során mintegy 120 ezer esetben készítenek interjúkat a Magyarországot éppen elhagyó külföldi állampolgárokkal A kérdőíven az utazás összes érdekes körülményeiről megkérdezik a külföldi látogatókat.

A kérdőív eredményeiből a tárgyalt téma szempontjából legfontosabb összefüggéseket vizsgáljuk. 2009-ben a külföldiek összesen 97 millió napot töltöttek el Magyarországon. E tartózkodás közel egyharmada kapcsolódott a 24 órán belüli (egynapos, éjszakázás nélküli) látogatásokhoz. Az előző évihez viszonyítva a tartózkodás minimális mértékben (0,4%) csökkent. Ezen belül az egy napra érkezőké 3%-kal nőtt, a többnapos látogatásoké nagyjából hasonló mértékben csökkent. Hazánk turizmusának szezonális jellege folytán az érkezések száma, valamint a tartózkodási idő hossza is a III. negyedévben a legnagyobb. Ekkor érkezik a külföldi látogatók több mint egyharmada, a hosszabb látogatások 35%-a is erre az időszakra tehető.

A külföldiek körében 2009-ben is a Budapest–Közép-Dunavidék és Nyugat-Dunántúl a két leglátogatottabb régió (2. ábra).

2009-ben (a régióján belül kiemelve) Budapest és Nyugat-Dunántúl voltak a leglátogatottabb régióink a legalább egy éjszakát hazánkban eltöltők körében. Évente közel 3,8 millió főt láttunk vendégül fővárosunkban. Budapest látogatottsága az elmúlt 2 évben csökkenő ütemben emelkedett. A tavaszi és téli hónapok vonzották a legtöbb látogatót, tompítva a jellemzően szezonális jellegű turisztikai keresletet hazánk iránt.

Észrevehetően évről évre emelkedett a Nyugat-Dunántúlra látogatók aránya (2004-ben 17%, 2009-ben már 27%). Nyugat-Dunántúlon az I. negyedévben volt a legmagasabb a látogatottsági arány (31%), melyhez az év első hónapjaira jellemző gyenge forintárfolyam is hozzájárult

A 2004. évi adatokhoz viszonyítva – Budapest–Közép-Dunavidéken és Nyugat-Dunántúlon kívül, a többi régió rovására – csupán Észak-Alföld látogatottsága nőtt. Észak-Alföldről elmondható, hogy e régiónk már az előző évben is növelte forgalmát, amellett, hogy minden más régióban stagnált vagy csökkent a látogatók száma, 2009-ben közel 114 ezer fővel bővült a vendégszám.

A Balaton szezonális jellegéből adódóan a nyári hónapok forgalma a meghatározó. látogatószáma 2009-ben 4%-kal növekedett. Szezonon kívül a nyári hónapok érkezéseinek 60%-át sem éri el a látogatottság. Összességében évente 1,3 millió külföldi nyaralt a „magyar tengernél”.

Sajnálatos módon a legjelentősebb visszaesést 2004 és 2009 között Tisza-tónál láthatjuk. A régió látogatottsága 5 év alatt közel a felére esett vissza a vizsgált időszakban több mint 80%-al csökkent.

2. ábra

A Magyarországra érkező külföldiek látogatásainak idegenforgalmi régiók szerinti megoszlása*, százalék, 2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

A következőkben a kereskedelmi szálláshelyek helyzetét és a velük kapcsolatos folyamatokat elemezzük a rendszerváltástól a közelmúltig. A felhasznált adatokat a KSH honlapján is elérhető Tájékoztatási adatbázis/Területi statisztika blokkjából nyertük.

A régiók kereskedelmi szálláshelyi férőhelyeinek száma a rendszerváltás óta országosan lényegében folyamatosan nőtt. Az 1990-es 187 ezer férőhelyről 2004-ra érte el országosan a csúcspontot, akkor megközelítette a 350 ezret is. 2009-ben a férőhelyek országos száma kevesebb mint 302 ezer volt.

A rendszerváltástól napjainkig valamennyi régióban nőtt a férőhelyek száma (3. ábra). A régiók közül legkisebb mértékben, a Balatonnál (közel 30%-al) és a Budapest–Közép-Dunavidéken (kicsivel több mint 50%-al). A legjelentősebb bővülést a Közép-Dunántúlon láthatjuk, itt a férőhelyek száma a rendszerváltás időszaki több mint kétszeresére bővült.

Az egyes régiók sorrendjében alapvetően csak kismértékű változás történt. A teljes időszakban a Balaton rendelkezett a legtöbb férőhellyel, melyet a Budapest–Közép-Dunavidék követett, míg a legkevesebbel a Tisza-tó. A teljes időszak során a további sorrend: Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Dél-Alföld volt. Az egyedüli változást az jelentette, hogy míg 1990-ben még a Dél-Dunántúl volt a hetedik helyen a régiók sorában, melyet a Közép-Dunántúl követett. 2009-ben e két régió helyet cserélt.

A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek szállástípusok szerinti összetételében jelentős változás történt a rendszerváltás óta. (4. ábra) 1990-ben még a férőhelyek több mint fele kemping, mintegy harmada szálloda, s a további három típus részesedése nem érte el a férőhelyek ötödét. 2009-re a kempingek részesedése már nem érte az egyharmadot, jelentősen elmaradva a szállodáktól, mely típus ekkorra már a legnagyobb (közel négytizednyi) részesedéssel rendelkezett. A panziók részesedése a rendszerváltás óta közel a duplájára növekedett, 2009-ben meghaladta az összes férőhely egytizedét. A turistaszállásoknál is hasonló nagyságrendű bővülést tapasztalhatunk, s 2009-re részesedésük meghaladta az országos 7%-át. Az üdülőházak részesedése a teljes vizsgálati periódusban légyegében változatlan nagyságrendű volt, s mintegy 7%-ot ért el. Az ifjúsági szállók típusa 1999-óta létezik a kereskedelmi szálláshelyekkel kapcsolatos statisztikákban. 2009-re e típus részesedése 6%-ot tett ki. 3. ábra Kereskedelmi szálláshelyek szállásférőhelyeinek száma, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

4. ábra A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek összetétele Magyarországon szállástípusok szerint, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

1990-ben a belföldi vendégek száma még csak mintegy egymillió hatszázezer volt. Ez a szám 2007-2008-ra már több mint megduplázódott és meghaladta a négymillió vendéget. Sajnálatos módon 2009-re az előző évhez viszonyítva mintegy 5%-os visszaesés történt, így a belföldi vendégek száma a négymilliós határ alatt maradt. A régiókat külön vizsgálva némileg különböző dinamikákat láthatunk annak ellenére, hogy növekedés valamennyi régióban általánosnak tekinthető (5. ábra). Messze kiemelkedik a régiók közül a Balaton, ahol 2009-ben már közel hat és félszerese volt a belföldi vendégek száma az 1990-esnek. A Balaton után az Észak-Alföld emelhető ki, itt a bővülés mértéke megközelítette a háromszoros mértéket. A többi régiónál 50 és 250% között mozog a gyarapodás üteme.

A rendszerváltás időszakában a legtöbb belföldi vendég, az összes egyötöde a Nyugat-Dunántúlt kereste fel, melynek aránya napjainkban 12%-ra csökkent. 1990-ben a Balaton részesedése a belföldi vendégekből még nem érte el összes egytizedét, mely 2009-re már az országos ötödére bővült, s a belföldiek legkeresettebb régiójává vált. A Budapest–Közép-Dunavidék szerepe a rendszerváltás óta lényegében változatlan abban a tekintetben, hogy második helyen áll a belföldi vendégek fogadásában. Részesedése bár némileg nőtt az elmúlt időszakban, és még 2009-ben is meghaladja az összes 16%-át. A harmadik legkeresettebb Észak-Magyarország volt a teljes időszakban. Részaránya kismértékben ugyan visszaesett, de még mindig meghaladja az országos egytizedét. A Balaton az Észak-Alföld esetében láthatunk még jelentősebb részarány bővülést. Igaz annak mértéke nem volt elégséges ahhoz, hogy az ötödik helyről el tudjon lépni. A többi régió részesedése vagy stagnált, vagy pedig csökkent az elmúlt időszakban.

5. ábra A belföldi vendégek számának alakulása az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

Sajnálatos módon a külföldi vendégek száma a rendszerváltás óta a belföldieknél némileg kisebb mértékben növekedett. 1990-ben számuk még csak megközelítette a 3,4 milliót, mely 2007-re meg is haladta azt (6. ábra). 2009-ben ez a szám sajnos már csak kicsivel haladta meg a 3,2 milliót. Csak három olyan régiót láthatunk, amelyek a vizsgálati időszak során növelni tudták a külföldi vendégek számát: Budapest–Közép-Dunavidék (közel négytizednyi), Nyugat-Dunántúl (5%-os) és Tisza-tó (közel 2%-os bővülés). A legjelentősebb visszaesés a Dél-Dunántúlt érte, itt a külföldi vendégek száma 2009-ben az 1990-es harmadát érte el csupán.

1990-től a régiók között bár a sorrendet tekintve csak kisebb átrendeződések történtek, a struktúrában viszont jelentős változás történt. A teljes időszakot tekintve a Budapest–Közép-Dunavidék vonzotta a legtöbb külföldi vendéget, a különbség csak abban keresendő, hogy míg 1990-ben az összes külföldi vendég valamivel több, mint négytizede szállt meg itt, 2009-re arányuk már a hattizedet is jelentősen meghaladta. Az összes régió folyamatait együttesen vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ez a régió lényegében az összes többi rovására tudta növelni részesedését a külföldi vendégek számából.

A második helyen viszont változást láthatunk, mivel 1990-ben még a Balaton állt itt, de 2009-re átvette a helyét Nyugat-Dunántúl. A Balaton aránya 1990-ben még meghaladta a 15%-ot, 2009-re viszont ez az érték csak éppen meghaladta a 11%-ot. Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúl a teljes periódusban, 10% körüli volt, igaz 2008-ról 2009-re kismértékű növekményt láthatunk, s ezzel érte el a második helyezést. 1990-ben még a Dél-Alföld állt a negyedik helyen, melyet az Észak-Alföld követett, 2009-re viszont e két régió helyet cserélt egymással. A hatodik helyen Észak-Magyarországot láthatjuk a teljes periódusban, melyet 1990-ben még a Dél-Dunántúl, a Közép-Dunántúl, majd a Tisza-tó követett. 2009-re a Dél-Dunántúl vonatkozásában a visszaesés jóval drasztikusabb volt, mint a Közép-Dunántúlnál tapasztalható, így e két régió közötti sorrend felcserélődött. A Tisza-tó bár tudta növelni az ide érkező külföldi vendégek számát az utóbbi időszakban, annak mértéke még nem elégséges ahhoz, hogy ellépjen az utolsó helyről.

1990-ben a belföldi vendégéjszakák száma 3,7 millió volt, mely 2007 és 2008-ra már megközelítette a 10 milliót, míg 2009-re visszaesett 9,5 millióra (7. ábra). A belföldi vendégek számának változásához hasonlóan a bővülés ebben a vonatkozásban is általános volt a régiók között. A legkiemelkedőbb növekmény a Balatonnál látható, ahol az elmúlt években a belföldi vendégéjszakák száma meghaladta a bázisév ötszörösét. Jelentős növekmény látható még az Észak-Alföldön és Budapest–Közép-Dunavidéken (mindkettőnél több mint háromszoros). A legkisebb bővülést, mintegy 50%-ost, a Tisza-tónál figyelhetjük meg.

1990-ben még a Nyugat-Dunántúlon töltötték a legtöbb belföldi vendégéjszakát, az országos közel 18%-át. 2009-re részesedése 13%-ra csökkent mellyel a harmadik helyre szorult vissza. Vele éppen ellentétes folyamat zajlott le a Balaton esetén, amelynek 1990-es részesedése még szintén csak 15%-nyi volt ami, 2009-re már meghaladta az országos egynegyedét, s ezzel átvette az előbbi vezető szerepét. A Budapest–Közép-Dunavidék a rendszerváltás időszakában még csak a negyedik helyen állt, napjainkra azonban már a második helyre került.

Az Észak-Alföld ezzel szemben 1990-ben még csak a hetedik volt a régiók sorában, 2009-re viszont már az ötödik legtöbb belföldi vendégéjszakával rendelkezik. A további helyeken lényegében kevés változás az utóbbi években. 1990-ben Észak-Magyarország még a harmadik, Dél-Alföld pedig az ötödik helyen állt, melyről 2009-re a negyedik, illetve a hatodik helyre csúsztak vissza. Hasonló visszaesést láthatunk a Dél-Dunántúl esetén a hatodikról a hetedikre. Az ezt követő helyeken nem történt változás, a nyolcadik a Közép-Dunántúl, s végül kilencedik a Tisza-tó a teljes időszakban.

6. ábra A külföldi vendégek számának alakulása az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

A belföldi vendégéjszakák számának szállástípusonkénti változását 1990-ről 2009-re vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a kempingek kivételével valamennyi szállástípusnál jelentős növekedés történt (8. ábra). 1990-hez képest a szállodák 2009-es belföldi vendégéjszaka számában több mint négyszeres, a panzióknál közel háromszoros, a turistaházaknál és az üdülőházaknál is majd kétszeres a növekmény. Az ifjúsági szállókról 1999-től gyűjtenek adatokat, ettől az időponttól számítva 2009-ig több mint kétszeres a bővülés mértéke. Az előbbi típusokkal ellentétben a kempingeknél eltöltött vendégéjszakák száma jelentősen, mintegy 40%-al esett vissza.

1990-ben még a szállodák birtokolták a belföldi vendégéjszakák négytizedét, mely 2009-re már meghaladta a hattizedet. 1990-ben még a második volt a sorban a kempingek, a vendégéjszakák negyedével, de részesedésük 2009-re drasztikusan lecsökkent, s már nem éri el az 6%-ot sem. A rendszerváltás időszakában a panziók még csak a harmadik helyen voltak, viszont 2009-re már a második helyet érték el a vendégéjszakák közel 15%-ával.      

7. ábra A belföldi vendégéjszakák számának alakulása az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

8. ábra A belföldi vendégéjszakák számának alakulása szállástípus szerint, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

A külföldi vendégéjszakák vonatkozásában a rendszerváltás óta jelentős visszaesés történt (9. ábra). 1990-ben számuk még meghaladta a 10,5 milliót, mely 2007-re 10,2 millióra esett vissza. Azóta sajnálatos módon a visszaesés folytatódott, a 2009-re számuk más csak kismértékben haladta meg a 9,2 milliót. Országosan a visszaesés a teljes időszakot tekintve megközelítette a 15%-ot. A jelentős csökkenés dacára mégsem tekinthetjük a folyamatot általánosnak régiók között. A Nyugat-Dunántúlon és a Budapest–Közép-Dunavidéken (az első esetében több mint 40, a másodikéban pedig 20%-nyi a növekmény) 1990-hez képest nőtt a külföldi vendégéjszakák száma. A legjelentősebb visszaesést a Dél-Dunántúl, Dél-Alföld és Balaton vonatkozásában láthatjuk (több mint 50%-os csökkenés).

1990-ben az első helyen lévő Budapest–Közép-Dunavidék még nem érte el az összes külföldi vendégéjszaka négytizedét, 2009-re viszont már a felét is meghaladó részesedéssel bírt. A második helyen Balaton állt, viszont míg a rendszerváltás időszakában részesedése meghaladta a háromtizednyit, jelenleg már a kéttizednyit sem éri el. 1990-ben a Nyugat-Dunántúl még csak megközelítette a 6%-os részesedést, mely 2009-re 11%-ra bővült. A negyedik helyen az elmúlt periódusban az Észak-Alföld volt, melyet 1990-ben még a Dél-Dunántúl követett. 2009-re viszont e régió visszacsúszott a nyolcadik helyre. A Közép-Dunántúl a nyolcadikról az ötödikre tudta javítani helyzetét, míg a Dél-Alföld az ötödikről a hatodik helyre esett vissza. Észak-Magyarország helyzete viszonylag stabil, a teljes időszakban a hetedik volt. Változatlan a helyzet abban a vonatkozásban is, hogy a legkevesebb külföldi vendégéjszakát az utóbbi években, a Tisza-tónál töltötték el.

A külföldi vendégéjszakákat szállástípus szerint vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1990-hez képest 2009-re a panzióknál történt a legjelentősebb bővülés, nagysága meghaladta a 25%-ot (10. ábra). Ennél mintegy 10%-al kisebb a szállodáknál tapasztalható bővülés. Az ifjúsági szállóknál 2007-re 1999-hez képest a külföldi vendégéjszakák száma megduplázódott, majd 2009-re jelentősen visszaesett, igaz még így is mintegy 10%-al haladja meg a bázisév értékét. 1990-hez képest az üdülőházaknál mintegy hattizednyi a visszaesés mértéke, a többi szállástípusnál a kétharmadot is meghaladja.

1990-ben a külföldi vendégéjszakák majd hattizede tartozott a szállodákhoz, melyek 2009-re részesedésüket a nyolctized felé tornázták fel. A rendszerváltás időszakában a kempingekhez tartozott a külföldi vendégéjszakák háromtizede, mely 2009-re egytizedre olvadt. Bővülést ugyanebben az időszakban csak a panzióknál láthatunk (4-ről 5%-ra), míg a többi típusnál inkább a visszaesés a jellemző.          

9. ábra A külföldi vendégéjszakák számának alakulása az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

10. ábra A külföldi vendégéjszakák számának alakulása szállástípus szerint, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

A rendszerváltás óta a kereskedelmi szálláshelyeken töltött külföldi vendégéjszakák aránya általánosan csökkenő tendenciát mutat (11. ábra). 1990-ben még országosan a külföldi vendégéjszakák aránya még meghaladta a 70%-ot, mely 2009-re már nem érte el az összes felét. A régiók közül messze kiemelkedik a Budapest–Közép-Dunavidék, ahol az arány 1990-ben elérte a 90%-ot, mely 2009-re csak 80%-ra esett vissza! A legjelentősebb változás a Balatont érintette: 1990-ben a vendégéjszakák több mint 80%-a még külföldi volt, viszont az azóta lezajlódott folyamatoknak köszönhetően többségbe kerültek a belföldiek, s 2009-ben a külföldiek aránya már csak 39% volt!

11. ábra

A külföldi vendégéjszakák aránya az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

A belföldiek átlagos tartózkodási ideje vonatkozásában, országosan kismértékű visszaesés történt (-0,3 éjszaka) (13. ábra). Három régióban bővült nagyobb mértékben a külföldiek átlagos tartózkodási ideje: Észak-Alföld (+1,0 éjszaka) Dél-Dunántúl (+0,9 éjszaka) és Nyugat-Dunántúl (+0,8 éjszaka). Visszaesés elsősorban a Balatonnál és a Tisza-tónál látható (-1,6 és -1,1 éjszaka).

A külföldiek átlagos tartózkodási ideje 1990 és 2009 között kismértékben, mintegy 0,3 éjszakával növekedett (12. ábra). A növekedés nem tekinthető általánosnak, hiszen a Tisza-tónál (-0,9 éjszaka) Balatonnál (-0,8 éjszaka),) Közép-Dunántúlon (-0,1 éjszaka) visszaesés történt. A legjelentősebb bővülést (+0,7 éjszaka) a Nyugat-Dunántúlon láthatjuk.  

1990-ben a belföldieknél 6,7 éjszakával rendelkezett a Balaton, mellyel akkor vezette a régiók rangsorát. 2009-re viszont már 5,1 éjszaka is elegendő volt neki ehhez. A külföldiek esetén szintén a Balaton volt a vezető helyen 1990-ben, 3,7 éjszakával. 2009-ben ezzel szemben már 2,9 éjszaka is elég volt a vezető pozícióhoz.  

12. ábra Belföldiek átlagos tartózkodási ideje az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés  

13. ábraKülföldiek átlagos tartózkodási ideje az idegenforgalmi régiókban, 1990-2009

Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés

[1]A KSH, kereskedelmi szálláshelyekkel kapcsolatos adatgyűjtésének módszertanában, 1998-ban változás történt. Ez előtt a fizetővendéglátás szálláshelyei is a kereskedelmi szálláshelyekhez tartoztak, míg később a magánszálláshelyekhez sorolták őket. Vizsgálatunkban az 1998-at megelőző időszakot tekintve is a jelenlegi módszertan szerint vizsgáljuk a kereskedelmi szálláshelyek adatait, melyek következésképpen így a vonatkozó évekre nem egyeznek a KSH publikációiban megtalálható adatokkal.

Melyek az idegenforgalmi régiók keresleti jellemzői az egy napos, illetve a több napos utazások eloszlása alapján?

Melyek az idegenforgalmi régiók sajátosságai a kereslet szezonális megoszlása szerint?

A férőhelykapacitás megoszlása az idegenforgalmi régiók között?

Milyen turistaforgalommal rendelkeznek az egyes turisztikai régiók?

A külföldi és a belföldi turisták hogyan oszlanak meg az egyes régiók között?

Jellemezze az egyes régiókban eltöltött vendégéjszakákat, illetve a vendégéjszakák és a szállástípusok kapcsolatát!

Az elmúlt 10 évben a következő változások következtek be a turizmus keresletét befolyásoló tényezők között:

A turisztikai kereslet változásait a szálláshelyek vendégforgalmát mutató számokon keresztül mutatjuk be (1. táblázat - mellékletben). 

A régiót meglátogató és szállodában megszálló turisták száma 2000. év óta folyamatosan növekszik. Összességében 44%-os az emelkedés a vizsgált időhorizontban. A magas kategóriába tartozó 4 csillagos szállodákban tartózkodók száma emelkedett a legnagyobb mértékben. Ezt követi az 5 csillagos szállodák több mint 50%-os növekedése. A 3 csillagos kategória, bár a férőhelyek száma csökkent, némi hullámzással, de növekedést realizált. A két alacsonyabb kategóriába tartozó „osztály” jelentős visszaesést mutat, amit a kapacitás csökkenése is kísért.

A külföldi turisták szálláshelyként – nem meglepő módon – jellemzően növekvő mértékben a szállodákat választják. Amíg 1999-ben a turisták 92,6%-a választotta az egyéb kereskedelmi szálláshelynek számító szálláshelyeket, addig 2004-ben már 95,1%-uk. A folyamat egyrészről természetesen következik Budapest egyre túlsúlyosabb szerepéből, másrészt azonban kedvezőtlen jelenség, hogy az egyéb kereskedelmi szálláshelyek volumenének csökkenése is megfigyelhető.

Az egyéb kereskedelmi szálláshelyeken a külföldi turisták száma hullámzó mértékben ugyan, de folyamatosan csökkent és arányuk az összes forgalmon belül 5%-ra esett. Összességében azt mondhatjuk, hogy a külföldi vendégek számának 45%-os emelkedése lépést tartott a kapacitás növekedésével.

A szállodában eltöltött vendégéjszakák száma az öt, négy és a három csillagos kategóriában jelentősen növekedik, évi +10% körüli a változás. Ez azt mutatja, hogy a szállodák jövedelmezősége növekedett, az értékesítési tevékenység – globálisan - hatékonyabbá vált. A magasabb kategóriákban minden vizsgált évben növekedett a kihasználtság, a három csillagosban némi hullámzás volt tapasztalható a kettő és az egy csillagos szállodák vendégéjszakáinak száma visszaesett, amire számítani is lehetett a kapacitások zsugorodásával.

A vendégéjszakák száma a panziókban stagnáló gazdasági pozíciót jelez, ha összevetjük a kapacitás alakulásával. Turista- és az ifjúsági szállók teljesítményét együttesen vizsgálva is visszaesést mutatnak a számok, ami igaz ez a kempingekre és az üdülőházakra is. Ezekben a szállástípusokban összességében 2-3%-os évi csökkenés volt tapasztalható ez elmúlt években. Összességében a vendégéjszakák évi mintegy 3%-os növekedése jó teljesítménynek minősíthető nemzetközi összehasonlításban, bár a gazdasági válság legerősebb periódusaiban sok helyütt jelentős visszaesés volt tapasztalható.  

A régió magánszállás és falusi vendéglátás kapacitása és vendégforgalma nem számottevő. Az összes vendégéjszaka részesedése 3% körül mozog. A falusi turizmus a térség jellegénél fogva nem jelentős.

Az utazási motivációk szerint a régióba látogatás legfőbb tényezője (54%) a szabadidő eltöltés. Ennél magasabb részaránnyal csak Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl rendelkezik. Második helyen az üzleti jellegű motiváció szerepe, mivel a konferencia és az üzleti utazás együttesen 40%-os súlyt képviselnek (e motiváció területén csak a Közép-Dunántúl előzi meg a régiót 4%al magasabb értékkel). A KSH új adatgyűjtési programja részletesen vizsgálja a háztartások utazási szokásait. Az adatok szerint a 2-4 napos utazásokra vonatkozóan a BKD-t legnagyobb számban a közép-magyarországi régióban lakó vendégek keresik fel, azaz a belföldi forgalom tekintetében a régión belüli turizmus a meghatározó. A hosszabb utazások során a BKD-t, a KSH adatai szerint főként a budapestiek keresik fel, amiben minden bizonnyal fontos szerepe van a második lakások (nyaralók) régión belüli nagy számának.  

A turizmus kínálatának változása

Az összes vonzerő a 42%-a Budapesten koncentrálódik, a nemzetközi vonzással is bíró attrakciók 76%-a, az országos vonzerők 56%-a található a fővárosban. A 2000-ben összegyűjtött vonzerőkhöz képest az alábbi fejlesztések bővítik a régió turisztikai kínálatát:

Egészségturizmus : az Aquaréna Mogyoródon; a ceglédi termál- és gyógyfürdő; az esztergomi Aquasziget; a Kincsem Lovaspark mint földenergia-központ; az újra megnyitott Rudas és a felújítás alatt lévő Rác fürdő (a tervezési szakaszban lévő Aquaworld Újpesten); Thermál Hotel Visegrádon; Spa&Wellness Kiállítás Budapesten.

Elérhetőségi környezet  

A Közép-magyarországi régió turisztikai versenyképességét alapvetően határozza meg a gazdasági fejlődés nyugat-európai központjától való távolsága és a térség időben számított elérhetősége, amit főleg a közlekedési rendszerek infrastrukturális állapota határoz meg.

A régió az ország sugaras szerkezetű út- és vasúthálózata révén a legfontosabb hazai közlekedési csomópont. A közlekedésben betöltött szerepét jelzi, hogy a régióban három  páneurópai közúti, vasúti és vízi közlekedési irány, és három további ág találkozik (helsinki folyosó). A főváros határán 30 országos útvonal halad át. Ezek közül a 15 autópályán és főúton koncentrálódik a régió napi forgalmának 75 százaléka. A sugárirányú elemek (ha nem is megfelelő kapacitással) rendelkezésre állnak, a forgalom célszerű lebonyolódását lehetővé tevő, körirányú elemek nyomvonala viszont hiányos. A délnyugati agglomerációs terület bonyolítja le a legnagyobb forgalmat, ennek jelentős része nemzetközi és országos forgalom. Budapest környékének közúthálózata a fővároson belüli hálózathoz hasonlóan sugárirányú, a kör- és haránt irányú útvonalak hiánya itt fokozottan jelentkezik. Az agglomerációban tudatosan épített, folyamatos vonalvezetésű körirányú elem nincs, az ilyen igényű forgalom levezetése nehézkes és lassú, ebből következőleg gazdaságtalan és balesetveszélyes. A hálózat hiányosságai – a Duna-hidakat is beleértve – forgalmi nehézségeket okoznak, amelyek az életminőséget is jelentősen befolyásolják. A belső elérhetőségnek elsősorban a közszolgáltatásokat nyújtó térségközpontok elérhetősége során van jelentősége. A Közép-magyarországi régióban jelenleg is léteznek közlekedési szempontból hátrányos helyzetűnek tekinthető települések, ahol a lakosok számára jóval több időt és költséget jelent a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés.

Közúti közlekedés

A Közép-magyarországi régió rendelkezik a legsűrűbb gyorsforgalmi úthálózattal, ugyanakkor az összekötő utak kiépítése nem mindig szolgálja a kistérségi központok kedvezőbb elérését. Különösen a régió dél-keleti térségében okoz gondokat a haránt-irányú kapcsolatok hiánya (2. ábra).

2. ábra: a BKD közúti megközelíthetősége

A fővárosba irányuló célforgalom mellett a tranzitforgalom fokozottan terheli a térséget, amelynek forgalom-levezetési, kapacitásbeli problémákkal kell szembenéznie. Különösen súlyos gondokat okoz az autópályák mentén fekvő települések belső úthálózatának rendkívüli terhelése.

A Duna-hidak kapacitása nem elég a tranzit-forgalom és Budapest forgalmának átvezetésére. A közúti közlekedési hálózat kritikus pontjai a szintbeli közúti-vasúti kereszteződések, mert csökkentik az útvonalak átbocsátó képességét, és akadályozzák a közforgalmú közlekedési járművek menetrendszerű közlekedését, valamint veszélyeztetik a közlekedés biztonságát is. A régióban a főváros közelségéből adódóan sajátos problémát okoz a szuburbanizáció mobilitási igényt növelő hatása. A napi munkába járáshoz szükséges utazási idő egyre növekszik, ezért a kis sebességű helyváltoztatási módok hátrányba kerültek. A szétszórtan épülő új bevásárlóközpontok, egyéb nagy vonzerővel rendelkező létesítmények is az autóhasználat kényszerét növelik, és csökkentik a közösségi közlekedés igénybevételének esélyét. Az átlagos napi forgalom a régióban sokkal nagyobb az országosnál. Budapesten a belső városrészek forgalma alig változott az elmúlt években, mert az úthálózat telített, a torlódások állandósultak. Pest megyében a közúthálózat 16,5%-a számít jó minőségűnek. Budapesten a belterületi utak 80%-a burkolt út, ezen belül azonban egyes külső kerületekben a burkolt utak aránya 50-60% körül mozog, míg Pest megyében csak 52%.

  Vasúti közlekedés

Hazánkban a vasúti fővonalak is Budapest központú, sugaras szerkezetben épültek, ami kedvező nemzetközi és belföldi elérhetőséget biztosít a BKD számára.

A vasút területén nagy probléma a nem megfelelő pályaállapot, a vasúti létesítmények rossz műszaki állapota, az alacsony kihasználtság és alacsony járatsűrűség, valamint az elavult járműpark, ami a jelenleg turisztikai célú kisvasutak rendszerére is igaz. Budapest elővárosi közlekedésében a vasút szerepe korlátozott, mivel jelenleg nem fokozható csúcsidőben a járatok száma. A 11 elővárosi vasútvonal közül kettő nem villamosított. Budapest kötöttpályás forgalmában jelentős szerepet játszik a 3 HÉV vonal is, de a kapacitások bővítésére, az utasszolgáltatások minőségének javítására mindegyik vonal esetében szükség van, csakúgy, mint a kapcsolódó (ráhordó) rendszerek kialakítására és a parkolási feltételek javítására. A városközpont és a repülőtér közötti vasúti-gyorsvasúti összeköttetés nem épült ki (3. és 4. ábra).

3., 4. ábra: A BKD vasúti elérhetősége

Vízi közlekedés

A hazánkban több mint 100 éve létező vízi személyszállítás elsősorban a Dunára, mint nemzetközi vízi útra, összpontosul. 1975 után a vízi személyszállítás forgalma lecsökkent, jellege megváltozott: zömében a turistaforgalmat szolgálja. A jelenleg 20 hajóból és 9 szárnyashajóból álló MAHART flotta évente közel 1 millió utast illetve vendéget szállít

Légi közlekedés

A Budapest-Ferihegyi repülőtér dinamikusan fejlődő nemzetközi légikikötő. A Magyarországról induló légi útvonalak átlagos hossza csökkent, a célállomások köre bővült. A hazai légitársaság repülőgépeinek kihasználtsági foka 48%-ról több mint 65%-ra növekedett. Az ún. diszkont légitársaságok megjelenésével Ferihegy nemzetközi repülőtéren jelentős forgalomnövekedés ment végbe, 2005-ben a repülőtér utasforgalma – 8 millió utast meghaladó, 25%-os mértékben nőtt.

A Ferihegyi repülőtér fejlesztése nem áll(t) meg az 1-es terminál felújításánál, hiszen az új tulajdonos a jelenlegi 8,5 millió utaslétszámot jelenősen meghaladó, 12 millió utas/év forgalom lebonyolítására alkalmas reptérré fejleszti azt a következő években. A városközpont és a repülőtér közötti vasúti-gyorsvasúti összeköttetés megteremtésére továbbra is számos ötlet él, melyek megvalósítása továbbra is bizonytalan (a reptéri autóbuszjárat üzemel). A régió további repterei közül a Dunakeszi és Gödöllő reptere az elképzelések szerint a sportrepülés és az ejtőernyőzés bázisai lehetnek. Kiskunlacháza repterének sorsa teljesen bizonytalan, az eredeti elképzelések szerinti felhasználására (Ferihegy 3) valószínűleg nem kerül sor. A Tököli repülőtér a kormány hivatalos légiforgalmát bonyolítja és körbeépített jellegénél fogva más célú hasznosítása, főként a lakosság ellenállása miatt nem valószínűsíthető.

Közösségi közlekedés

A közforgalmú közlekedés és az egyéni gépjármű-közlekedés aránya a budapesti lakosok napi utazásainál 60-40%, az összes utazásnál pedig 55-45%. A közforgalmú közlekedés részaránya az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökkent (ez a tendencia minden valószínűség szerint folytatódni fog a következő években). A Budapest és környéke közötti közforgalmú közlekedési utazások 28%-t a BKV, 37%-t a MÁV és 35%-t a Volán járatai bonyolítják le. A közforgalmú utazások (szállított utasok) megoszlása Budapesten a következőképpen alakul: metró: 22%, busz: 41%, villamos: 32%, elővárosi vasút: 4,5%. Figyelemre méltó, hogy a kötött pályán haladó közlekedési eszközök részesedése nem éri el a 60%-ot.

A közösségi közlekedés legfontosabb problémái a viszonylag alacsony utazási sebesség, a kedvezőtlen átszállási lehetőségek (nem csak közösségi közlekedésen belül, de más eszközökkel is), a kiszámíthatatlan szolgáltatás (hosszú menetidő, pontatlanság a menetrendhez képest) különösen a nem-kötöttpályás közlekedési eszközökre vonatkozóan, és a kényelmetlen utazási körülmények. Hiányoznak az egyéni és a közösségi közlekedés közötti színvonalas kialakítású tömegközlekedési csomópontok.

A személygépkocsi-ellátottság növekedését nem követte a közúton kívüli parkoló-felületek létesítése. A közterületeken várakozni kívánók csupán kb. 40-60%-a helyezhető el szabályosan. Budapesten 28 P+R parkoló üzemel, ez hétköznap 4777 parkolóhelyet jelent, ebből csak 527 korszerű, őrzött. Számos parkoló nem rendelkezik megfelelő közösségi közlekedési kapcsolatokkal. A Budapestről kiinduló utazások 1%-a, a környékről kiinduló utazások 1,5%-a használja a P+R rendszert. A Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozása megkezdődött, a rendszer teljes körű megvalósulása vonzóbbá fogja tenni a közösségi közlekedést a főváros vonzáskörzetében érintett mintegy 3,3 millió fős lakosság számára.

Kerékpáros közlekedés

A régióban sajnos nincsenek jelentős kerékpárforgalmi hálózatok (a budapesti hálózathossz például mindössze 140 km), ezért a kerékpár sem nem jelent alternatív közlekedési formát, és nem képes turisztikai, szabadidős szerepet sem betölteni (pl. hiányoznak a megfelelő tárolási létesítmények, a B+R parkolók, a bérlési lehetőségek). A legjelentősebb regionális kerékpárút a Budapest-Szentendre és Budapest-Vác viszonylatok. Kerékpárutak építésére és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére nagy szükség lenne, hiszen a hazai turisták között is évről évre nő a biciklisek száma, a külföldi látogatók körében pedig kifejezetten népszerű egy-egy desztináció kerékpáron történő megközelítése.

Szálláskínálat

A régióban található a hazai kereskedelmi szálláshelyek kb. 11%-a. A főváros részesedése kiemelkedő a magas minőségű szolgáltatásokat igénybe vevő (üzleti-, konferencia- és egészség-) turizmus terén. Az utóbbi években egyértelműen megfigyelhető a trend, hogy a turisták (a belföldiek is) hajlandók megfizetni a magasabb árat a magas minőségű szolgáltatásokért cserébe.

A régión belül elkülönül a főváros és a Dunakanyar idegenforgalmi aktivitása; míg az ország  ötcsillagos szállodáinak 80%-a található Budapesten, addig Pest megye kistérségeiben kevés szálláshely működik. Budapest attrakciói és gazdag szolgáltatáskínálata miatt a fővárosi szállodák közel 50%-kal magasabb bevételt realizálhatnak a régió szállodáinál. A megyei turisztikai kínálat gyengeségeit összegezve megállapítható, hogy a turisztikai vonzerő, a szabadidős programkínálat, a kapcsolódó szálláshely és szolgáltatáskínálat, a térségmarketing és a környezet állapota további fejlesztésekre ad alapot.

 

A szállásférőhelyek száma Budapesten és környékén az elmúlt időszakban valamelyest növekedett. Budapesten a hotel a fő szállástípus, a szállásférőhelyek túlnyomó többsége (80-85%) ebbe a típusba tartozik, a panziók, magánszállás, kemping stb. szállásférőhelyeinek száma elenyésző ehhez képest. Az egyéb kereskedelmi szálláshelyek közül az ifjúsági szállodák száma nőtt, a többi kategóriában az adatok csökkenést mutatnak, különösen a panziók száma csökkent jelentősen.

A hotelek férőhelyszáma 1995-ben 26 411, 2001-ben 30 764, 2005-ben 33 578 és 2008-ban 34 363 volt. A szállodai szobák száma, a szállodák növekedésével azonos mértékben változott, ami arra mutat, hogy a korábbi nagyságrend megváltoztatására nem volt szükség, 2004 évben 3540 szobával többet lehetett értékesíteni, mint 1999-ben. A szállodafejlesztések eredményeként a magasabb kategória kapacitásának súlya jelentősen emelkedett. A szobaszám növekedésének 94%-a a 4 és 5 csillagos kategóriában valósult meg. Ezt a változást egyértelműen pozitív irányúnak tekinthetjük. Az egyéb kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának alakulásában figyelemre méltó az ifjúsági szállók szobaszámának növekedése. A panziók kapacitásának csökkenése a kínálat további átalakulását jelzi.

A fővárosban a szállásférőhelyek száma dinamikusabban növekszik, mint a környező kistérségekben. A KSH adatai alapján messze a szentendrei kistérségben volt és nőtt a legjobban férőhelyek száma, szálláslehetőségek tekintetében a Budaörsi kistérség volt még jelentős, a többi térség szállásférőhelyeinek száma elenyésző, és az elmúlt 15 évben nem mutatott jelentős növekedést.

A Közép-Magyarországi régióban a szállodai szobaszám növekedés több mint 90%-a a négy és öt csillagos minőségben valósul meg. Folyamatos a régiót meglátogató és szállodában megszálló turisták számának növekedése. A külföldi vendégéjszakák növekedése és a külföldi vendégek számának dinamikus növekedése, a nemzetközi szállodaláncok jelenléte és a szállodai szolgáltatások egyre komplexebbé válása mind tükrözik a régió turisztikai versenyképességét.

5. ábra: szállodai férőhelyek számának változása Pest megye kistérségeiben

Vendéglátás

Vendéglátóipari egységek száma

A vendéglátóipar feladatai a lakosság élelmiszerekkel és italokkal való ellátásában kap szerepet. A vendéglátóipari vállalkozások üzletei az egyes napszakokban étel és ital ellátást biztosítanak a lakosságnak és a turistáknak. A vendéglátóipari egységek száma a régióban összességében enyhe növekedést mutatott, Budapesten 1995-2008 időszakban először csökkent, majd növekedett számuk: 1995-ben 8 419, 2001-ben 7 933, 2005-ben 8 953, míg 2008-ban 9 417 ilyen helység volt nyilvántartva. A legnagyobb számú vendéglátóipari egység Ráckevei és a Ceglédi kistérségekben vannak, és ezen térségekben jobbára stagnált a számuk. A többi térségben általában nőtt a számuk.

6. ábra: Vendéglátóipari egységek számának változása Pest megye kistérségeiben

Kiskereskedelem

A kiskereskedelmi üzletek száma enyhén csökkenő tendenciát mutat a Közép-Magyarországi régióban. Az 1995-2008 időszakban Budapesten ingadozott a kereskedelmi egységek száma: 1995-ben 34 274, 2001-ben 29 422, 2005-ben 32 414, míg 2008-ban 31494 ilyen üzlet volt nyilvántartva.

A régió többi térségében is hasonló változás ment végbe, a legnagyobb számban a korábban a Ceglédi, később a Ráckevei kistérségben voltak jelen kiskereskedelmi üzletek.

Turisztikai attrakciók

Kulturális rendezvények

Budapesten komoly és könnyűzene, színházi előadások, és érdekes szórakoztató események tarka kavalkádjából lehet válogatni. A kiváló hazai művészek mellett a világ minden tájáról érkeznek kvalitásos előadók. A Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapesti Őszi Fesztivál évről évre felvonultatja a magyar és nemzetközi zene-, színház-, film-, és képzőművészet legjavát. Az Operaház opera és balettelőadásai, az Operettszínház Kálmán, Lehár és Ábrahám operettjei, népszerű musical-jei vonzzák a nézőket. A Madách Színházban az "Operaház fantomja" egész évben látható. Idegen nyelven, leggyakrabban angolul, a Merlin színház mutat be darabokat. Folklór együtteseink rendszeresen fellépnek a Budai Vigadó és a Duna Palota színpadán.

Művészeti fesztiválok

Gyógyító víz Budapesten

Látnivalók a Közép-Magyarországi régióban

Természeti örökség

Duna-Ipoly Nemzeti Park

Hazánk leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Működési területe kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére. Igazgatósága Budapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.

Pál-völgyi-barlang

Felszíne Természetvédelmi Terület: a barlangot és az akkor ismert kiterjedésének megfelelő 1 hektáros felszínt már 1944-ben védetté nyilvánították, 1972 óta áll a természetvédelem szerveinek kezelésében és 1982 óta hazánk egyik fokozottan védett barlangja. A Pálvölgyi-barlang ismert hossza évtizedeken át 1200 méter volt, de mára bebizonyosodott, hogy kiterjedése ennél lényegesen nagyobb. A barlangban áttelelő állatfajok között a denevérek öt fajjal képviseltetik magukat. (8. ábra)

Vácrátóti Arborétum Természetvédelmi Terület: az MTA Vácrátóti Botanikus Kertje. A vácrátóti homokpuszta eredeti klímájától idegenek az itt meghonosított növények, egy önálló környezetet és mikroklímát hoztak létre.

Gödöllői Királyi Kastélypark Természetvédelmi Terület: Az eredetileg francia parkot, amely egy felső és egy alsó kertre tagolódott, Esterházy Leopoldina alakíttatta át angol tájképi kertté 1817-ben. IV. Károly magyar király uralkodása után (1918) a kastély és a park pusztulásának hosszú időszaka következett. Az épület és a park helyreállítását a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú társaság folyamatosan végzi jelenleg is.

Túrázásra, kirándulásra sok lehetőséget kínál a Magyarország legszebb panorámáját kínáló Dunakanyar (Nagymaros). A Börzsöny (Nagybörzsöny, Királyrét), a Pilis (Holdvilág-árok, Rám-szakadék), a Visegrádi-hegység (Dobogó-kő, Ördögmalom-vízesés), a Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet és az Ócsai Tájvédelmi Körzet. A régió egyéb jelentős látnivalói közé tartozik a Kiskunság táját bemutató Apajpuszta.

Épített örökség

Budapest

A két UNESCO világörökségi helyszínnek is otthont adó Budapest az egyetlen olyan főváros a világon, ahol majdnem száz termálforrás és 12 gyógyfürdő található, ahol egymás mellett találhatók a római kor épületmaradványai, a jelenleg is használatos török fürdők, a gótika, a barokk kor örökségei és a hihetetlenül gazdag szecessziós építészeti emlékek sora (7. ábra). 7. ábra: Budapest fő látványosságainak elhelyezkedése

A főváros 10 legjelentősebb látnivalója jól érzékelteti a hely varázsát:

1.                  A Budai Vár (8. ábra) ma Budapest leghíresebb és egyik leglátogatottabb turisztikai nevezetessége. UNESCO Világörökségi helyszín, rengeteg látnivalóval, múzeummal, hangulatos utcákkal, terekkel, éttermekkel és üzletekkel. A Királyi Palota az ország egyik szimbóluma; a XIII. századtól csaták, háborúk színhelye. Három temploma, öt múzeuma, több történelmi jelentőségű épülete, emlékműve, utcája, tere és színháza is van. A Halászbástyáról és a Nemzeti Galéria előtti sétálóról fenséges panoráma tárul a kiránduló elé - a Duna egyik legszebb szakasza látható innen.

8. ábra: A Budai vár látképe

2.                  A Lánchíd (9. ábra) főváros első, műemlék hídjának esti díszkivilágítása, háttérben a Budai Várral lélegzetállító látvány, sok turistát csalogatott már Budapestre. Gróf Széchenyi István felkérésére a csupán névrokon William Tierney Clark tervező és Adam Clark kivitelező munkálatai során épült fel a híd 1839–1849 között. A világháborús pusztításokat ez a dunai híd sem élte túl, 1949-ben, készítésének 100. évfordulóján építették újjá. A budai oldalon található alagút tetejére gyalog is fel lehet jutni, ahol kiváló látkép nyílik a Dunára és az azt átölelő hidakra is.

9. ábra: A Lánchíd látképe

3.                  Az ország legnagyobb épülete, az Országgyűlés állandó helyszíne a Duna partján emelkedik, bejárata a Kossuth térre néz (10. ábra). A neogótikus épületegyüttest 1884–1904 között építették Steindl Imre tervei szerint. A 691 helyiségből álló építmény hossza 268 m, kupolájának magassága 96 m. 2000 óta az Országházban tekintheti meg a közönség a magyar koronázási jelvényeket: Szent István koronáját, a jogart, az országalmát, a reneszánsz kori kardot.

10. ábra: A Parlament látképe

4.                  A Városliget bejáratánál terül el a főváros leglátványosabb tere, a Hősök tere (11. ábra). Az Andrássy út felől érkezőt messziről fogadja a Millenniumi Emlékmű 36 m magas középső oszlopa, melyen Gábriel arkangyal a Szent Koronát és az apostoli kettős keresztet tartja. A Hősök terének csodálatos architektúráját az emlékmű jobb, illetve bal oldalán a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum impozáns épületei dicsérik. Innen indul a Városliget, ami a családosok kedvenc hétvégi úti célja, ami az Állatkert, a Fővárosi Nagycirkusz és a Vidámpark mellett a világhírű Széchenyi Gyógyfürdőnek és a Vajdahunyad várának is otthont ad.

11. ábra: A Hősök tere

5.                  A Bazilika (12. ábra) Budapest legnagyobb temploma, amelynek kupolája a város minden pontjáról látható. 1851-től 1905-ig épült. A klasszicista stílusú bazilika őrzi a magyarok legnagyobb ereklyéjét: a bazilika névadójának, első királyunknak mumifikálódott karját, a Szent Jobbot. A templom híres műalkotásai közé tartoznak Stróbl Alajos szobrai, valamint Benczúr Gyula festménye: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja az országot. Az épület kupolája 360 fokban körüljárható, nagyszerű kilátást nyújt a városra.

12. ábra: A Bazilika látképe

6.                  Az Andrássy út és környéke a XIX. század végének egységes architektúrájú alkotása, annak ellenére, hogy jól elkülöníthetően tagolódik. Az eklektikus építészet színe-java látható itt, közte a kimagaslóan szép Operaházzal és sok-sok gyönyörű, intim belső teret, szobrot, szökőkutat rejtő bérházzal (13. ábra). Az Andrássy út egyik különlegessége a felszínen alig látható, csak a kovácsoltvas korlátú lejáratok figyelmeztetnek arra, hogy a mélyben Európa első kéregvasútja, a több mint egy és negyed százados kisföldalatti viszi ma is az utasokat, a réginél kicsit meghosszabbított pályán.

13. ábra: Az Andrássy út

7.                  A Mátyás-templom (14. ábra) vagy Budavári Koronázó Főtemplom a Szentháromság téren álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék, Budapest legszebb és leghíresebb katolikus temploma, amely kiváló fekvésének köszönhetően nagymértékben meghatározza a Várnegyed képét a pesti oldalról tekintve. Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. A hivatalosan Nagyboldogasszony nevét viselő királyi székesegyházat több szakaszban építették., mai neogótikus formáját 1896-ban szerezte a Schulek Frigyes irányította nagyszabású átépítés során.

14. ábra: A Mátyás-templom

8.                  A Margit-sziget (15. ábra), Margit híd és az Árpád híd között elterülő karcsú sziget történelmi emlékei a XI. századra nyúlnak vissza. A főváros legszebb parkja található itt, s az ide látogatók sétáik során hangulatos építményeket: az UNESCO által védettnek nyilvánított víztornyot, zenélőkutat, szabadtéri színházat, a Szent Mihály-templomot) és több száz éves romokat  látogathatnak meg. A szigeten strand, uszoda, két szálloda és különböző éttermek, gyorsbüfék is találhatók. Futópályája népszerű az itt élők körében kellemes  környezete és a Dunára nyíló kilátás miatt is.

15. ábra: A Margit-sziget látképe

9.                  Budapest a gyógyfürdők városa (16. ábra). A kihagyhatatlan budapesti látnivalók listáján előkelő helyen szereplő Széchenyi fürdő 15 medencéjével nem csak Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma, a legkedélyesebb hangulatú fürdő is a fővárosban. A gőzölgő vízben nyakig elmerülve sakkozó kompániák éppúgy a jellegzetességek közé tartoznak, mint a szépséges épület karjainak ölelésében fekvő szabadtéri medencék. A Gellért fürdő a Budapestre érkező turisták egyik legkedveltebb fürdőhelye. A fürdőkben szinte mindenütt fennmaradt az eredeti szecessziós berendezés, művészi mozaikokkal, színes üvegablakokkal, szobrokkal.

16. ábra: A Széchenyi fürdő

10.              A Gellérthegy (17. ábra) a városlakók és turisták kedvelt kirándulóhelye kellemes parkja és főleg a kilátóteraszokról nyújtott gyönyörű panorámája miatt. A Gellérthegyen található a Citadella (egykori erődítmény, ma múzeum), a legfontosabb kilátóhely a városban, ahonnan a világörökséget képező budapesti panoráma - a Budai Vár és a Duna két rakpartjának látképe - a legteljesebb pompájában látható. A hegy nevezetességei egy-egy történelmi kor emlékei. Szent Gellért püspök szobra a pogány időket, a Citadella az 1848–49-es szabadságharc utáni Habsburg-elnyomást s a város fölött magasodó Szabadság-szobor a II. világháború utáni korszakot idézi.  

17. ábra: A Gellért-hegy látképe

Világörökségi helyszínként elismert fő látnivalója a Budai Vár és a Duna-part, valamint az Andrássy út és történelmi környezete a Millenniumi Földalatti Vasúttal és a Hősök terével. A legfőbb turisztikai látnivalók ezenkívül a budai oldalon a Gellért-hegy és a török kori emlékek (Gül Baba türbéje, Rudas fürdő, Király fürdő), Óbudán az ókori római maradványok (a Nagyszombat utcai amfiteátrum és Aquincum romjai), a Budai-hegyekben pedig a Libegő, a Gyermekvasút és a Pál-völgyi-cseppkőbarlang.

Budapest leglátványosabb múzeumai közé tartoznak az említetteken kívül a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és a Szoborpark. Turisztikai szempontból is jelentős látnivalók Budapest legrégibb hídjai: a Széchenyi lánchíd, a Margit híd és a Szabadság híd, valamint az Erzsébet híd, amely modern kialakítása ellenére a városkép meghatározó elemévé vált. A turisták kedvelt célpontjai a legnagyobb közparkok, különösen a Városliget (benne a Vajdahunyad vára, a Széchenyi fürdő és az Állatkert) és a Duna parkosított szigete, a Margit-sziget.

A Dunakanyar épített öröksége:

Visegrád

A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában, gyönyörű kilátással a környező hegyvidékre és a folyamra. A királyi palota 350 szobájával, reneszánsz udvarában a Herkules-kúttal a Dunakanyar egyik népszerű látványossága. A Salamon-torony a Duna felett a XIII. századból származik, mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett helyreállítás során nyerte el. A lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak. A Fellegvár 1245-1255 között épült, mintegy 200 esztendőn át őrizte a Szent Koronát, területén megtekinthető a vár történeti kiállítása, a rekonstruált makett-erődrendszer, a Szent Korona történeti kiállítás, a Panoptikum illetve a vadászati, halászati és gazdálkodási kiállítás.

Szentendre

Mintegy két tucatnyi múzeuma és látnivalóinak sokasága a Dunakanyar leglátogatottabb helységévé tette. A török korban idemenekült szerbek központja, négy fennmaradt ortodox templommal büszkélkedhet (Belgrád székesegyház, Blagovestenszka templom, Pozsarevacska templom, Preobrazsenszka templom. Jeles nevezetessége a Kovács Margit Múzeum, mely a művésznő és múzeumalapító (1902-1977) alkotásaiba enged bepillantást. A Ferenczy testvérek (Ferenc, Noémi, Béni) műveit a Ferenczy Múzeumban lehet felkeresni. További jelentős gyűjtemények még a Művésztelep Galériája, a Szabó Marcipánmúzeum, a Dobos Cukrászdamúzeum, a Czóbel Béla Múzeum... Kb. 3 km-re a központtól fekszik a skanzen. Az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúrájával, életmódjával ismertet meg - a hagyományos településtípusok keretében a XVIII. század végétől a XX. század közepéig.

Esztergom

Kikötőváros a Duna folyam partján, egykor magyar főváros, az esztergomi érsek székvárosa, a római katolikus egyház magyarországi központja. A híres bazilikával Európa harmadik legnagyobb temploma a római Szent Péter-bazilika illetve a londoni Szent Pál-katedrális után 5660 m² alapterületével. Egyúttal az ország legnagyobb egyházi épülete, a Magyar Katolikus Egyház főszékesegyháza. A Várhegyen a XIV. századból származó falak ölelésében áll a rekonstruált középkori királyi palota eredeti részletekkel és izgalmas történelmi kiállítással.  A Várhegy mellvédjéről, nagyszerű kilátás nyílik a Duna völgyére, a szomszédos Párkányra (Sturovó, Szlovákia) és a folyón átívelő, újjáépített Mária Valéria hídra. A hegy lábánál, az érseki palota eklektikus épületében otthonra lelt Keresztény Múzeumban középkori magyar táblaképek és szobrok, egyedülálló képző- és iparművészeti gyűjtemény található.

Vác

A Dunakanyarban fekszik, a Duna folyam bal partján, a Naszály hegy lábánál. Az ország egyik legszebb barokk terével dicsekedhet. A püspöki székesegyház a település legfontosabb műemléke, klasszicista-késő barokk stílusú épület (1761-1777). 1764-ben Mária Terézia fogadására készítették el az egész országban egyedülálló Diadalívet (Kőkapu). 1766-ban avatták a ferencesek templomát, majd 1772-ben a püspöki palotát. Ma már szinte mindegyik négycsillagos szálloda rendelkezik wellness szolgáltatásokkal, fitness részleggel. Köztük sok az olyan, amely a spa-ra (Sanus per Aquam), vagyis a vízzel való gyógyításra épít. Ehhez felhasználnak minden ma bárhol a világban ismert és alkalmazott eszközt, de mindenek előtt a kiváló hatású termál és gyógyvizeket. A gyógyvizes, terápiás szolgáltatás a lazítást elősegítő környezetben történik. Mindenütt szakavatott orvosi segítség mellett. Budapest egyik különlegessége, hogy a világ egyetlen olyan nagyvárosa, amely gyógyvízforrásokban is gazdag. 118 természetes forrásból, illetve fúrt kútból előtörő 21–78 °C-os termálvíz hozama napi 70 millió liter.

A török hódoltság idején (1541-1686) számos fürdő létesült tisztálkodási és gyógyító célból. Néhány fürdőben a mai napig épségben megmaradtak török kori részek. Budapest a 20. században lett (gyógy)fürdőváros, amikor ezt a 20-as években a városi politika az idegenforgalmi fejlesztések fő irányává tette. Hivatalosan 1934-ben nyerte el a „fürdőváros” rangot. A budapesti fiatalok nemigen járnak a fürdőkbe, kivéve az 1998-ban megindult különleges Cinetrip (újabban: Magic Bath) partikra. Ők inkább a strandokat kedvelik.

További települések öröksége:

Gödöllő Budapesttől 30 kilométerre északkeletre, a Gödöllői-dombságban, a Rákos patak völgyében helyezkedik el. Itt látható a Gödöllői Királyi Kastély (Grassalkovich-kastély), a "magyarországi kastélyépítészet egyik legjelentősebb, méreteiben is impozáns műemlékegyüttese", Grassalkovich Antal gróf (1694-1771) építtette, mestere Mayerhoffer András (1690-1771) salzburgi származású építőmester volt. (1735 után). A kettős U alakú épület óriási parkkal, jelenlegi formája a XIX. század elején alakult ki.

Ócsa Budapesttől délre, kb. 30 km-re fekvő település. Kiemelkedő műemléke a román kori református templom, avagy premontrei kolostor (Ócsa) a XIII. századból.

Ráckeve A Ráckevei-Duna mindkét partján, a Csepel-sziget déli részén található. Figyelemre méltó épülete a Nagyboldogasszony-templom (1487), az egyetlen középkori görögkeleti szerb templom az országban, gótikus stílusú - az építkezést 1487-ben fejezték be

Zsámbék Budapesttől nyugatra 30 km-re, a Zsámbéki-medence észak-nyugati részében található, a Gerecse tájegység egyik nyúlványának része. Értékes műemléke a Premontrei templom (háromhajós bazilika) és kolostor maradványa. Épült a XIII. század közepén (1220-34) késő román/korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. A hajdani kolostor dongaboltozatos termében kőtár tekinthető meg.

Turizmus szervezeti rendszere a régióban

Régió turizmusának irányítását meghatározó szervezetek

A Budapest-Közép-Dunavidék régió turisztikai irányítása elavult, nem tipikus modell a turisztikai régiók között. A rendszer jelenleg igen bonyolult, 2012-13-tól, a helyi TDM szervezetek működésének beindulásától várható a modell leegyszerűsödése.Pillanatnyilag regionális szinten a legfontosabb szervezet a Budapest-közép-dunavidék Regionális Idegenforgalmi Bizottság (RIB), amelynek feladata a turizmuspolitikával összhangban, a régió turizmuspolitikájának, turizmusfejlesztési koncepciójának, terveinek és azok megvalósítási programjainak kialakítása, kistérségi együttműködések ösztönzése stb.Korábbi gyakorlathoz képest változásként annyit lehet megjelölni, hogy a Regionális Fejlesztési Tanács (RFT) tagjává vált a RIB elnöke is, így a turizmus lehetőséget kapott arra, hogy a régió fejlesztés kérdéseiben közvetlenül képviselhesse a szakmát érintő kérdéseket, amire szükség is van, mert az RFT és az RFÜ munkájában más szervezet nem képviseli a turizmus érdekeit. Ez bár nem nagy, de mégis fontos és a megfelelő irányban tett lépésnek minősíthető. Ugyanakkor megállapítható, hogy a RIB nem válhatott a térség turisztikai stratégiai szervezetévé. Regionális szintű szervezet a regionális szintű marketing tevékenységet ellátó RMI, amely a Magyar Turizmus Rt. szervezetének része. Irányítását kettősség jellemzi, ugyanis amíg a RIB-bel való „együttműködés” számára előírás, addig a működés és a promóciós tevékenységek anyagi részét az MTRt. szabja meg. Ezt az összetett helyzetet mindenképpen szub-optimálisnak tekinthető.

Továbbra is regionális szintet képviselnek a pest-megyei szervezetek:

Közgyűlés alelnök – akihez a megye kompetenciáját érintő turisztikai kérdések eldöntése, az oktatásért, a kultúráért felelős alelnöki hatáskörbe tartozik.

Turisztikai tanácsnok – aki, lévén a megyei közgyűlésnek nincs turisztikai bizottsága, fel van hatalmazva olyan a jogosítványokkal, amely más esetben egy közgyűlési bizottsághoz tartozna.

Művelődési és Turisztikai Osztály - a hivatal szervezetésben nincs önálló szervezeti egység a turizmussal kapcsolatos igazgatási ügyek intézésére. Operatív feladatai közül a legfontosabb az éves költségvetésben a turizmusra fordítható keret(ek) meghatározása, az együttműködések a megye településeivel turisztikai kérdésekben, turizmusfejlesztés megyei stratégiájának elkészítése és végrehajtásának figyelemmel kisérése. A Művelődési és Turisztikai Osztály keretén belül működik a megyei Tourinform iroda is, amely szervezeti kapcsolat a közelmúltban alakult ki.

A szervezeti rendszer elemei fővárosi szinten:

Főpolgármester/főpolgármester helyettes – a főpolgármester nevében és helyette a turisztikai kérdésekben főpolgármester helyettes az illetékes, aki egyben a kultúráért, az oktatásért és az ifjúsági ügyekért felel.

Kereskedelmi és Turisztikai Bizottság – a bizottság feladata a Főváros turizmus politikájának meghatározása, az előterjesztések elbírálása és politikai döntések meghozatala. (A 2000-ben még külön működött a turisztikai és a kereskedelmi bizottság, amelyeket 2002-ben egyesítettek). Ennek a lépésnek a jelentősége nem tekinthető lényegesnek, mivel csak a korábbi gyakorlat állt helyre, és a turizmus szerepe, jelentősége nem változott.

Szakmai tanácsadó testület – amelynek feladata a Bizottság elé terjesztett anyagok szakmai elbírálása és ezáltal a Bizottság döntéseinek szakmai előkészítése, különös tekintettel az idegenforgalmi alaphoz érkezett pályázatokra. Önálló döntéseket nem hoz. Javaslataikat a Bizottság tárgyalja meg és hagyja jóvá. Működésében nem történtek változások az előző időszakhoz képest.

Kereskedelmi és Turisztikai Ügyosztály – amely az igazgatás feladatait végzi: „Ellátja a fővárosi idegenforgalom szakmai irányítását”, a hivatali apparátusban a turizmus összes aspektusával foglalkozó és a Főváros munkaszervezetén belül a koordinációért, a többi érdekelt terület hasonló felelőseivel az együttműködésért felelős szervezet, amely előkészíti a főváros idegenforgalmi koncepciójának megvalósítását, a Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht. tekintetében a tulajdonosi jogok gyakorlásával összefüggő döntéseket, közreműködik azok végrehajtásában.

”BTH Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht. (BTH) – a BTH lényegében a Kereskedelmi és Turisztikai Bizottság irányítása alá tartozik (azért lényegében, mert az önkormányzati rendszerből fakadóan a helyzet bonyolultabb6). A BTH gazdája a Főváros turisztikai promóciójának és feladatkörébe tartozik még az Információs irodák működtetése, idegenforgalmi szolgáltatások közvetítése, marketing tevékenység, piac és közvélemény kutatás, adatbanki tevékenység, információs táblák kihelyezése stb. E tevékenységek pénzügyi kereteit a Fővárossal évenként megkötött támogatási szerződésben meghatározott összeg és saját tevékenységéből származó bevételek biztosítják.

Továbbra is terítéken van a turisztikai desztinációmenedzsment (TDM) szervezetfejlesztés problémája, mivel a 2009 végén zárult európai uniós pályázat során kiderült, hogy a Budapest–Közép-Dunavidék régió számos desztinációjában hiányoznak a helyi TDM-szervezetek kialakításához szükséges szervezeti, anyagi és humán erőforrások, sőt helyenként hiányzik még annak felismerése is, hogy az adott térség érdekelt lehet ebben a projektben. A nemzetközi és hazai szakmai tapasztalatok átvétele hozzájárulhat ahhoz, hogy a BKD-RMI adott esetben képes legyen majd hatékonyan koordinálni a regionális TDM-szervezet megalakítását, ami – a legtöbb turisztikai régióhoz hasonlóan – a következő évtized nagy kihívása lesz az összes érintett szereplő számára.

Civil szervezetek és a Tourinform hálózat

A 2000-ben elfogadott korábbi fejlesztési koncepció megalkotása óta elmúlt időszakban több civil szerveződés is létrejött. Elsősorban a Dunakanyar települései próbálkoztak (a Duna mindkét partján külön) szervezetek létrehozásával, amelyek közül a Dunakanyar Idegenforgalmi és Turisztikai Bizottság megalakítása képviseli azt, hogy az egész korábbi üdülőkörzet együttműködését újjá akarják szervezni. Mindemellett érdemes még aktívan működő szervezetként hivatkozni az alábbiakra is:

Gödöllői Gödöllő és Környéke

Regionális Turisztikai Egyesület

Zsámbéki-medence

Turisztikai Egyesület

Váci Dunakanyar Egyesület

Falusi és Agroturizmus, Pest megyei Egyesülete.

A Megyei Tourinform Iroda jogilag önállóan nem létezik, mert a Művelődési és Turisztikai Osztályon (MTO) belül működő részleggé vált és a munkatársak a hivatal köztisztviselői (az iroda a hivatal épületében van). A működési költségek az MTO költségvetésbe olvadva önállóan nem mutathatók ki. Ez a szervezeti megoldás közvetlenül (működési szempontból) talán olcsóbb, de közvetve (a megye turizmusára vonatkozóan) jelentős veszteséget hordoz magában.

A megyében 8 iroda működik. Ezek többnyire (kivétel pl. Szentendre, Vác és Ráckeve, ahol a város egyedül tartja fenn az irodáját), valamelyik térség összefogása alapján kerülnek működtetésre és finanszírozásuk is az összefogásban résztvevő önkormányzatok feladata. Pest megye, a költségvetésén belül az idegenforgalmi keret terhére szerződés alapján támogatást nyújt az irodák fenntartásához, amely támogatás fejében az irodák fenntartói a tourinform tevékenységéről, éves beszámolási kötelezettséget vállalnak.

A Közép-Magyarországi régión belül Budapest az ország legjelentősebb turisztikai vonzereje, bár a régió többi része is országos viszonylatban jelentős vonzerőkkel rendelkezik. A tehermentesítés miatt a következő években célszerű lenne a régió arányos fejlesztése.

Budapest világörökségi helyszín, emellett a Duna folyó, a kedvező természetföldrajzi adottságok, a termális gyógyvizek, a kiállítások, vásárok, a változatos sportolási lehetőségek, a gazdag és bővülő vásárlási lehetőségek mind-mind jelentős turisztikai vonzerőt képviselnek. A régió turisztikai erősségeit növeli a gazdag kulturális élet, a jelentős számú rendezvény, program, a nagyszámú építészeti és történelmi emlék, a változatos szórakozási lehetőségek.

A szállodai vendégérkezések és a vendégéjszakák mintegy 80%-os külföldi részaránya a régió és főként Budapest nemzetközi turisztikai versenyképességét tükrözi.

A Közép-Magyarországi régió turisztikai vonzerejének növelése területén további tartalékok rejlenek a tematikus kínálat bővítésére, a komplex turisztikai programcsomagok kidolgozására, a nagy befogadóképességű konferenciahelyszínek bővítésében, a Duna és közvetlen térségének kihasználásában, a turisztikai információs rendszerek fejlesztésében. A jelzett jövőbeni tennivalók lehetőségek fölhívják a figyelmet az átlagos tartózkodási idő növelésére, mint stratégiai célkitűzésre.

Közép-Európa legnagyobb tava és környéke már évtizedek óta a hazai turizmus egyik meghatározó desztinációja. 1998-ban hozták létre 3 tervezési-statisztikai régió találkozásánál hozták létre a turizmus funkcionális szintjeként értelmezhető Balaton turisztikai régiót, amelybe Somogy északi, Veszprém déli és Zala megye keleti részének jogszabályban ide sorolt települései tartoznak (4/2000. (II. 2.) GM RENDELETTEL MÓDOSÍTOTT 28/1998. (V. 13.) IKIM-RENDELET). A korábban már létrehozott Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) és a Balatoni turisztikai régió illetékességi területe nem teljesen fedik egymást, míg előbbihez 164, utóbbihoz 156 település tartozik.(1. ábra)

1. ábra

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területe  

Forrás: LT Consorg  

A régió természeti adottságai sokszínűek, a Dunántúli-középhegység, az Alföld, a Dunántúli-dombság és a Nyugat-magyarországi peremvidék osztoznak a régió területén (Papp-Váry Á. et al 1999). A Keszthelyi-hegység fehér sziklái, a Balaton-felvidék tanúhegyei, a Mezőföld meredeken leszakadó löszfalai, a hosszú, lapos somogyi parti sík vagy a Kis-Balaton szigorúan védett vizes élőhelyei mind-mind a tavat keretező tájkép markáns elemei és a régió jellegzetes turisztikai vonzerői is egyben.  

A régió legfőbb vonzereje a jelenleg 598 km2 kiterjedésű Balaton. A 77 km hosszú és átlagosan 7,5 km széles állóvíz a Tihanyi-félsziget és Szántód között a legkeskenyebb (1,5 km), míg Balatonalmádi és Balatonvilágos között a legszélesebb (14 km). A tó jelenlegi partvonalának hosszúsága – beleértve a kikötőket és a mólókat is – 235 km, amely szinte megszakítás nélkül kiépített és nagyszámú stranddal, kikötővel várja évről-évre a vízpartot kedvelő turistákat.  

A Balaton átlagos vízmélysége 3 m, legmélyebb pontja a Tihanyi-kútban van (11,5 m). Az ÉK-DNy-i csapású szerkezeti vonal mentén néhány tízezer éve, több szakaszban bezökkent tómedence (Marosi S. – Szilárd J. 1981) északi partjának gyorsan mélyülő vize főleg a jól úszók, míg a déli oldal sekély, homokos partja a kisgyermekekkel érkezők számára is megfelelő terepet jelent a fürdőzésre. Mivel a tó sekély, a víz nyáron hamar felmelegszik, télen pedig gyorsan lehűl és alkalmassá válik a különféle, vízhez kötődő turisztikai tevékenységek gyakorlására. A Balaton sekélységének következménye az is, hogy vize könnyen felkavarodik és a lebegő iszapszemeknek köszönhetően homályossá, zavarossá válik. Szintén a tó csekély mélysége okozza a rövid, de magas, átbukó, tarajos hullámok kialakulásának nagy gyakoriságát (Cholnoky J. 1936), ami – főként viharos időben – komoly veszélyt jelenthet a vízben tartózkodók számára.  

Egyetlen említésre méltó, tápláló vízfolyása a Zala folyó, amely a Kis-Balatonon keresztül jut a tóba. Ezen kívül kisebb patakok, felszín alatti vizek és a csapadék táplálja. Magas vízállás esetén a déli part fővárosánál, Siófoknál található zsilip megnyitásával, a Sió-csatornán keresztül vezetik le a Balaton fölösleges vizét a Dunába. A fenti adottságoktól és a párolgástól függő vízállás, illetve a víz minősége kulcsfontosságú a tó turizmusának sikeressége szempontjából (Michalkó G. – Vizi I. 2006), hiszen ez a két paraméter egyaránt hatást gyakorol a régió imázsára, a turisztikai termékek minőségére és az üdülőturizmus keresletének alakulására (Rátz T. 2003). Az utóbbi évekre jellemző, hogy a Balaton vízminősége kitűnő, ökológiai állapota kedvező, a strandokon fürdőzésre alkalmas tiszta víz várja a turistákat (www.blki.hu).  

A Balaton jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A hatalmas víztömeg kiegyenlítő szerepet játszik, így nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal pdig hűvösebb van, mint a háttértelepüléseken. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb.

A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyáron 28-29 fokig is felmelegedhet, de szélcsendes időben közvetlenül a felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb lehet.  

A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20–30 cm-es is lehet. Enyhülés esetén az összehúzódó jégfelületen hosszú repedések (rianások) jönnek létre. Hideg hatására a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra és a partra torlódnak ahol igen nagy károkat tudnak okozni.  

A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó szélirány, a „főszél” északi, Tihany és Balatonkenese között északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább ősszel és télen gyakoribbak. A veszélyes balatoni viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felől hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. Rövid idő alatt 90-100 km/h erejű széllökések alakulhatnak ki és nagyon nehéz az északi partra kijönni a szél iránya miatt. Éppen ezért április 1. és október 30. között a tavon viharjelző szolgálat működik.   A Balaton Budapest felől autópályán könnyen megközelíthető, a tó nyugati része is gyorsan elérhetővé vált az M7-es autópálya déli parton haladó részének megépítésével. A nyugatról érkező turisták a 84-es úton érik el a Balatont Tapolca környékén. A vasúti közlekedés az északi és déli parton is kiépített, bár gondot okoz a sok szakaszon egyetlen sínpár és egyes vasútállomások elavultsága. A Sármelléken található nemzetközi repülőtér lehetővé teszi a régió légi úton történő elérhetőségét, ám ez a lehetőség idáig még nem jelentett számottevő szegmenst és leginkább Hévíz és környékének gyógyturizmusán alapul.

Budapest és környéke után hazánk második legnépszerűbb turisztikai régiója az üdülőturizmus vagy klasszikus nyaralóturizmus elsőszámú desztinációja Magyarországon (Puczkó L. – Rátz T. 2002). A magyar turisták számára a tó leginkább a vizet, a nyaralást, az üdülést, a pihenést és a fürdést jelenti. A Balaton turisztikai miliőjének meghatározó vonásai közé főként a nyári szezonra jellemző fürdőzéshez kapcsolódó elemek, a fürdőruha, a strandpapucs és a meleg tartoznak (Rátz T. – Michalkó G. 2008). Bár még ma is gyakran láthatjuk az itt nyaralók arcán az ijedtséget, ha elromlik az idő (mert akkor nem lehet strandolni), a tipikus passzív, vízparton pihenő, fürdőző vendégek mellett egyre többen vannak, akik felfedezik a Balaton környékének egyéb adottságait és részt vesznek például a wellness-, a bor- vagy a golfturizmusban. A magyar turistákról általában véve elmondható, hogy egyre jobban tájékozottak, tapasztaltak, igényeik, elvárásaik növekednek, amihez a Balaton régió kínálati oldalának is alkalmazkodnia kell.  

A belföldi vendégek és vendégéjszakák száma alapján ez a régió az első számú fogadóterület a régiók rangsorában, tehát a magyar turisták legkedveltebb hazai úti céljának számít. A „magyar tenger” a belföldi turisták többnapos utazásainak legnépszerűbb hazai desztinációja (www.ksh.hu). A külföldi vendégek és vendégéjszakák számát tekintve is az előkelő második helyen áll a Budapest - Közép-dunavidéki régió mögött. Mind a magyar (2009-ben 2,9 éj), mind a külföldi (2009-ben 5,1 éj) vendégek átlagos tartózkodási ideje itt éri el a legmagasabb értéket Igen markáns különbség rajzolódik ki a régióban a Balaton-parti települések és a háttértelepülések között a vendégek és vendégéjszakák száma szempontjából, a vendégforgalom több mint 2/3-a ugyanis a parton realizálódik.  

Az utóbbi években a hazánk turizmusára jellemző trendek a Balaton régióban is jól nyomon követhetők:

-                A belföldi (2/3) vendégforgalom 2006 óta meghaladja a külföldit (1/3). A vendégéjszakák száma alapján a vendégek 39%-a külföldi és 61%-a belföldi.

-                Bár az átlagos tartózkodási idő itt is csökken, a tó továbbra is a nyári, hosszabb idejű utazások kedvelt célterülete.

-                Változik a külföldi vendégek összetétele. A még mindig domináns, de már csökkenő számú német és osztrák turista mellett, egyre többen érkeznek Hollandiából, Dániából, Oroszországból, Csehországból, Belgiumból és Lengyelországból is a Balaton partjára.

-                A szolgáltatásfejlesztésnek és a turisztikai kínálat bővítésének köszönhetően csökkent a Balaton turizmusát leginkább sújtó szezonalitás mértéke és szélesedett az ide látogatók köre.  

Bár a gazdasági recesszió miatt csökkent a vendégek és a vendégéjszakák száma is az utóbbi két évben, a hazai vendégéjszakák 22,3%-a a Balatonon realizálódik és ide érkezik a vendégek 17,0 %-a is. 2008/2009 között csak a Budapest és környéke régió tudott növekedést mutatni, a Balaton régió a Nyugat-Dunántúli régióval együtt csak kisebb mértékű csökkenést könyvelhetett el.

A kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák alapján az első hazai 10 településből 4 a Balaton turisztikai régióban van, Siófok 394, Hévíz 324, Zalakaros 289, Balatonfüred 266 vendégéjszakával bírt 2009-ben.

A belföldi vendégek 22,7%-a, a belföldi vendégéjszakák 27,4%-a, illetve a külföldi vendégek

10,1%-a, a külföldi vendégéjszakák 18,0%-a realizálódik a Balaton régióban. A vízparti utazások jellemzőinek köszönhetően az átlagos tartózkodási idő – a külföldi vendégforgalom esetében – meghaladja az országos átlagot, míg a belföldi utazók körében a Balaton a rövidebb utazásoknak is népszerű úti célja (MT Zrt.)

2. ábra

A Balaton vendégforgalmi adatai, 2009

forrás: KSH  

A Balaton régió vendégéjszakáinak 2/3-át szállodákban töltik el az idelátogatók, különösen nagy szereppel bírnak a 3 és 4 csillagos hotelek. A jelenleg is nagy ütemben zajló szállodaépítések és bővítések is mutatják, hogy a Balaton kínálati rendszere a tömegturizmus irányából elmozdult a minőségi turizmus felé (Pókos K. 2007). A kereskedelmi szálláshelyek között jelentős még emellett a kempingek részesedése. A régió összes férőhelyének közel 2/3-a magánszálláshely (ez hazánk magánszálláshely-férőhelyeinek a 61%-a!), ahol majd teljes egészében fizetővendéglátás folyik (www.ksh.hu).  

A 3. ábrán a Balaton turisztikai régió azon településeit láthatjuk, amelyek vendégéjszakák alapján a legjelentősebbek.  

Vendégéjszakák száma egyes településeken

3. ábra

Település	Vendégéjszakák összesen (db)	Ebből kereskedelmi szálláshelyeken (db)	Ebből magánszálláshelyeken (db)
1. Hévíz	960 690	913 415	47 275
2. Siófok	818 943	621 174	197 769
3. Balatonfüred	540 593	510 065	30 528
4. Zalakaros	479 984	397 517	82 467
5. Fonyód	268 242	85 372	182 870
6. Zamárdi	254 317	83 941	170 376
7. Balatonboglár	237 180	37 701	199 479
8. Balatonlelle	198 763	86 999	111 764
9. Balatonszemes	161 744	152 828	8 916
10. Keszthely	153 993	139 194	14 799
11. Alsóörs	129 189	73 479	55 710
12. Alsópáhok	128 105	124 174	3 931
13. Tihany	119 160	107 328	11 832
14. Balatonföldvár	117 814	87 899	29 915
15. Balatonfenyves	96 504	22 131	74 373
16. Badacsonytomaj	95 162	32 730	62 432
17. Vonyarcvashegy	90 932	32 415	58 517
18. Balatonalmádi	89 337	78 279	11 058
19. Révfülöp	86 116	77 496	8 620
20. Tapolca	79 162	77 276	1 886

Forrás: KSH  

Az MT Zrt. 2005-ben és 2009-ben végzett imázskutatása azt mutatta, hogy a hazai lakosság Balatonnal kapcsolatos asszociációi egyértelműen pozitívak, az egyes korosztályok és a lakóhely tekintetében nagyfokú hasonlóság tapasztalható. A legmarkánsabb képek a nyárral, a szabadsággal kapcsolatosak. Ezen kívül a nosztalgia is jelentős szerephez jut, a tó neve sokaknak gyerekkori emlékeket idéz. Mindezek mellett 2005-ben hangsúlyos elemként jelent meg a német nyaralók jelenléte, amely az utazóközönség összetételének utóbbi időkben történő átalakulása miatt 2009-re eltűnt a Balaton-képből (S ulyok , 2010). A balatoni aktív kikapcsolódási lehetőségek közül legtöbben a fürdést, a strandolást nevezték meg, néhányan a horgászásra, vízi sportokra asszociáltak. A turisztikai vonzerők között a legtöbben a gyönyörű tájat, a szép természeti környezetet emelték ki. A konkrétan említett balatoni települések között dominálnak a nagy múltú, hagyományos üdülőhelyek, úgymint Siófok, Tihany, Balatonfüred és Balatonalmádi (Sulyok, 2010).

A 2005-ben elkészített alapdokumentum, a Balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja hangsúlyozza, hogy a turista szükségleteinek teljességével számoló komplex turisztikai termék csak desztinációs szinten létezik.

A fenntarthatóságot is szem előtt tartó fejlesztéseknél egyre inkább az egyedi vonzerőkre alapozott exkluzív termékeket kell előnyben részesíteni.

Ennek alapján a fejlesztési rangsorban a szezont a lehető legjobban széthúzó, az egész éves működést lehetővé tevő exkluzív termékek állnak. A régióban egyértelműen csak a hévízi, zalakarosi és tapolcai gyógyturizmus sorolható, de a kulturális, a sport, a harmadik korosztály (nyugdíjas) és a falusi turizmus megfelelő sajátosságokkal és igen magas színvonallal rendelkező egyes formái is ide tartozhatnak majd.  

Rögtön ezt a csoportot követik a parton létrehozható hasonló termékek, pl. a balatonfüredi gyógyturizmus kifejlesztése a szívkórházra alapozva, vagy a konferenciaturizmus felfuttatása a part menti (korszerűsített vagy új) magasabb kategóriájú szállodákban.

A következő prioritási körbe azok az exkluzív turizmusformák tartoznak, amelyekre szintén az elnyújtott szezon a jellemző és a háttérterületeken is kifejleszthetők, mindenekelőtt az ökoturizmus, amely világszerte az egyik legdinamikusabban fejlődő forma. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park és az egyéb természeti területek kiváló adottságokkal rendelkeznek ehhez.

A még nem jelentős piaci szegmensekkel rendelkező – lovas- és borturizmushoz is jó adottságok vannak, itt a minőségi szolgáltatások és a marketing-értékesítés terén kell fejlesztéseket végezni ill. történtek fejlesztések az elmúlt években.  

A Balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja dokumentum a részletes helyzetelemzés alapján „hanyatló” desztinációként definiálja a régiót, a bajok legfőbb okát pedig abban látja, hogy a balatoni turizmusnak nincs „gazdája”. A probléma nem sajátosan „balatoni”, a turisztikai régiók státuszának bizonytalanságából következően nincs olyan térségi szervezet ahol a turizmus fejlesztéséhez szükséges valamennyi kompetencia (jogi, anyagi), eszköz és szakértelem rendelkezésre állna (Balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja 2005). A fejlesztési program az alábbiakban határozza meg a régió turisztikai erősségeit:

-         a szelíd pannon táj szépsége;

-         a tó vizének jelenleg jó állapota – kitűnő fürdőzési és sportolási lehetőségek;

-         a régió változatos természeti és kulturális vonzerői, a háttérterületek és a falvak eredeti szépsége;

-         egész évben működő gyógy- és termálfürdők, jelentős gyógy- és termálvíz-források;

-         a természeti és kulturális értékek megkezdett védelme;

-         Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Kis-Balaton – az ökoturizmus kiváló lehetőségei;

-         még telítetlen vitorláshajó és szörf forgalom;

-         a szőlő- és bortermelés feléledése;

-         jó a régió megközelíthetősége Budapest irányából és a DNY-i országrészből;

-         nemzetközi repülőtér;

-         speciális vonzerőt biztosító kerékpárkörút;

-         az alulról való építkezés megindulása.  

A Balaton régió turizmusának erősségei mellett a belső környezet számos gyengeséggel is bír:

-         spontán fejlődés;

-         a tó vize sérülékeny;

-         jellegtelen vízparti turizmus, erős szezonalitás;

-         az északi és déli országhatár felőli rossz megközelíthetőség, part menti utak zsúfoltsága, belső közlekedési gondok;

-         komplex és sajátos turisztikai termékek hiánya;

-         a turisztikai régió státuszának bizonytalansága;

-         a szolgáltatások változékony színvonala;

-         a desztinációs marketing hiányosságai;

-         öregedő népesség, alacsony foglalkoztatottság (elsősorban a háttértelepüléseken);

-         lassan javuló közbiztonság;

-         helyi termékek és ajándéktárgyak hiánya.  

A balaton turizmusának másik alapdokumentuma a Balaton-törvényként emlegetett 2000. évi CXII. törvény, amelynek célja, hogy a táji, természeti, települési környezet védelmében, a turizmus minőségi fejlesztéséhez szükséges minőségi feltételek megteremtése érdekében meghatározza a terület-felhasználás rendjét, a vonalas infrastruktúra nyomvonalát, és kijelölje a természetközeli területek rendszerét (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény). A törvényt évekig tartó társadalmi vita és szakmai felülvizsgálat után utoljára 2008-ban módosították. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, összefoglaljuk a jogszabály legfontosabb, a turizmust nagymértékben meghatározó elemeit.

-         A törvény csak az infrastrukturális feltételek megléte esetén enged építkezni. Hátrányba kerültek így azok a há ttértelepülések, amelyek forráshiány miatt a mai napig sem tudták a csatornázást megvalósítani.

-         A természeti, táji környezet megőrzése érdekében a rendezési terv a belterületi parthossz 30%-án zöldterület kialakítását írja elő, 5-30 m szélességben.

-         A törvény értelmében mindössze 5 százalékkal lehet növelni a belterületek nagyságát, ami megakadályozza a tervezett fejlesztések döntő részét, és megnöveli a belterületi építési telkek és ingatlanok árát.

-         A meglévő strandok területe nem csökkenthető és más célra nem vehető igénybe. A strandok területének legfeljebb 8%-a építhető be, és a strandterület legkevesebb 65%-át növényzettel fedetten kell kialakítani.

A szigorú intézkedések törvénybe foglalását a törvényalkotók azzal indokolták, hogy ahol a belterületek növelése és a külterületek sűrű beépítése még 2000 előtt megtörtént (pl. Cserszegtomaj), ott az a régió egyik legfontosabb vonzerejének, a tájjellegnek, tájkarakternek a megsemmisülését eredményezte.  

III.1 Vízparti üdülés  

A tóhoz kötődő nyaralóturizmus megjelenését a XIX. század végére tehetjük, tulajdonképpen ekkortól válik attrakcióvá a Balaton vize (előtte inkább a táj szépsége és a gyógyvizek vonzották ide a látogatókat), ekkor jelenik meg a turisztikai infrastruktúra és ekkor kezdenek kialakulni az első part menti üdülőtelepek (Rátz T. 1999). A kiegészítő szolgáltatások, a strandok, a kikötők, a part menti szállodasorok és éttermek, a büfék, a butiksorok mind-mind a térség idegenforgalmi kínálatának meghatározó elemeiként értelmezhetők.  

A Balaton idegenforgalmát nyáron leginkább jellemző vízparti nyaralóturizmus természeti alapfeltételét a jó minőségű, fürdőzésre és sportolásra egyaránt alkalmas víz és a kellemes éghajlat jelentik. A főszezon igen rövid, júniustól nagyjából augusztus 20-ig tart, ebben az időszakban érkezik a partra a látogatók többsége. A szezonalitás az infrastruktúra nyári túlterheltségében, a szálláslehetőségek egyenlőtlen éves kihasználtságában és a vendéglátóhelyek nyitva tartásában is nyomon követhető.  

A gyorsan mélyülő északi part strandjai leginkább a sportosabb, aktívabb pihenést előnyben részesítő, jól úszó látogatók körében népszerűek, míg a lapos déli part sekély vize bárki számára biztonságos fürdőzést tesz lehetővé. Szomorú tény, hogy természetes állapotú partokat (nádas) alig találunk a Balatonnál, a fürdőterületek kialakítása miatt a tó gyakorlatilag körbe kikövezett. A partközeli települések vonattal, autóval és kerékpárral jól megközelíthetők.  

A balatoni turizmus sokáig kizárólag a vízparti üdülés színtere volt. Ennek megfelelően csak a szokásos vízparti tömegturizmus igényeit célozta meg, tette ezt egy egyre rövidölő szezonban és közepes színvonalon teszi. A tó sajátosságai (sekély, ragadozómentes édesvíz) leginkább a kisgyerekes családok igényeinek felelnek meg és e tekintetben versenytársa lehet az Adriai tengernek. Az utóbbi időben számos családbarát fejlesztést tettek a strandokat működtető önkormányzatok, nemcsak a játszóterek számának és minőségének növelésével, hanem a kisgyerekkel is biztonságosan járható utcák, sétányok és egyéb közterek létrehozásával. Ezt a fejlesztést a szálláshelyek is követték és egyre több a családbarát szálláshely.  

Néhány kempinget és strandot családi üdülésre is alkalmas helyekké alakították át (pl. Révfülöp, Napfény Kemping), ahol szép természeti környezetben lévő pancsolók, játszóterek, homokozók, fedett közösségi helyiségek és az animáció gondoskodnak a gyerekek játékos-nevelő időtöltéséről (Zamárdi, Csopak, Alsóörs, Balatonföldvár, Balatonmáriafürdő, Balatonakali strandjai, Balatonfüred Esterházy és Kisfaludy strand).  

A strandolás a balatoni turizmus fő vonzereje és legtömegesebb formája. A strandok tisztasága, rendezettsége, egészségügyi és más szolgáltatásokkal való ellátottsága befolyásolja a turizmus közvetlen hatásait is. A strandok színvonalától nagymértékben függ a Balaton általános megítélése is, ezért az elmúlt években megindult korszerűsítés és fejlesztés a strandok fejlesztése irányában. Öltözőket korszerűsítettek, zuhanyzókat állítottak fel, parkosítottak, szemétgyűjtőket helyeztek ki, vendéglátóhelyeknek megfelelő építményeket alakítottak ki, őrzött parkolókat hoztak létre. Emellett alternatív programokat szerveztek rossz idő esetére az ideiglenesen felállított fesztiválsátrakban. A fiatalok számára alakították ki az ún. beach-eket, amelyeknél egy-egy ismert márka (Pepsi, Coca-cola stb.) szponzorálta a területen zajló programokat. A siófoki Coca-Cola Beach House így a külföldi fiatal szegmens számára is vonzóvá vált (az más kérdés, hogy ennek megvoltak a negatív társadalmi hatásai is).

A legjobb strandok és kikötők a 2009-es szezonban is megkapták a Kékhullám Zászló elismerést ( http://www.balatonregion.hu/kek_hullam_zaszlo , http://www.kvvm.hu/szakmai/balaton/lang_hu/v_kekhullam.htm), amelynek kritériumai: a jó vízminőség, a tiszta partszakasz, a megfelelő infrastrukturális, higiéniai és a szigorú biztonsági feltételek (pl. elsősegélynyújtó hely, gyermekbiztonság). 2009-ben 26 balatoni strand és 4 kikötő bizonyult erre érdemesnek. A Kékhullám Zászlós helyek közel 2/3-a az északi partszakaszon található. 3-3 elismerést is kiérdemelt Keszthely (Helikon, Libás és városi strand), Zánka és Fonyód (Bélatelepi, Sándortelepi és városi strand), míg Balatongyörök, Badacsonytomaj és Balatonfüred kettővel büszkélkedhet.  

A tó ökológiailag igen sérülékeny, amit igazolt az ezredforduló környékén történt komoly vízminőség romlás és a Balaton felgyorsult elöregedése is. Mindezért a térség idegenforgalmi túlterhelése, a környező tájak intenzív mezőgazdasági művelése és a partközeli települések gyors fejlődése voltak a felelősek. Először 1971-ben készült el a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program, majd 1994-től újra kiemelt kormányzati célkitűzés lett a tó megmentése (Balatoni Intézkedési Terv). Ezek eredményeképpen az utóbbi években jellemzően kitűnő a Balaton vízminősége és megfelelő a vízállása. A 78/2008. (IV.3.) Kormányrendelet vízminőségi követelményei alapján jelenleg az összes part menti település strandjának fürdővízminősége megfelelő.

A tóparton 2004 óta minden évben megrendezik a ’Mozdulj Balaton’ elnevezésű tömegsportrendezvényt – a programsorozatnak 2009-ben 40 balatoni strand biztosította a helyszíneket, ahol több tízezer látogató használta ki az ingyenes sportolási lehetőségeket (pl. strandröplabda, vízilabda) vagy részt vett a versenyeken.  

III. 2 Aktív turizmus  

A régió egyaránt kiváló adottságokkal rendelkezik a hegyi kerékpárosok, az országúti kerékpárosok és a kisgyermekkel kerékpározók szempontjából, a Balaton körüli kerékpáros útvonal megépítése óta a kerékpáros turizmus egyik legfontosabb hazai desztinációja lett. A kerékpáros turizmushoz azonban kellenek speciális szolgáltatások és infrastruktúra, úgymint pihenőhelyek, szervizek kiépítése, információs pontok telepítése, vendéglátó- és szálláshelyek kerékpárbaráttá alakulása és kialakítása. Ez utóbbiak tekintetében még vannak hiányosságok. A Balatont megkerülő kerékpárút nemcsak a főszezonban nagyon népszerű, hanem az őszi – tavaszi időszakban is. A déli part keleti szakasza pedig, ahol főszezonban a turistaáradattal egy utat használnak a kerékpárosok, kifejezetten szezonon kívül a legkellemesebb. A kerékpárút a legtöbb helyen biztonságosan van elválasztva a közúttól, ezért kisgyermekes családok számára is ajánlható. Még mindig nem elégséges, de egyre nagyobb azoknak a szolgáltatóknak a száma, akiknél kerékpárt lehet bérelni. Hagyományteremtő szándékkal 2009 júniusában az olaszországi Garda Bike Fest mintájára rendezték meg hazánk első többnapos Balaton Bike Fest bringafesztiválját Balatonfüred és Tihany legszebb részein, amely ráirányította a figyelmet a régió kiváló kerékpáros-turisztikai adottságaira.

A Balatoni bringakörútról a háttérterületekre is el lehet jutni jelzett kerékpáros útvonalon, így megközelíthető a Káli-medence, a Tapolcai-medence, a Kis-Balaton térsége, valamint jól kiépített kerékpárúton Veszprém is.  

A háttérterületek adottságainak jobb kihasználása, új kereslet lekötése és a szezon hosszabbítása érdekében a Balaton környékén lovastúra-útvonalakat és minőségi lovas turisztikai hálózatot lenne célszerű létrehozni. Szükséges lenne a lovas túracentrumok és lovardák fejlesztése, valamint a túraútvonal-hálózat kialakítása. Jelenleg a déli parton Siófok, Szántód, Balatonszárszó, Balatonlelle-Rádpuszta, Balatonfenyves, az északi parton Alsóőrs, Felsőőrs, Balatonalmádi, Nagyvázsony, Pécsely-Klárapuszta, a Káli-medence, Gyulakeszi, Sümeg, Tapolca környékén vannak lovas szolgáltatók. Az erdővel borított, fennsíkokkal tagolt Balaton-felvidék, vagy a szelíd Somogyi-dombság elsősorban a tereplovaglást és a lovas túrázást kedvelőket vonzza. A lovas központok egy része egy-egy csillagtúra, vagy hosszabb tereplovaglás után ma még nem tud szálláshelyet is nyújtani a vendégeknek.  

A Balaton tiszta vize és hosszú, könnyen megközelíthető és elérhető partja kiváló adottsága lehet a horgászturizmusnak. Jelenleg leginkább a helyi és környékbeli lakosság „jár” horgászni a tóra, sok esetben a strandokat használva horgászhelynek szezonon kívül. A horgászhelyek kialakítása esetleges és bár horgászengedély ideiglenesen is kapható, a Balaton ezirányú adottságai nincsenek kihasználva és sokan panaszkodnak arra is, hogy nincsen elég hal a halászat miatt. Azonban a nádasba vágott kijáratok, a kulturálatlan beetetések és a hulladék elhelyezése gondot is okoz egyes partszakaszokon. E gondok orvoslása a víz és a nádasok terhelésének mérséklése mellett a főszezonon kívüli időszak turizmusát is jelentősen fellendíthetné a horgászturizmus.  

A gyalogos túrázás kedvelőinek elsősorban a Balaton-felvidék jelzett turistaútjait ajánlják. A területet a balatoni kék túra útvonala szeli át, érintve a leglátványosabb területeket, a Tapolcai-medence tanúhegyeit, a Káli-medencét és a Pécselyi-medencét. A déli parton Balatonföldvár, Siófok-Töreki, Balatonboglár és Fonyód környékét járhatják be a turisták jelzett útvonalakon. Egy-egy hegy tetején kilátó épült, a kilátóhelyek környéke a nyári hűvösebb napokon igen gyakori kirándulóhelye az üdülőknek (Balatonfüred, Balatonboglár, Fonyód, Balatonalmádi, Dörgicse, Cserszegtomaj, Felsőőrs, Csopak, Révfülöp).  

Egyre népszerűbbek a kalandparkok, amelyekből évről évre egyre több van a Balaton turisztikai régióban is. A szezon kínálatát színesítik és hozzájárulnak annak hosszabbításához is a tavaszi és őszi időszakban. Néhány kalandpark akár egész napos időtöltésre is alkalmas (Zánka, Balatonfűzfő, Zamárdi), míg a többi néhány izgalmas kötélpálya-rendszerből áll (Tihany, Balatonfüred, Fonyód).  

Az ország minden részéből érkeznek részvevők a külföldiek körében is egyre népszerűbb speciális sporteseménynek számító Balaton- (Révfülöp–Balatonboglár) és Öböl-átúszásra (Balatonfüred–Tihany). A Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 km-es távot 2009-ben közel tízezren úszták át, ami igazi sportteljesítménynek számít.  

Fizetőképes piacot vonz a vitorlás turizmus és kevésbé szezonális, mint a fürdőzés. A vitorlás kikötők befogadóképességük felső határán vannak, ezért szükség lenne még vitorláskikötők létesítésére a nem védett partszakaszokon, természetesen a hozzá kapcsolódó minőségi turisztikai szolgáltatások fejlesztésével. Nagyobb vitorláskikötők vannak Balatonfüreden (Balatonfüredi Yacht Klub), Balatonkenesén (Marina port), Balatonföldváron, Siófokon, Fonyódon, Keszthelyen, Badacsonytomajban, Szigligeten ( http://www.balatonihajozas.hu/hu/vitorlaskikotok.htm ). A kikötők egy részét a Balatoni Hajózási Zrt., másik részét a települési önkormányzatok és egyéb társaságok üzemeltetik. A vitorlássport balatoni piacvezetője Balatonfüred, itt rendezik meg a hagyományőrző szezonnyitó Vitorlabontó ünnepséget és innen rajtol a nemzetközi vonzerővel bíró, 1934-óta évente megrendezésre kerülő Kékszalag, Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő versenye, amelyen 2009-ben mintegy félezer hajó bontott vitorlát ( www.kekszalag.hu ). A tervezett kikötőfejlesztések helyenként törvényi (Balaton Törvény), helyenként pedig komoly civil ellenállásba ütköznek.  

A vitorlázás és a golf jól összeköthető szabadidős tevékenységek, így a vitorlás turizmus kiegészítő terméke lehet a hazánkban is egyre népszerűbb golfturizmus, amelynek azon túl, hogy akár 7-8 hónapon át is folytatható (hazánkban a golfozásra alkalmas napok száma átlagosan 220 nap), előnye, hogy a háttértelepüléseken is fejleszthető. Önálló turisztikai vonzerőnek egyelőre még nem tekinthető, de több golfos projekt is folyamatban van a régióban. Golfpálya épül Balatongyörökön és Sávoly mellett, 2009-ben pedig megnyitotta kapuit a balatonudvari Royal Balaton Golf Club.  

A somogyi dombokon van lehetőség a technikai sportok űzésére is. Üde színfoltot jelent a balatoni háttértelepülés Somogybabod életében az 1985-óta évente megrendezésre kerülő off road fesztivál, amely Európa legnagyobb terepjáró-fesztiválja.  

III. 3 Ökoturizmus  

A Balaton régióban elsősorban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park (BFNP) bemutatóhelyei és látogatható területei jelentik az ökoturizmus legfőbb kínálatát (http://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/bemutatohelyek/). Az 1997-ben létrehozott nemzeti park területei mozaikosan helyezkednek el, tájegységei a Keszthelyi-hegység, a Tapolcai-, a Káli- és a Pécselyi-medence, a Tihanyi-félsziget, a csopaki Kerekedi-öböl valamint a Kis-Balaton. A nemzeti park ökoturisztikai szolgáltatásai közé tartoznak többek között a szakvezetéses túrák, a csónakázás és természetfotózás a Kis-Balatonon, az erdei iskolák, természetvédelmi táborok és barlangtúrák szervezése, szálláshely-szolgáltatás és kerékpárkölcsönzés.  

A nemzeti park területére érkező vendégek egy részét általános iskolás csoportok teszik ki. Az erdei iskola program keretein belül a nemzetipark-igazgatóság a diákok környezeti nevelését, a természeti és kulturális értékek megismertetését, illetve védelmük szükségességének megértését segíti elő a Tihanyi Levendula Erdei Iskolában és a Balatoncsicsói Erdei Iskolában.

A nemzeti park bemutatóhelyei az egész régióban megtalálhatóak és egy-egy terület jellemzőit lehet megismerni általuk. Leglátogatottabb bemutatóhelyei (2009-es látogatószám):

-         Tapolcai-tavasbarlang (111ezer) – a hazánkban villanyvilágítással elsőként ellátott és idegenforgalmilag hasznosított, illetve másodikként védetté nyilvánított (1942) barlangot a szarmata mészkő és márga rétegekben kialakult járatokon keresztül, csónakkal közlekedve fedezhetik fel a látogatók.

-         Kápolnapusztai Bivalyrezervátum (Zalakomár) (49ezer) – a hazánkban őshonos faj fennmaradását elősegítő telep, amely egyben természeti bemutatóhelyként is funkcionál (bivalytörténet, Kis-Balaton élővilága). -         Monoszlói Hegyestű Geológiai Bemutatóhely (38ezer) – a Káli-medence 337 méter magas tanúhegyén az egykori kőbánya tárja fel az 5-6 millió évvel ezelőtt működött vulkán belsejét

-         Salföldi Major (35ezer) – A Káli-medencében kialakított majorban őshonos magyar háziállatfajtákat,  különféle kiállításokat és fűszernövénykertet lehet megtekinteni, lehetőség van lovas kocsizásra, kerékpárbérlésre és különböző programokra.

-         Lóczy-barlang, Balatonfüred (15ezer) - látványos mészkőrétegek találhatóak a langyos vizek által kioldott barlangban.  

A BFNP bemutatóhelyei a Kotsy-vízimalom (Zalaszántó), az egyik első, kalandturizmus számára is megnyitott, overállos túráknak helyet adó Csodabogyós-barlang (Balatonederics), a Tájház (Vörs), a Fekete István Emlékszoba (Diás-sziget). A Kis-Balaton ház Balatonmagyaródon a vízügyi igazgatóság interaktív látogatóközpontja.  

Az ökoturisztikai kínálatot 11 tanösvény színesíti. Tanösvények vannak a Tihanyi-félszigeten, a Badacsonyon és a Szent György-hegyen, a Káli-medencében, Balatonfüreden, Siófok-Törekiben, a Kis-Balatonnál és Csopakon, a nemzetipark-igazgatóság udvarán. A tanösvényeken kívül jelzett turistautak hálózzák be a Balaton-felvidéket és néhány egyéb védett terület is látogatásra érdemes: Balatonkenesei tátorjános, a Balatonfüredi erdő (Koloska-völgy) karsztbokorerdői és ördögszántásai, a Siófoki Cinege-forrás és környéke, a Kereki vár. A nemzeti park egyes területein információs táblák és rövidebb tanösvények segítik az érdekes természeti képződmények, növények és állatok megismerését. A kőtengerek (vulkáni utóműködés során kovasavval átitadódott és kipreparálódott homokkövek) Szentbékkállánál és Kővágóörsnél, a rendkívül látványos bazaltorgonák a Szent-György hegyen és a Badacsonyon, a tanúhegyek bazaltsapkái és sziklagyepei (Csobánc, Tóti-hegy, Gulács, Hegyesd) szintén sokakat vonzanak a nyári hónapokon kívül is.  

III. 4 Egészségturizmus és termálfürdők

A Balaton déli parti háttérterületein valamint Hévízen és Balatonfüreden található gyógyvizek önálló nemzetközi vonzerőt képviselő turisztikai termékek kialakítását tették eddig is lehetővé. A gyógyturizmus további fejlesztése egyben fontos természeti erőforrásaink hatékony hasznosítását és az egész éves turisztikai idény megteremtését segíti elő. A meglévő gyógyhelyek közül Hévíz és Zalakaros a legjelentősebb, itt további településfejlesztési feladatok vannak még, hogy nemzetközi mércével is kiemelkedő gyógycentrumok legyenek. Balatonfüred a szénsavas vízre építve szintén fontos hazai gyógyhelye a szív- és érrendszeri betegségeknek, a nemzetközi látogatók fogadása azonban még kapacitásbeli korlátokba ütközik. A természetes gyógytényezők közül meg kell még említeni a Csopak és Balatonfüred környéki, közkutakból hozzáférhető szénsavas forrásokat is. Új gyógyturisztikai központok lehetnek a jövőben Tapolcán (a barlangi gyógyklímára alapozva), Marcaliban (termálvíz) valamint Nagyberényben, bár ez utóbbinak vizét Siófokra vezették az új Galérius fürdőbe.  

A jelentősebb fürdők mellett Zala és Somogy megyében a szénhidrogén-kutató fúrások eredményeképpen több kisebb termálvízkút is létesült, amelyekre fürdők települtek (pl. Csisztapuszta, Táska).

A part menti nagyobb és kisebb szállodák (Siófok Ezüstpart, Balatonalmádi Hotel Ramada, Balatonfüred Hotel Anna Grand), utóbbi időben wellness-szolgáltatásokat (és konferencia-infrastruktúrát) fejlesztettek, hogy az éves kihasználtságukat növeljék.  

III.5 Kulturális és örökségturizmus  

Az egyik, szintén a szezonalitás kiküszöbölésében nagy szerepet játszó termék a kulturális- és örökségturizmus (a természeti örökség megismeréséről az ökoturizmus fejezetben volt szó), a térség gazdag kulturális öröksége lehetőséget nyújt az örökségturizmus számára. Keszthely és a Festetics kastély a nyugati medence kiemelkedő attrakciója, itt tekinthető meg a Balaton Múzeum is. A Keszthely melletti Fenékpusztán találhatók az ókori Valcum erődváros romjai, amelyek esetében a hatékony turisztikai hasznosítás még várat magára.

Rendkívül jelentő kulturális vonzerőt jelent még a térség talán legismertebb helyszíne a Tihanyi Bencés Apátság is. Az apátság alapítólevele a hazai első írásos emlékünk, az apátság múzeuma pedig értékes leletekkel bír, itt van a Magyar Királyok Történelmi Panoptikuma is. A víz partjára érkező turisták számára rossz időjárás esetén kedvelt úti célok a várak, elsősorban az északi part romos várai, a szigligeti, a nagyvázsonyi, a sümegi, Csobánc vára vagy a pálos kolostorok romjai Salföldnél, Nagyvázsonynál, Dörgicsénél és még számtalan helyen.

Egy római kori villagazdaság maradványai láthatók a Nemesvámos melletti Balácapusztán, a villa-bemutatóhelyet az utóbbi évtizedben szinte teljesen feltárták és a villát a lehető legjobban igyekeztek rekonstruálni. Ma már a kiállítás mellett rendezvényekkel is várják a látogatókat.

Balatonfüred mindig is exkluzív nyaralóhely volt a kultúrát képviselők számára. Itt található most is a Jókai villa, amelyben már múzeum van, de híresek a templomai és több kisebb-nagyobb múzeum is van. A parti sétány ma már a békebeli nyaralóhely hangulatát idézi a platánsorral és a széles kikövezett járdával, a vízen hattyúkkal.

A Balaton körüli parti és háttértelepülések közül sokban van tájház (Szentbékkálla, Vörs, Révfülöp, Kővágóörs, Köveskál, Káptalantóti, Balatonszárszó, Kereki, Balatonszentgyörgy), amelyben a helyi eszközöket gyűjtötték össze. A tájházak mellett vízmalmok mutatják be a régi helybeli mesterségeket (Örvényes, Zalaszántó, Csopak).  

A festői szépségű Káli-medence néprajzi és népi építészeti emlékei kiemelkedőek és kultúrtörténeti érdekesség a szív alakú sírköves temető Balatonudvariban. A déli parton Balatonszárszón József Attila emlékmúzeum van, Balatonbogláron a Fischl-házban, a Vörös és Kék kápolnában és a Pincetárlatban állandó képző- és iparművészeti (pl. avantgadre) kiállítások vannak, a Balatonszentgyörgy melletti Csillagvárban 16. századi emlékekből látható tárlat. Somogy megye háttértelepülésein szintén a népi építészet és a néprajzi értékek bemutatóhelyei (tájházak) jelentik a kulturális attrakciókat.

A települések kisebb-nagyobb templomaiban nyáron orgona- és egyéb koncerteket tartanak.  

A kulturális rendezvények egyre nagyobb látogatószámot vonzanak, sok esetben a desztináció és a szolgáltatások sem annyira vonzóak mint egy-egy rendezvény, amelyre nagyon sokan érkeznek. Néhány éve indult el a siófoki Nemzetközi Tojásfesztivál, ahol minden évben elkészítenek egy rekorder tojásos ételt is. Több mint két évtizede kezdődött el a nagy hagyományokkal és országos vonzerővel bíró egyedülálló kulturális rendezvénysorozat, a Művészetek Völgye fesztivál, amelynek neve szinte összenőtt Kapolcs község nevével. A fesztivál az utóbbi években nehéz gazdasági helyzetbe került ezért az utóbbi két évben visszavettek a programokból  

A tóparti fürdőzést színesíthetik és a háttértelepüléseket is bevonhatják a turizmusba a különböző kulturális rendezvények. A Balaton régió évente mintegy ezer jelentősebb eseménynek ad otthont, amelyek egy része csak térségi/regionális vonzerővel bír (húsvéti locsolás, tavaszköszöntő programok, borfesztiválok). Jelentősebb boros rendezvény a Balatoni Borhetek Balatonfüreden júliusban és augusztusban, ahol a Tagore sétány pavilonjaiba települnek ki a környékbeli borászok. Fontos rendezvény júniusban a Balatoni Hal- és Borünnep szintén Balatonfüreden, de híres a Badacsonyi és a Balatonboglári borfesztivál is. A Balaton-felvidéken kisebb-nagyobb, elsősorban folklór jellegű kulturális rendezvények sokasága várja a látogatókat a nyári hónapokban, csobánci várjátékok, sümegi várjátékok, nagyvázsonyi napok, hogy csak néhányat említsünk.

2007-ben indult útjára Balatonszárszón József Attila tiszteletére ’A Zenés Vers Hete’ fesztivál, amely a magyar irodalom verskincsének zenés formában történő megszólalását állította programjainak középpontjába.  

A könnyű műfaj kedvelőinek szól az alsóörsi Harley Davidson Fesztivál, ahol a szabadságvágy szerelmesei 2009-ben immár tizedik alkalommal találkoztak. A hazai és külföldi elektro zenét kedvelőket vonzó Zamárdi Balaton Sound fesztivál (a város újabb ötéves szerződést kötött a szervezőkkel) néhány éve indult nagyon sikeres kezdeményezés. A Siófoki Beach House pedig egész évben zenés-táncos szórakozóhelyként funkcionál.  

III. 6 Borturizmus  

A borturizmus fejlesztése a háttérterületek bekapcsolását, a kínálat bővítését és a szezonalitás csökkentését szolgálja. A balatoni tájon kétezer éves múltra tekint vissza a szőlőtermesztés. A régióban a Balatoni borrégió öt történelmi borvidéke található (Badacsonyi, Balatonfüredi-Csopaki, Balatonfelvidéki, Dél-Balatoni, és Zalai) (4. ábra). A borrégiót az a mikroklíma teszi az ország egyik legkiválóbb adottságú szőlőtermő vidékévé, amelyet a Balaton víztükre, a Bakony és a balaton-felvidéki hegyek védelme alakított ki. A régió a jellegzetes, helyi sajátosságokat tükröző fehérborairól nevezetes, legelterjedtebb fajta az olaszrizling ( www.borregio.hu ). A szőlő- és bortermelés napjainkban folyó újjáélesztését a turizmus nagymértékben elősegítheti (a helyben való fogyasztás), ugyanakkor a borhoz kapcsolódó programok a turisták számára élményt és kellemes kikapcsolódást jelentenek. Ezt tökéletesen ki tudják egészíteni a helyi termelők által biztosított élelmiszer-termékek, amelyekkel együtt a borfogyasztás kiváló gasztronómiai élmény.  

A borturizmus legteljesebb formáit a borutak jelentik. A régióban 11 tematikus borút működik – Badacsonyi Borvidéki Borút Egyesület, Balaton-felvidéki Borút Egyesület, Balatonfüred és Környéke Borút Egyesület, Cserszegi fűszeres nemzetközi borút, Csopak Környéki Borút Egyesület, Da Bibere Balaton-felvidéki Borút Egyesület, Dörgicse és Környéke Borút Egyesület, Zalai Borút Egyesület, Zánka-Nivegy-völgyi Borút, Dél-Balatoni Borút –, amelyek közel viszik a turistákat az itteni emberekhez, megismertetnek az ősi itallal, a helyi kultúrával, a szokásokkal és a konyhával. Tekintettel a régió sajátos közlekedési hálózatára, azok a borvidékek tudnak eredményesen bekapcsolódni a borturizmusba, amelyek a partról könnyen megközelíthetőek (Michalkó G. – Vizi I. 2006.) vagy amelyek jól kiépített információs rendszerrel rendelkeznek.  

4. ábra

Balatoni borrégió részei

Forrás: SZIE Kertészeti Tszk., wikipédia    

3. Zalai borvidék

4. Balatonfelvidéki borvidék

5. Badacsonyi borvidék

6. Balatonfüred-Csopaki borvidék

7. Balatonboglári borvidék/  

III. 6 Konferenciaturizmus   A 2000-es évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a 4-6 hetesre rövidülő szezon alatt sem a szálláshelyek sem az egyéb, turizmusból élő szolgáltatók nem tudnak egész évre vetítve elegendő bevételt szerezni, ezért szükséges volt olyan irányú fejlesztéseket tenni, amely különösen a nagy szállodák esetében jóval hosszabb, akár egész éves szezont eredményezhet. A szálláshely-kapacitásokat jól le lehetett kötni a vízparti üdüléssel nem ütköző konferencia-szezonban, ezért a szálláshelyek leginkább a konferenciaturizmus felé nyitottak. A konferencia-turizmus szolgáltatásai mellett megjelentek a wellness részlegek is, a konferenciaturizmushoz tartozó kiegészítőként, szezonnyújtó funkcióval is. Balatonfüreden rendezvényközpont is épült ( http://www.balatonkozpont.hu ), valamint újjászülettek a települések nagyobb rendezvénytermei is (Keszthely, Balatonboglár, Siófok). A konferenciák kísérő rendezvényeihez jó hátteret biztosít a fejlődő borturizmus és az ökoturisztikai bemutatóhelyek is.

A Balaton régió központjaiként a legnagyobb vendégforgalmat számláló (ld. 2. ábra) és a legjelentősebb turisztikai kínálattal bíró településeket értelmezzük. A régió nagyobb városai térben egyenletesen oszlanak el és a környező települések vonzáskörzetét is jelentik (Siófok, Fonyód, Keszthely, Balatonfüred, Balatonalmádi).

Erre alapozva a továbbiakban röviden áttekintjük Siófok, Hévíz, Balatonfüred, Zalakaros, Tihany, Keszthely, Balatonalmádi, Balatonboglár, Balatonföldvár és Zánka legfontosabb jellemzőit  

Siófok  

A régió nagyobb települései közül Siófokra érkezik a legtöbb vendég, bár vendégéjszakák száma tekintetében Hévíz megelőzi. A látogatók többségében belföldiek, az Arany- és az Ezüstpart hosszú strandjai és a rendkívül széles spektrum szálláshelyek vonzzák a turistákat. A nagy látogatószám a kedvező közlekedésföldrajzi helyzetből is adódik, mert Budapest felől közúton (M7-es autópálya), vasúton (Budapest-Székesfehérvár-Nagykanizsa) is ez az első nagyobb település a Balaton partján.

A város honlapja szerint az ide látogató turista, ha úgy kívánja „részese lehet egy eleven, lüktető fürdőéletnek”, de ha „rekreációs, meditatív” kikapcsolódásra vágyik, úgy Siófokon azt is megtalálja ( www.siofok.hu ).  

A város elsődleges természeti vonzereje a kellemes fürdőzést kínáló, sekély vizű Balaton partja és a nemzetközi színvonalú Galerius Élményfürdő és Wellness Központ. A város 17 km-es partszakaszán fizetős és szabad strandok egyaránt várják a fürdeni vágyókat. Itt van az ország leglátogatottabb strandja, az egyszerre 13.000 főt befogadni képes CocaCola Beach House. A város központjában található a személyhajó-kikötő, ahonnan sétahajók indulnak különböző tematikával: naplemente túra, latin kongás esti túra, balatoni borokból tartott hajós borkóstoló, gyermekhajó, borkóstolóval egybekötött Tihany túra, diszkó- és nosztalgiahajó ( www.balatonihajozas.hu ). Jóllehet a város elsősorban a passzív pihenésre, fürdőzésre vágyó vendégeket vonzza, az Aranypart vízi sportolásra is kiváló helyszín. Itt alakították ki a hazánkban még viszonylag új sportnak számító kiteszörf és windszörf gyakorlására lehetőséget biztosító ’Surfbeach’-et.  

A város fontos turisztikai helyszínei és vonzerői a partra koncentrálódnak, mint a megújult Petőfi-sétány, a Jókai-park és a Szent Miklós park. Ugyancsak itt működik a Siófoki Viharjelző Obszervatórium és a Vízgazdálkodási Múzeum. A város központjában található az 1912-ben épült, ma már ipari műemlék Víztorony, amely az idők folyamán a város jelképévé vált.  

A 90-es évek végén Siófok a fiataloknak szóló kampányba kezdett, és a külföldi utazási irodák a buliturizmus fellegváraként hirdették a Balaton fővárosát. Eleinte a pangó turistaforgalom üde szintfoltjai voltak a régi szakszervezeti üdülőkben olcsó szálláshoz jutó német, holland fiatalok. A romló közbiztonság, az éjszakai hangoskodás és randalírozás azonban zavarta, sőt elriasztotta a magasabb költésű vendégeket. A város önkormányzata a minőségi turizmust szem előtt tartva, tudatos politikával, a különböző típusú látogatók térbeli szétválasztásával, szállodafejlesztésekkel, az egészség-, a wellness és a konferenciaturizmus fejlesztésével szűkítette le a buliturizmust. A fejlesztések révén az elmúlt években a magasabb kategóriájú szálláshelyek felé tolódott el a hangsúly, ékes bizonyítéka ennek az 5 felújított vagy felépített négycsillagos konferencia és wellness szálloda (Hotel Azúr, Hotel Residance stb).  

Hévíz  

Hévíz turisztikai szempontból az ország egyik legjelentősebb települése, mivel Budapest után itt realizálódik a legtöbb vendégéjszaka, amelynek jelentős részét a külföldiek adják. A leghosszabb tartózkodási idővel jellemezhető és a legtöbb idegenforgalmi adót beszedő települések között is az első tízbe tartozik. Tipikus monofunkciós fürdőváros (Michalkó G. 2007), Magyarország gyógyturizmusának fellegvára, a XVIII. századtól kezdve országos, napjainkban nemzetközi jelentőségű üdülőhely.  

A vörös színű, indiai tündérrózsákkal borított Hévízi tó igazi természeti ritkaságnak számít, hiszen a világ egyik legnagyobb, biológiailag aktív, fürdésre alkalmas természetes termáltava. A 4,4 hektáros Hévízi gyógytó 35-36 °C-os vize (télen: 23-25 °C), a 38 méter mély, kénes, rádiumos forráson keresztül 3 naponta teljesen kicserélődik, környékével, a véderdővel együtt Természetvédelmi Terület, Magyarország 7 természeti csodájának egyike (http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2261).  

A komoly turisztikai forgalmat bonyolító város szárazföldi és légi úton egyaránt jól megközelíthető. A 13 km-re található sármelléki FlyBalaton repülőtérre Európa számos nagyvárosából indítanak charter és menetrendszerinti járatokat. Több hazai nagyvárosnak – beleértve a fővárost is – közvetlen autóbuszos összeköttetése van Hévízzel. A legközelebbi vasútállomások Keszthelyen és Balatonszentgyörgyön vannak. Az ide érkező vendégek szempontjából fontos tényező, hogy Hévízen rendkívül jó a közbiztonság ( www.heviz.hu ). A városban két utazási iroda és egy Tourinform iroda segíti a látogatókat, a szabadidő kellemes környezetben való eltöltését pedig hangulatos csárdák, cukrászdák, kávéházak, kiskocsmák és vendéglők biztosítják.  

A Tófürdő környékén zajló beruházások, fejlesztések nyomán az utóbbi években mind a belföldi, mind a külföldi vendégek száma újra emelkedni kezdett Hévízen. Egy ötcsillagos, tíz négy- és tíz háromcsillagos szálloda, illetve számos kisebb panzió és egyéb szálláslehetőség várja a gyógyulni vágyó turistákat a településen. Az egyoldalú idegenforgalmi kínálatot szélesítendő, az utóbbi években mind nagyobb hangsúlyt fektet a város a gyógyászati szolgáltatások kiegészítésére, néhány további turisztikai termék fejlesztésére. Az egészségturizmuson belül újabban kiemelt figyelmet kap a wellness és a medical wellness irányzat. Mindezek mellett az idelátogatók részt vehetnek az aktív (lovaglás, túrázás, kerékpározás stb.), a bor- (Egregyi szőlőhegy és pincesor) és a kulturális (műemlékek, kiállítások, rendezvények – pl. Borfesztivál) turizmusban is.  

Balatonfüred

A város eredetileg a tó partján feltörő, vulkáni utóműködésből származó szénsavas forrásoknak köszönheti hírnevét. Már a 19. században patinás üdülőhelynek számító település egyike annak a csekély számú önálló településnek, amelynek nevében megtalálható a ’fürdő’, vagy annak régies változata a ’füred’ kifejezés (Michalkó G. 2005). Tipikus vízparti üdülőváros, a régió harmadik legforgalmasabb települése, ahol vendéglétszámot tekintve a belföldiek, a vendégéjszaka-szám alapján viszont a külföldiek vannak többségben. A város közúton a Balaton északi partjának legnagyobb forgalmát lebonyolító 71-es számú főútján közelíthető meg. Balatonfüred legújabb fejlesztései kifejezetten a minőségi turizmus felé irányulnak, a fejlesztések az üzleti szektor és az önkormányzat részéről is történtek.  

A város első- és másodlagos turisztikai szuprastruktúrája kielégítő. Négycsillagos szállodák a klasszikusan elegáns, 200 éves, megújult Anna Grand Hotel, a balatonfüredi Anna Bálok helyszíne, valamint a vízparton elhelyezkedő modern Hotel Silver Resort a jelenleg legkiemelkedőbb szálláshely. A város meghatározó turisztikai termékei az egészségturizmus a gyógyvíz révén, a kulturális turizmus, a borturizmus, a vízhez kötődő turisztikai termékek közül pedig a vitorlásturizmus, a vízparti üdülés.  

Balatonfüred az ország első gyógy- és fürdővárosa volt. A savanyúvizet kezdetben ivókúrára használták, később fürdőházat építettek rá, ma pedig az Állami Szívkórház várja a szívbetegségben szenvedőket. A történelmi hangulatot árasztó kisváros a reformkorban élte fénykorát. Kedvelt találkozóhelye volt a kor haladó szellemű politikusainak, művészeinek. Sorra megfordultak itt az ország nagyjai (Pálóczy Horváth Ádám, Jókai Mór, Blaha Lujza), 1831-ben itt épült fel az első dunántúli kőszínház, 1846-ban pedig itt bocsátották vízre a Balaton első gőzhajóját, a Kisfaludyt ( www.balatonfured.hu ) .  

A város legjelentősebb vonzerői a Balaton 4 kijelölt strandja és a savanyúvíz mellett a Koloska-völgy, a Koloska-forrás, és a Balaton-felvidék legnagyobb, 120 m hosszú barlangja, a Lóczy-barlang. A város fölötti Tamás-hegyen emelkedik a Jókai kilátó, ahonnan páratlan kilátás nyílik a vízre, a Tihanyi-félszigetre és a városra. Balatonfüred környékén ősidők óta termesztenek szőlőt, legjellemzőbb fajták az olaszrizling és a tramini. A Balatonfüred-Csopak történelmi borvidék központja 1987-óta viseli a ’Szőlő és bor nemzetközi városa’ kitüntető címet. A szőlészet és a borászat méltó ünnepe a hagyományosan augusztusban megrendezésre kerülő Balatonfüredi Borhetek, és a szeptemberi Szüreti Felvonulás.  

A város rendkívül gazdag ember alkotta vonzerői közül, ki kell emelni a Nagyvendéglőt, az Állami Szívkórházat, a Kossuth Lajos-forrás kútházat, Pálóczi Horváth Ádám házát, Széchenyi Ferenc kastélyát, Blaha Lujza nyaralóját, a Jókai Villát és a Tagore-sétányt, ezek ma is meghatározzák a település hangulatát. A városban szinte „tapintható” reformkori miliőt idézi meg a Romantikus reformkor programsorozat, amely során kvázi élő történelemórán tekinthetik meg a látogatók a korabeli szórakozási lehetőségeket és viseleteket, emellett sportbemutatókat tartanak.  

A Balatonra néz a szezonálisa működő Annagora Aquapark, amely a főszezonban esti illetve éjszakai nyitva tartással várja a vendégeket. A város legrangosabb, legnagyobb múltra visszatekintő eseménye az 1825 óta megrendezésre kerülő Anna-bál. Az ország egyik legrégebbi bálja, amelyet minden év júliusában, az Anna-naphoz legközelebb eső hétvégén rendeznek meg. A vízhez kötődő hagyományos rendezvény az Első Hajó Fogadása (amely a hajózási szezon jelképes mozzanata), a Vitorlabontó Ünnepség, valamint a Magyar Marathon Klub által szervezett öbölátúszó verseny. 1961-ben a városban nyert gyógyulást Salvatore Quasimodo, akinek a nevét viseli a rangos Nemzetközi Költőverseny és Költőtalálkozó. A város 2009-ben elnyerte a ’Kultúra magyar városa’ kitüntető címet.  

A magyar főurak 1867-ben itt alapították meg Balaton-Füredi Yacht Egylet néven hazánk első vitorlás klubját, melynek megalakulásáról neves angol szaklapok is említést tettek. A mai nevén Balatonfüredi Yacht Klub a hazai vitorlássport fellegvára.  

Zalakaros

Magyarország első tíz legnagyobb turistaforgalmat bonyolító és első tíz legtöbb idegenforgalmi adót beszedő települése között is megtaláljuk a Hévízhez hasonlóan monofunkciós fürdővárosként számon tartott Zalakarost (Michalkó G. 2007). Hazánk egyik legjelentősebb gyógyüdülőhelyén kőolajkutató fúrások nyomán 1962-ben bukkantak a 96 °C-os termálvízre. Az 1965-ben megnyitott, többször felújított és kibővített fürdőt eddig több mint 23 millióan látogatták. Az ország legnagyobb forgalmú fürdői közé tartozik, vendégei között meghatározó arányban szerepelnek külföldiek. A ’Zalakarosi Gyógy-, Élmény- és Strandfürdő’ elnevezés, illetve a komplexum mottója – „Generációk találkozóhelye az év minden szakában” ill „Erőt és élményt ad a családnak” ( www.zalakaros.hu , www.furdo-zalakaros.hu) – egyaránt arra utalnak, hogy az egykor kizárólagos gyógyturisztikai funkciót szükséges volt további kikapcsolódási lehetőségekkel kiegészíteni, hogy minden korosztály (vendégkör kiszélesítése) egész évben (szezonalitás csökkentése) megtalálja a számára legideálisabb szabadidő eltöltési módokat.  

A település viszonylag jól megközelíthető, hiszen a sármelléki repülőtér, az M7-es autópálya és a Budapest-Siófok-Nagykanizsa vasúti fővonal is a közelében található, bár közvetlenül egyik sem érinti. Zalakaroson a három négycsillagos hotel mellett számos további szálláslehetőség alkotja az idegenforgalmi szuprastruktúrát, egészen az olcsóbb magánszálláshelyekig. Ezen kívül két utazási iroda a vendégek tájékozódását, néhány étterem, cukrászda, borozó és egy szórakozóhely pedig a kellemes időtöltését szolgálja.  

A 750 éves település 1997-ben kapta meg a városi rangot. A gyógyulni érkező vendégek mellett leginkább a csendet, a természet közelségét kereső látogatók számára megfelelő desztináció Zalakaros. Az ápolt, virágos parkok – 2002-ben a város elnyerte a ’Magyarország legvirágosabb városa’ címet –, a gondozott parkerdő ideális környezetet teremtenek a nyugodt pihenésre. A környező dimbes-dombos táj a bakancsos turisták, a néhány kilométerre fekvő természetvédelmi terület (Kis-Balaton) pedig elsősorban a kerékpáros és ökoturisták számára alkalmas terep (pl. Kápolnapusztai Bivalyrezervátum). A közeli nagyvárosok (Keszthely, Nagykanizsa) és a nagyobbrészt a tavaszi-nyári hónapokra koncentrálódó kulturális események is számot tartanak a turisták érdeklődésére. A település idegenforgalmi kínálatát színesíti a szőlőhegyi pincesor borozóiban életre kelő borturizmus.  

Tihany

A Magyarország legnagyobb vendégforgalmú községeihez tartozó Balaton-parti üdülőhelyen magas a külföldi turisták aránya (Michalkó G. 2007), köszönhetően elsősorban az apátságnak és a félsziget fekvésének. A Balatonba 5 km mélyen benyúló Tihanyi-félszigetnek nemcsak a geológiai, a természetföldrajzi és a klimatikus adottságai különlegesek, hanem az élővilága, a történelme, a kultúrája is figyelemre méltó, mindezek pedig, mint rendkívül sokszínű kínálati elemek jelennek meg a turizmusban.  

A település közlekedésföldrajzi helyzete – a vízi utakat leszámítva – nem éppen a legszerencsésebb. A tó északi partján haladó egyvágányú, nem villamosított vasúti vonal és az ezzel párhuzamosan futó 71-es számú másodrendű főút közvetlenül nem érinti Tihany települést. Vízi úton viszont könnyen eljuthatnak a turisták a félszigetre, hiszen a déli parti Szántódi-révből az északi parti Tihanyi-révbe tavasz elejétől ősz végéig tíz perc alatt átvisz a komp. Forgalmas a község vitorlás- és hajókikötője, illetve strandjai is (Bedécs Gy. et al 2005). A hangulatos csárdák és éttermek végigkísérik Tihany utcáit, a turistákat a Tourinform és a Balatontourist itteni irodája segíti a tájékozódásban.  

1952-ben a félszigeten alapították hazánk első tájvédelmi körzetét, amely aztán a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik részterülete lett. Az egyedi földrajzi környezetben végzett hatékony természetvédelmi kezelést az Európa Tanács is elismerte, amikor 2003-ban Európa Diplomát adományozott a Tihanyi gejzírkúpok területének. A félsziget természeti látnivalóit fűzi fel túraútvonalára a Lóczy-tanösvény, melynek legfontosabb állomásai a gejzírkúpok, a gejzírmező, a Külső- és Belső tó közötti kalderamradvány, az Óvár vaskori földsáncmaradványa, a levendulás és a bazalttufába vájt Barátlakások, Közép-Európa egyetlen fennmaradt XI. századi remetetelepe.  

A kulturális vonzerők tárháza is igen széles Tihanyban, a legkorábbi magyar nyelvemléket őrző írásos feljegyzéstől (az apátság 1055-ös Alapítólevele), a bencés apátság barokk templomán (I. András sírjával), a műemléképületeken (pl. MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete) és múzeumokon (pl. Szabadtéri Néprajzi Múzeum) keresztül egészen a sokszínű kulturális rendezvényekig (pl. Kecskeköröm ünnep, Levendula fesztivál, Gardafesztivál).  

Keszthely

A 750 éves Keszthely a kulturális turizmus és a vízparti üdülés kedvelt desztinációja, de környéke az ökoturisták és a szabadidő aktív eltöltésére vágyók számára is alkalmas terep.  

Keszthely szárazföldön jól megközelíthető, hiszen a Balaton északi partján haladó egyvágányú, nem villamosított vasúti vonal és az ezzel párhuzamosan futó 71-es számú másodrendű főútvonal is érinti. A szálláshelyek skálája széles, a vendéglátóhelyek a város méretéhez képest kellő számban megtalálhatók. 2009-ben Keszthely mindhárom strandja (Városi, Helikon, Libás) Kékhullám Zászló elismerést kapott, ami azt jelenti, hogy a vízminőség, a part tisztasága és infrastrukturális ellátottsága egyaránt kiemelkedően jó.  

A Keszthelyi-hegység déli lábánál fekvő település leglátogatottabb nevezetessége a Festetics-kastély (hazánk 4. legnagyobb kastélya) és annak védett parkja. Festetics György hozta létre Keszthelyen Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét, a Georgikont (1797), melynek egykori főépülete ma szálloda. A városban széles a kulturális vonzerők tárháza, több múzeum (pl. Balatoni Múzeum) és műemléképület tart számot az ideérkező turisták érdeklődésére, az éttermekkel, kávézókkal, boltokkal végigkísért sétálóutca hangulata pedig magával ragadó. A kulturális rendezvények közül kiemelhető a Festetics Barokk Fesztivál. Az aktív szabadidő eltöltésére kiváló lehetőségek nyílnak a várostól északra húzódó Keszthelyi-hegység túraútvonalain vagy a közeli Kis-Balaton védett területén (pl. kerékpárral).  

Balatonalmádi

Az északi part leghosszabb strandjával rendelkező fürdőtelepülése a négy településrészből (Vörösberény, Almádi, Káptalanfüred és Budatava) egybeolvadó Balatonalmádi. A víz felé nyitottan fekszik, nyugati és északi oldalról dombokkal övezve, amelyek mintegy szélárnyékot teremtve megóvják a települést az uralkodó északi szelektől, ideális helyszíne a klasszikus balatoni nyaralásnak. A szálláskínálata változatos, a magánszálláshelyek mellett ifjúsági táborok, több három illetve egy négycsillagos (Ramada Hotel & Resort Lake Balaton konferencia–wellness–resort) szálloda várja a vendégeket.  

Ember alkotta vonzerői közül kiemelkedik a Balaton-felvidéken egyedülálló, kőfallal erődített református templom. A település jellemző építőanyaga a vöröses színű homokkő. A várost és természeti értékeit mutatja be a Vörös Homokkő Tanösvény, és színvonalas programoknak ad otthont a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár. A hagyományosnak számító, de egyre népszerűbb vitorlázás mellett Balatonalmádiban is megjelentek a strandsportok (strandröplabda, strandfoci, strandkézilabda, strand vízilabda) – 2008-ban (többek között) itt rendezték meg az 1. Uniós Strandjátékok versenyét (www.strandjatekok.com). Balatonalmádi Vörösberényben kilátó várja a turistákat, és fontos megemlíteni azt is, hogy Veszprém felől itt lehet elérni a Balatoni bringakörutat is.  

Balatonszemes

Az 1880-as években jelentek meg itt az első fürdővendégek, a századfordulón pedig nagyszabású tereprendezési munkálatok kezdődtek. A fejlesztések során az volt a vezérelv, hogy „Szemes mindenkor egy családias jellegű telep legyen, az úri keresztény középosztály nyaralóhelyéül szolgáljon” ( www.szemesife.egalnet.hu ). Balatonszemes szárazföldön jól megközelíthető: a Budapest-Siófok-Nagykanizsa vasútvonalon, az M7-es autópályán vagy a 7-es számú főúton. A szálláshely-szolgáltatás viszonylag egyoldalú, a kereskedelmi szálláshelyek nagyobb része kemping (mindössze egy háromcsillagos szálloda működik), amely a hazai és a külföldi turisták körében egyaránt nagyon népszerű.  

A Balatonlelle és Balatonszárszó között elhelyezkedő község elsődleges természeti vonzereje a sekély vizű Balaton. Ember alkotta vonzerői közül említésre méltó a Postamúzeum, a magánkézben lévő Bagolyvár, és a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum ( www.balatonszemes.hu ).  

Balatonföldvár

Balatonföldvár a z igényes, nyugodt családias nyaralásra vágyók kedvelt pihenőhelye a település. A siófokhoz hasonlóan jó közlekedés adottságokkal rendelkező rendezett kisváros 3 km hosszú fövenyes strandja a biztonságos nyaralás feltételeit biztosítja a kisgyermekes családok számára. A meghatározó passzív vízparti üdülést színesítik a rendezvények, mint a Térzene fesztivál, a Szabadtéri Színház programjai, és az olyan aktív turisztikai tevékenységek, mint a kerékpározás, vitorlázás, vagy a Keltatúra, amely 6,5 km hosszú, információs táblákkal ellátott túraútvonalon mutatja be a város helytörténetét, növény- és állatvilágát ( www.balatonföldvár.info.hu ).  

Zánka

A Balaton-parti üdülőfalu közigazgatási területéhez tartozik az egykor úttörőtáborként működő Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum (GYIC). Az északi parton futó vasútvonal mentén kétszer is megáll a vonat, egyszer a volt úttörővárosban, egyszer pedig a hajdani halászfaluban. A 71-es számú másodrendű főútvonalon, illetve vízen (kikötő) is megközelíthető Zánka ( www.zanka.info ). Nemcsak igen hosszú balatoni partszakasszal, hanem kiváló strandokkal is rendelkezik a település, ezt bizonyítja, hogy 2009-ben a község, illetve a GYIC strandja és kikötője is megkapta a Kékhullám Zászló elismerést.  

A közel ezerfős község turisztikai vonzerejét Balaton parti strandja jelenti, a kis faluban csupán néhány szállás- és étkezési lehetőség áll a turisták rendelkezésére. A Közép-Európa legnagyobb gyermek- és ifjúsági létesítményének számító GYIC területén viszont jóval szélesebb a kínálat, a hotelszobáktól a kempinghelyekig. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. a hazai ifjúsági turizmus egyik piacvezetője – évente 40-45 ezer vendéget fogadnak (170-190 ezer vendégéjszaka). Külön említést érdemel a táborozási lehetőségek széles tárháza (kézműves, nyelvi, vitorlás, túlélő tábor, erdei iskola stb.), valamint a kulturális és sportrendezvények nagy választéka (lovasfesztivál, horgász- és vitorlásversenyek stb.) ( www.zanka.hu ). Zánkától 3 km-re, északra Monoszló mellett található a Hegyestű vulkáni tanúhegyének geológiai bemutatóhelye, amely a földtani értékek iránt érdeklődő turisták számára jelent természeti vonzerőt. Szintén Zánkáról lehet elérni a Nivegy-völgyet (Szentantalfa, Tagyon, Szentjakabfa, Balatoncsicsó), amelynek jól kiépített és szervezett borútja és fekvése vonzza a látogatókat.  

Desztináció mendzsment a régióban   A hazai TDM szervezetek közül elsőként alakult meg Gyenesdiás TDM szervezete, ahol az önkormányzat a vállalkozókkal együttműködve alakította ki a település szintű megfelelő szervezetet. A régióban működnek más turisztikai egyesületek is, amelyek elsősorban a szálláshely-szolgáltatók működését segítik. Ilyen a Balatoni Riviera Turisztikai Egyesület is, amely öt balatoni község Alsóörs, Lovas, Csopak, Paloznak, Felsőörs turizmusban érdekelt vállalkozóiból és magánszemélyeiből alakult 2005-ben. A fenti községek közigazgatási területén a turisztikai vállalkozások tevékenységét szervezik, ellátják a turizmussal foglalkozó személyek és cégek érdekképviseletét, marketing feladatait, összehangolják e gazdasági szereplők tevékenységét. A célok elérése érdekében információs irodát működtetnek és közös értékesítési rendszert állítottak fel. Turisztikai Egyesület működik Balatonfüreden, Siófokon, Balatonfűzfő-Litéren, Balatonföldváron, Balatonalmádiban, Balatonkeresztúr és Balatonmáriafürdő területén.

A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, nemzeti természeti kincs. Vonzerejét kellemes, lágy édesvize, kedvező klimatikus adottsága, a változatos szépségű táj, valamint a térség gazdag kulturális öröksége adja. A második világháború utáni időszakban a hazai vízparti üdülés, a szociális turizmus fő desztinációja volt, külföldről elsősorban a német turisták érkeztek. Ez a fajta tömegturizmus meghatározója volt a Balaton kínálatának, az ebből maradt infrastruktúrát és turisztikai szolgáltatási szokásokat csak nagyon nehezen lehetett felújítani és új fejlődési irányokba terelni.

A Balatoni Turizmus Fejlesztési koncepciója és programjának jövőképe egy olyan régiót vetít előre, amely az ország legexkluzívabb és legkedveltebb, a helyi lakosság és az ideérkező turisták minden igényét magas színvonalon kielégítő lakóhely és desztináció is egyben (Balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja 2005). A lakosság számára állandó, a turisták számára ideiglenes vonzó élettér biztosításának alapfeltétele a fenntartható és versenyképes turizmus megteremtése. Ezek megvalósításának eléréséhez alapvető fontosságú:

-         a turizmus valamennyi szereplője közötti szoros együttműködésén alapuló Balatoni Turisztikai Desztináció Menedzsment modell létrehozása;

-         a turizmus korszerű intézményi-, eszköz és környezeti rendszerének kialakítása;

-         a szűk keresztmetszetek (hiányosságok) felszámolása, a meglévő vonzerők védelme, a szolgáltatások színvonalának emelése révén;

-         és új, komplex turisztikai termékek kifejlesztése.

Milyen éghajlati és egyéb jellemzők befolyásolják a terület szezonját?

Melyek a legmagasabb vendégéjszakával rendelkező települések?

Milyen ökoturisztikai bemutatóhelyek vannak a régióban?

Milyen termékek és milyen helyszíneken biztosítják a balatoni szezon hosszabbítását?

Milyen borvidékek vannak a régióban?

Milyen nagyobb kulturális rendezvényeket tud megemlíteni?

Melyek az aktív turizmus legfontosabb helyszínei a régióban?

Soroljon fel tanúhegyeket! Milyen látványos formákat lehet itt megfigyelni?

Hol vannak a parton minősített strandok?

Honnan lehet sétahajózni a tavon?

Milyen attrakciók várják a turistákat a Tihanyi-félszigeten?

A keresletelemzés célja a turisztikai régió idegenforgalmi pólusainak adatok alapján történő kiemelése; aktualizált, forgalmilag alátámasztott értékelése. A kutatás alapját a kereskedelmi szálláshelyek 2009 évi - KSH által szolgáltatott - vendégforgalmi adatai (vendégéjszakák száma, a vendégszám, ezek külföldi és belföldi bontásban is, valamint a tartózkodási idő) képezték. Az anyag kitér továbbá a turisztikai tevékenységből származó idegenforgalmi adóbevétel kiemelt településenkénti vizsgálatára, egyúttal statisztikai kistérségenként a külföldi küldő területek országonkénti részarányára.

A vizsgálat kizárólag a Nyugat-Dunántúli Idegenforgalmi Régióhoz tartozó Győr-Moson-Sopron, Vas, illetőleg Zala megyei településekre terjedt ki és elsősorban a forgalmi szempontból meghatározó vendégéjszakákra koncentrál. A régióban az összes vendégszám 850 774 fő, melynek hatvan százaléka belföldi. A vendégéjszakák száma meghaladja a kétmilliót, azonban a belföldi vendégek aránya ebből csak alig több mint a fele. Az átlagos tartózkodási idő egy hétvégét alig meghaladó nagyságrendű.

Első lépésben a gazdasági, forgalmi szempontból legértékesebb vendégéjszakaszám (v.é.) képezte a vizsgálat tárgyát a kereskedelmi szálláshelyek vonatkozásában. A régiós szintű vizsgálat adatelemzése során arra a megállapításra jutottunk, hogy ebben a fejezetben az adatarányok alapján a 10 000-es nagyságrend fölötti települések kerülnek részletes elemzésre. A megjelölt határ fölött teljesítő településekről megállapítható, hogy mindösszesen 2-3 rendelkezik kiemelkedő, az országos lista első harmadába tartozó értékkel.  

A Nyugat-Dunántúli Idegenforgalmi Régió turisztikai termékeivel kapcsolatban a hatályos regionális szintű idegenforgalmi és területfejlesztési dokumentumokból, valamint az aktuális kínálati fejlesztésekből indultunk ki.

A Nyugat-dunántúli idegenforgalmi régióban a magterületek lehatárolása eddig nem történt meg olyan módon, mint pl. a Dél-dunántúli Idegenforgalmi Régióban, így ebben az esetben a turisztikai gócterületeket a kiemelt üdülőkörzetek és a klaszterek tagjai alkotják. Emellett több olyan központot is említhetünk, amelyek önállóan turisztikai vonzerőként funkcionálnak, azonban nem tartoznak egyik kategóriába sem.

A Nyugat-Dunántúli Turisztikai Régió poziciói a magyar turisztikai piacon jónak mondhatók, bár a régión belül jelentős differenciák vannak. A zalai térség a Balatoni Turisztikai Régióhoz tartozó települései nélkül elmarad a soproni, győri térségektől illetve a vasi fürdővárosoktól.

A régió viszonylag jó poziciója köszönhető a kedvező földrajzi helyzetének (nyugati kapu), természeti adottságainak, a turisztikai tradíciók mellett a közelmúlt sikeres turisztikai fejlesztéseinek és beruházásainak, a turizmus viszonylag magas fokú szervezettségének. Ugyanakkor a turisztikai infrastruktúra és szuprastruktúra kiépítettségében is vannak jelentős regionális különbségek. A régió kiemelt turisztikai termékei a gyógyturizmus – egészségturizmus, a kulturális turizmus, gasztronómiai turizmus – borturizmus, falusi turizmus, ökoturizmus. Utóbbinak jelentős tartalékai vannak, különös tekintettel az antropogén hatások alacsony szintjére illetve a néprajzi tájak értékeire. Az ökoturizmus kiválóan alkalmas a kulturális és örökségturizmus, a falusi turizmus, az aktív- és egészségturizmus szolgáltatásainak kölcsönös kiegészítésére és összefogására.

A nemzetközi trendek kedveznek a periférikus térségek értékeinek a turizmusban való megjelenésére. E téren – határmenti régióról lévén szó – bőséges a még kiaknázatlan lehetőség, annál is inkább, mivel az Európai Unió támogatja a határon átnyúló, a szomszédos országokat összekapcsoló multikulturális térségek kulturális-turisztikai fejlesztését és promócióját, a közös kulturális és idegenforgalmi kínálat kialakítását. A 2007-2013 közötti időszakban az Európai Unióban a transznacionális, interregionális együttműködések alapvető kerete az Európai Területi Együttműködés (ETE). E programokban jelentős szerepet tölt be a turizmus, de a többi fejlesztési terület (a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra fejlesztése, a határtérségek  gazdaságának integrált fejlesztése, a humán erőforrások fejlesztése, a természeti értékek védelme, a természeti környezet megőrzése) is szorosan kapcsolódik az idegenforgalomhoz. A határon átnyúló együttműködés alapját képezhetik a szétszakított néprajzi tájak (Őrség, Hetés) is. Bár e téren vannak kezdeményezések, de egyelőre e projektek lényeges hatásai sem a turisztikai vállalkozásokra, sem a vendégforgalom növekedésére nem mutatható ki.  

·        Idegenforgalmi szempontból értékelje a régió közlekedésföldrajzi helyzetét!

·        A periférikus helyzet illetve a határmentiség mennyiben előnyös és mennyiben hátrányos a régió turizmusa számára?

·        Melyek a Nyugat-Dunántúli Turisztikai Régió legfontosabb természeti adottságai? Mennyiben él e lehetőségekkel a régió turizmusa? Mely termékek épülnek rájuk?

·        Elemezze a régió keresletének és kínálatának regionális különbségeit, magyarázza meg annak okait!

·        Értékelje a klaszterek szerepét a régió turizmusában! Melyek a legfontosabb termékek, s mely termékekben látja a régió turizmusának jövőjét?

 

                                                          (Fotó: MT Zrt. NYDTRMI)      

2. kép. A Büki Gyógyfürdő 5. sz. medencéje

                                                                     (Fotó: Tourinform Bük)      

 

(Fotó: Gyuricza L.)

A KSH adatai szerint a közép-dunántúli régió összesített turisztikai kereslete alapján mind vendégszám, mind vendégéjszaka szám szempontjából sereghajtónak bizonyul: 2008-ban és 2009-ben is csupán a Tisza-tavi régió volt kedvezőtlenebb helyzetben.

	2008	2008/2007	2009	2009/2008
Vendégszám	4,2%	-4,3%	4,5%	+0,8%
Vendégéjszaka szám	3,8%	-17,1%	4,1%	+1,5%

1.      táblázat A régió részesedése a vendégszámból és a vendégéjszaka számból. Forrás: Magyarország turizmusa alapján, saját szerkesztés

A 2008-2009-es években a vendégek számában nem mutatkozott jelentős eltérés, ugyanakkor (ahogy a fenti táblázat is mutatja), a vendégek valamivel több éjszakát töltöttek el a régióban. A 2010-es évre vonatkozóan csupán októberig állnak rendelkezésre adatok, ezeket összevetve a két megelőző év azonos időszakára vonatkozó adataival elmondható, hogy a vendégszám és vendégéjszaka szám tekintetében is növekedés tapasztalható 2010-ben. A vizsgált évek mindegyikében július és augusztus hónapokban jelentős a növekedés a két változó kapcsán, melyből arra következtethetünk, hogy a régió vakációs termékei (elsősorban a Velencei-tóra épülve) jelentősebb kereslettel bírnak. Érdekesség, hogy a vizsgált években a vendégek átlagos tartózkodási ideje 2,4 vendégéjszaka (szintén július-augusztus hónapokban mutatkozik ettől pozitív eltérés).

A következő ábrák a turisztikai régió iránti keresletet ábrázolják a 2008-2009-es időszakban. Ez alapján elmondható, hogy a legjelentősebb kereslete a három csillagos szállodáknak, illetve a panzióknak volt. A négy csillagos szálláshelyek iránti kereslet növekedése 2009-ben valamelyest visszavetette az egy kategóriával alacsonyabb házak vendégszámát.

Kiemelhető a régió üdülőházainak és kempingjeinek forgalma, mely sok esetben a vízparti nyaralások, üdülések során szolgál szálláshelyként a vendégek számára.

2.      ábra A turisztikai régió szállodáinak kereslete, 2008-2009

Forrás: KSH alapján saját szerkesztés

1.      ábra A turisztikai régió egyéb szálláshelyeinek kereslete, 2008-2009

Forrás: KSH alapján saját szerkesztés

A Közép-Dunántúli Operatív Program 2007-2013 közötti fejlesztési időszakra vonatkozóan II. prioritási tengelyként a regionális turizmusfejlesztést határozta meg. A régió stratégiai céljainak elérését öt specifikus fejlesztési cél támogatja, melyek közül a második „A régió turisztikai potenciáljának gazdagítása”. Ennek értemében a turizmus, mint a régió egyik gazdasági húzóágazatának szerkezetváltása szükséges. A specifikus cél meghatározza, hogy a régió turizmusát a „diverzifikáltabb, magasabb minőséget képviselő” termékek fejlesztése és a belföldi turizmus irányában kell fejleszteni. A specifikus cél teljesítése kapcsán hangsúlyos szempont a környezeti és társadalmi fenntarthatóság megvalósítása. (Közép-Dunántúli Operatív Program, 2007-2013) 

A 2006-ban készült Közép-dunántúli Régió Turisztikai Fejlesztési Stratégiája alapján elmondható, hogy a turizmusfejlesztés közvetlen célja egyrészt a régió, mint desztináció turisztikai potenciáljának javítása, másrészt az ennek működtetéséhez elengedhetetlen menedzsment háttér kialakítása, megszervezése. A turisztikai potenciál javítását elsősorban termékfejlesztéssel lehet elérni.

A közép-dunántúli régió mind természeti, mind kulturális adottságait tekintve meglehetősen változatos. A turizmus fejlesztésével foglalkozó valamennyi stratégia[1] úgy ítéli meg, hogy a közép-dunántúli régió esetében az aktív- és örökségturizmus fejlesztése lehetséges és szükséges. A Közép-Dunántúli Régió Turisztikai Fejlesztési Stratégiája alapján a régióban jelenlévő vezető turisztikai termékek a következők:    

Hivatásturizmus

·        Konferencia- és üzleti turizmus

A hivatásturizmus termékkörön belül elsősorban a konferencia- és az üzleti turizmust kell kiemelni a régió kínálatában. Mindkét termék gazdasági és/vagy oktatási központokhoz kapcsolható, úgy, mint Székesfehérvár, Veszprém, de meg kell említeni Dunaújvárost és Komáromot is, bár e két település esetében nem beszélhetünk a hivatásturizmus kiemelkedő jelentőségéről. Székesfehérvár, mint a régió ipari és jelentős K+F központja, elsősorban az üzleti turizmus terén, míg Veszprém, a régió oktatási-, illetve másik domináns K+F központja a Pannon Egyetem révén inkább a konferenciaturizmusban játszik jelentős szerepet. A találkozók, konferenciák lebonyolítására elsősorban szállodák, illetve oktatási intézmények konferenciatermeiben van lehetőség. E létesítmények közül ki kell emelni a székesfehérvári Hotel Novotelt ( http://www.novotel.com/gb/hotel-3333-novotel-szekesfehervar/index.shtml ), a veszprémi Pannon Egyetemet ( www.uni-pannon.hu ), Hotel Gizellát ( http://www.hotelgizella.hu/ ) és a Betekints Hotelt ( www.betekints.hu ).   

Vakációs turizmus

·        Kulturális turizmus, városlátogatás

A régió történelmi és kulturális emlékei kiemelkedőek, a terület lényegében a honfoglalás óta jelentős szerepet játszott az ország történelmének alakulásában. A történelmi jelentőségű városok gyakori célpontjai osztálykirándulásoknak, családi nyaralásoknak, kisebb mértékben szakmai érdeklődőknek, azonban nemzetközi szintű kereslete nem meghatározó. Legjelentősebb vonzerővel természetesen a királyi városok bírnak.

A történelmi jelentőség miatt a régió bővelkedik a magyar történelem által ránk hagyott kastélyokban, várakban, melyek közül a hazai „sajátosságoknak” megfelelően sok szociális intézményként működik, vagy éppen az állagmegóvás hiányában elenyészik. Királyi régió révén mindenképpen ki kell emelni a királyi városok örökségeit: veszprémi vár (valójában inkább várnegyed), tatai vár ( http://www.tata.hu/varosunk/nevezetesseg/var/4179 ), várpalotai Thury vár. További jelentős vár emlék a cseszneki vár ( http://www.csesznekivar.hu ), a sümegi vár ( http://www.sumegvar.hu/ ), a komáromi monostori erőd ( http://www.fort-monostor.hu/index.php ), a gesztesi vár Várgesztesen ( http://www.vargesztesivar.hu/ ), vagy a csókakői vár ( http://varbarat.fw.hu/ ).

A várak mellett jelentős a régió kastély-öröksége is, a teljesség igénye nélkül a legjelentősebbek: Nádasdy-kastély (Nádasdladány, múzeumként üzemel, http://www.nemzetimuemlek.hu/index.php/epulet/nadasdy_kastely/ ), Zichy-kastély (Várpalota, ma a Trianon Múzeumnak ad otthont http://www.trianonmuzeum.hu/frames.php ), Zichy-Hadik-kastély (Seregélyes, ma kastélyhotel, http://www.kastelyhotel-seregelyes.hu/ ), Cziráki-kastély (Lovasberény, múzeumként üzemel, http://www.czirakykastely.eoldal.hu/ ), Károlyi-kastély ( http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=1188 Fehérvárcsurgó, ma múzeum).   

Mind a kastélyok, mind a várok kapcsán elmondható, hogy önálló attrakcióként nem állják meg helyüket, nem generálnak több (vagy akár egy) napos ott-tartózkodást. Némelyikben szezonális rendezvényekkel, rendezvény sorozatokkal érnek el keresletnövekedést (például Cseszneki nyár), illetve a Veszprém megyei várak látogatószáma a Hétpecsétes vártúrák tematikus út hatására növekedett/növekszik. A tematikus út részeként a Balaton turisztikai régió Balaton-felvidéken található várai is megjelennek. A részvételre a várak felkereséséért járó pecsétek buzdítják elsősorban a gyermekes családokat.  

Az épített kulturális értékek mellett meg kell említeni a régió rendezvényeit is, melyek közül több a belföldi kereslet mellett nemzetközi keresletet is indukál. A legvonzóbb rendezvények a zenei programok, mind könnyű-, mind komolyzenei téren - például Veszprémi Ünnepi Játékok http://www.veszpremfest.hu/ , Veszprémi Utcazene Fesztivál http://www.utcazene.hu/ , Fehérvári Zenei Napok http://www.fezen.hu/ , a tatai Víz, Zene, Virág Fesztivál http://www.tataifesztival.hu/ , vagy az Agárdi Popstrand http://www.agardipopstrand.hu/news.php

A régió kulturális örökségéhez hozzátartoznak őskori és ókori leletek, melyek iskolai osztálykirándulások, kiegészítő programként a térségben nyaraló családok számára jelentenek kulturális attrakciót. Fejér megyében a táci Gorsium, mely egy ókori római település maradványait mutatja be szabadtéri múzeum formájában ( http://www.vendegvaro.hu/Gorsium-Szabadteri-Muzeum-Regeszeti-Park ). Komárom-Esztergom megyében, Vértesszőlősön egy előembertelep és Samu, az ősember maradványait lehet megtekinteni a Nemzeti Múzeum helyi, szezonálisan nyitva tartó kiállítóhelyén ( http://www.regioregia.hu/index.php?hir_id=710 ). Veszprém megyében a Veszprémfajsz és Nemesvámos közötti területen fekszik Balácapuszta, mely egy római kori villagazdaság emlékeit mutatja be, szintén szezonálisan nyitva tartó múzeumként. Sajnos, egyik örökség interpretációja és kommunikációja sem mondható megfelelőnek (ezt támasztja alá, hogy egyiknek sincs önálló weblapja), így igazán jelentős keresletre nem is tarthatnak számot.  

A régió első szakrális emlékei az államalapítás koráig nyúlnak vissza (lásd Koronázó templom Székesfehérváron http://www.szikm.hu/gyujtemeny/romkert/templomtortenet.html vagy Szent Mihály Székesegyház altemploma Veszprémben). További jelentős emlék a majkpusztai kamalduli remeteség ( http://www.vendegvaro.hu/Kamalduli-remeteseg ) és a zirci ciszterci apátsági templom ( http://www.ocist.hu/index.php?cid=12 ). A régióban több Mária-kegyhely is található, például Bakonybélben, Jásdon, ezen kívül fontos megemlíteni az évente Pünkösdkor előadott magyarpolányi passió-játékot, mely minden évben több ezres tömeget vonz. 

·        Ökoturizmus

A közép-dunántúli statisztikai régió területén található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park – ez azonban sajnos kívül esik a turisztikai régió határain. Ettől függetlenül számos, a Balaton-felvidéki és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságok felügyelete alá tartozó tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület tartozik a turisztikai régióba, mindhárom megye területén.

Veszprém megyei tájvédelmi körzetei a Magas-bakonyi- és a Somló tájvédelmi körzetek, a Fejér megyében a Sárréti- és a Sárvíz völgye tájvédelmi körzetek, Komárom-Esztergom megyében pedig a Gerecsei- és a Vértesi tájvédelmi körzetek találhatók. Az előzőek a BFNP, ( http://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/tajvedelmi_korzetek/ ) míg a Fejér-és Komárom-Esztergom-megyei területek a DINP ( http://www.dinpi.hu/terkepek# ) igazgatóságok kezelése alá tartoznak. A természetvédelmi területek listája rendkívül hosszú és változatos, mely a nemzeti park igazgatóságok honlapján megtekinthető, valamennyi terület rövid bemutatásával ( www.bfnp.hu és www.dinpi.hu ).

A régióban több erdei iskolát találhatunk, melyek fő célja az oktatás és megfelelő interpretáció, elsősorban az iskoláskorú gyermekeket. A felnőttek, szakmai érdeklődők tanösvényeken ismerhetik meg az adott terület egyedi természeti örökségeit.

Összességében elmondható, hogy az Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégiájában megfogalmazott prioritások és intézkedések érvényesek a régió ökoturisztikai kínálatát illetően is. A Stratégiában megfogalmazott területi hangsúlyok szerint összességében a DINP Ig. területén infrastruktúra fejlesztés kapcsán látogatóközpontot, terepkerékpáros útvonalat, lovas túraútvonalat, állatmegfigyelő helyeket és ecolodge-okat javasolnak fejleszteni, termékfejlesztés terén overallos barlangtúrák, kalandtúrák és fotóstúrák fejlesztését javasolják a szakértők. A BFNP Ig. területén (a lovas túraútvonalak fejlesztésén kívül) a fenti infrastrukturális fejlesztések jelennek meg a Stratégiában; termékfejlesztési javaslatok kapcsán pedig nincs különbség a két területen.    

·        Borturizmus

A borturizmus Fejér megyében a móri ( http://www.moriborvidek.hu/ ), az etyeki ( http://www.etyekiborut.hu/about.php ), valamint a velencei-hegységi borvidékeken ( http://www.velenceiborterseg.hu/terseg ), Komárom-Esztergom megyében az ászár-neszmélyi borvidéken ( http://www.archimedia.hu/content.php?content=61;set_lang=hu ), Veszprém megyében pedig a somlói borvidéken ( http://www.somloiborvidek.hu/hun/ ) van jelen.  

Valamennyi borvidéken működik tematikus borút egyesület, ahol a turistáknak lehetősége nyílik a helyi borok kóstolására, pincészetek meglátogatására. Ugyanakkor a borutak között nincs együttműködés, nem építenek egymás kínálatára annak érdekében, hogy növeljék versenyképességüket. A régióban található egy borhotel is az ászár-neszmélyi borvidéken.  

·        Vízparti üdülés

A vízparti üdülés elsődleges helyszínei a Duna-mente és a Velencei-tó környéke. A Dunán az evezős sportok űzésére nyílik számos lehetőség, például hivatalos túraszervezők vagy akár iskolai szervezés keretén belül szervezett kenutúrák formájában. Emellett számos kiépített (bár sokszor infrastruktúrájában kisebb-nagyobb mértékben hiányos) strandon lehet pihenni.

A Velencei-tó (vagy, ahogy a sok napsütéses óra miatt nevezik, a Napfény Tava) hazánk második legnagyobb természetes tava, felülete mintegy 26 km2, melynek nagy része nádassal borított. A tó többek között a fővárosi lakosság egyik kedvelt üdülőhelye, mivel az M7-es autópályán rendkívül gyorsan megközelíthető. A tó körüli településeken nagyon sok magántulajdonban lévő üdülőingatlant találunk. Sokan tévesen csupán három települést azonosítanak a Velencei-tóval, név szerint Velence, Agárd és Gárdony településeket, de helyesen a felsoroláshoz tartozik még Pákozd, Sukoró, Kápolnásnyék és Dinnyés is. A tó elsősorban a hagyományos vízparti üdülés helyszíne, fövenyes strandjaival családok, fiatalok kedvelt nyaralóterülete. Ugyanakkor a víz magas nátrium és magnézium tartalma miatt a kimerült szervezetre is jótékony hatással van. A tavon menetrendszerinti hajójárat szállítja a turistákat a települések között, illetve körhajókázásokat is szerveznek számukra. A tó körüli turizmus (hasonlóan a Balatonhoz) erőteljesen szezonális, a nyári időszakra koncentrálódik. A 2008-2009-es statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Velencei-tó-Vértes kiemelt üdülőkörzet kereskedelmi szálláshelyeinek férőhely-kapacitás kihasználtsága 13,3, illetve 14 százalék. Ez a rendkívül alacsony adat arra enged következtetni, hogy a tónál megforduló vendégek döntő többsége vagy saját ingatlanát használja szállásként az ott tartózkodás során, vagy csupán egynapos látogató. A tó körüli infrastruktúra minőségi fejlesztése megindult ugyan az utóbbi években, azonban egyrészt további minőségjavításra, másrészt tudatos termékfejlesztésre van szükség (lásd Velence-tavi élménypark fejlesztési terv az északi parton).  

·        Egészségturizmus

A régió egészségturisztikai kínálata elsősorban a wellness turizmusra korlátozódik, mivel földrajzi adottságai miatt (elsősorban a Dunántúli-középhegységre gondolunk) a gyógyvizek [2] száma meglehetősen csekély. Az ország termál-és gyógyfürdőit összesítő térkép alapján csupán Komáromban ( http://www.komthermal.hu/site/ ), Agárdon ( http://www.agarditermal.hu/ ) és Pápán ( http://www.varkertfurdo.hu/hu ) találunk gyógyfürdőket, melyek vize elsősorban idült gyulladásos mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok, valamint baleseti és műtéti utókezelésre alkalmas. A gyógyászati kezeléseken kívül valamennyi fürdő kínál wellness szolgáltatásokat (elsősorban szauna és masszázsok), illetve gyermek/családbarát szolgáltatásokat is. Ki kell emelni a közelmúltban nyílt dunaújvárosi élményfürdőt is, mely különféle hidroterápiás (a víz fizikai tulajdonságait felhasználó, tehát gyógyvizet nem igénylő) kezelési módok nyújtásával szintén részt vesz a gyógyításban, még ha nem is mondható gyógyfürdőnek ( http://www.aquantis.hu/ ). 

A wellness turizmus kínálata a Közép-dunántúli régióban is növekvőben van. Kiemelhetjük a Velencei tó partján fekvő Velence Resort & Spa-t ( http://www.velencespa.com/ ), mely a régióban egyelőre egyedülállóan természetes vízparttal is rendelkezik, a szálloda pedig tulajdonképpen egy élményfürdőre épült. Meg kell említeni Tatabánya családokat megcélzó élményfürdőjét ( http://www.gyemantfurdo.hu/ ), vagy a 2010-ben újból megnyílt székesfehérvári Árpád Fürdőt ( http://www.fehervar-arpadfurdo.hu/ ), melynek több mint 100 éves épületében a modern wellness-részleg kapott helyet. A fedett uszodát is működtető ajkai fürdőt szintén a közelmúltban fejlesztették élményfürdővé ( http://www.ajkafurdo.hu/ ). A wellness-kínálat nagyobb része wellness szolgáltatásokat nyújtó szállodákban jelenik meg.

Összességében az egészségturizmus nem jelent kitörési pontot a régió számára, hiszen természeti adottságai nem versenyezhetnek az ország más területeivel (például a nyugat-dunántúli régió határ-menti területei), így a gyógyászati jellegű termékek fejlesztése nem reális. A wellness ág jelenlegi kínálata a nagyobb városokat lefedi, további fejlesztése során fontos mérlegelni, hogy a wellness döntően belföldi keresletet indukál, ezen felül országos szinten e termék kínálata több mint elégséges.        

·        Falusi turizmus

A FATOSZ adatai alapján elmondható, hogy 2008-ban az összes vendégszám 6,9 százaléka, az összes szállásadó 6 százaléka a régióban realizálódott. (2. táblázat)

	Szállás- adó	Férő- hely	Külföldi vendég	Belföldi vendég	Vendég összesen	Külföldi vendégéj	Belföldi vendégéj	Vendégéj összesen
KDR	443	2.938	1.577	12.951	14.528	6.100	44.075	50.175
Összesen	7.492	47.636	26.496	187.044	213.540	115.541	628.702	744.243
Százalékos arány	6%	6,2%	5,6%	6,9%	6,8%	5,3%	7%	6,7%

 2. táblázat: A régió falusi szálláshely kínálata és kereslete. Forrás: FATOSZ alapján saját szerkesztés

A falusi turizmus kínálata elsősorban Veszprém és Fejér megye területén jelentős, Komárom-Esztergom megyében jellemzően Vértesszőlős és Tata vonzáskörzetében koncentrálódik. Veszprém megyében a bakonyi és a somlói területet emelhetjük ki elsősorban (például Bakonynána, Jásd, Somlóvásárhely). Itt a környező túrázási lehetőségek, a hegyek „elzártsága”, a gyönyörű természeti táj jelent vonzerőt a városi vendégek számára. Fejér megyében a Velencei-tó körül, illetve a Vértesi Tájvédelmi Körzet – Csákvár körüli térségben találjuk a legtöbb falusi szállásadót. Előbbi esetében a Velencei-tó, utóbbinál pedig szintén a táj és a túrázási lehetőségek, illetve Csákvár kapcsán annak kulturális emlékei jelentenek vonzerőt.  

·        Aktív turizmus

A régió aktív turizmusa a hegyvidékre és a vízpartra épül. Fentebb, a vízparti üdülésnél említett dunai sportlehetőségeken kívül ki kell emelni a horgász- és vadászturizmust, a lovas turizmust és a kerékpáros turizmust, melyek kifejtésére alább kerül sor.

o      Sportturizmus

A régió fő folyóján, a Dunán engedélyezett a különféle motoros sporteszközök használata (jet-ski, motorcsónak, vízisí). A Velencei-tavon nyári táborokban vitorlázni, kajakozni és kenuzni tanítják a gyermekeket, illetve itt található a régió egyetlen wakeboard pályája is, míg a tatai Öreg-tó vitorlázási, szörfözési és kajakozási lehetőségeket biztosít. E termék esetén is elsősorban belföldi keresletről beszélhetünk, elsősorban a családok, gyermekek és önálló fiatalok köréből.

Ki kell emelni a régió jelentős sípályáját, a Veszprém megyei Eplényben ( http://www.skiarena.hu/ ), mely hasonlóan a vízi sportokhoz, szintén szezonális termék – a szezon néhány héttel való meghosszabbítását hóágyúk segítségével lehet elérni. A sípálya infrastruktúrája hazai viszonyok között kiemelkedő, kereslete elsősorban regionális, de egyre nagyobb számban keresik fel az ország távolabbi pontjairól is.

Kiemelendők a régió golfpályái Tatán (18 lyukas, www.oldlakegolf.com ), Etyek és Alcsútdoboz között Máriavölgyben (18 lyukas, http://www.golfclub.hu/ ), illetve a Bakony szívében ( http://www.clubszarvaskut.hu/ ). A golf, mint sport, magas diszkrecionális jövedelmet kíván, csak úgy, mint a pályák köré épülő infrastruktúra. Bár hazánk nem tartozik a golf és a rá épülő turisztikai kínálat élvonalába, a környező országokból érkező nemzetközi kereslet mégis megemlítendő.     

o      Lovas turizmus

A régióban nagy hagyományai vannak a lótenyésztésnek, elsősorban a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok ( http://www.babolnamenes.hu/hun/index.html ) révén, ahol az 1700-as évek vége óta tenyésztenek arab lovakat. Manapság mindhárom megyében számos lovardában nyílik lehetőség a lovaglásra. A Magyar Turizmus Zrt. által kidolgozott Lovas Turizmus Termékfejlesztési Stratégiában megfogalmazottak alapján a régió lovas turizmusa sok más termékkel összehangolva fejleszthető.

A turizmus szempontjából jelentős lovardák találhatók Borzaváron, ahol a Hotel Szépalmához tartozó Ménesbirtok áll a vendégek rendelkezésére ( http://www.szepalma.hu/magyar/hotel/ ), a Sümegi vár istállója ( http://www.capari.hu/site/hu/ ), vagy a kerteskői ménes Pénzesgyőrben ( http://sorenyes.uw.hu/ ).    

o      Horgász-és vadászturizmus

A horgászat szerelmesei elsősorban a Dunán, és a Velencei-tavon, valamint mesterségesen kialakított tavakon, víztározókon űzhetik sportjukat. A mesterséges helyszínek közül a tatai tavakat kell kiemelni (Cseke-tó, Öreg-tó, Derítő-tó, Réti-tavak). Számos, a bányászattal összefüggésben kialakított tóba is telepítettek halakat, melyek így a horgászok kedvelt helyeivé váltak (például Kádárta, Nagybirkási-tó, Szápári-horgásztó), de találunk olyan tavakat is, melyek valamilyen módon a megszokottól eltérő kínálatot nyújtanak – például kanadai környezetet biztosító bakonyi horgásztó vagy szezonálisan afrikai harcsákkal telepített tó. A horgász-turizmus elsősorban regionális vonzerejű, a turisztikai szolgáltatások igénybevétele pedig meglehetősen szűk körű. Elsődleges vonzerőként a horgászt nem jelenik meg, sokkal jellemzőbb a más termékekkel való összekapcsolás (például vízparti nyaralás).

A vadászturizmus elsősorban a Dunántúli-középhegység területén jelentős. A Bakonyban lehetőség nyílik nagyvadak vadászására is, úgy, mint gímszarvas, dámvad, őz vagy vaddisznó; Fehérvárcsurgó környékén a fent említett nagyvadakon kívül muflonra és őzre is vadászhatnak. Apróvadat (vadkacsa, fácán, nyúl, róka) elsősorban a parti és alföldi területeken lehet ejteni, például a Mezőföldön vagy Sárvíz partjain. A bőséges nagyvadállománynak köszönhetően a régió vadászturizmusa (a hazai mellett) nemzetközi vonzerővel bír, jellemző a szervezett utazás, például olasz, osztrák és német vendégek köréből.

o      Kerékpáros turizmus

Minként a régió közlekedés földrajzát bemutató alfejezetben bemutattuk, az Eurovelo 6 számú részben kiépített, illetve kijelölt útvonala szeli keresztül a területet. A 2009-ben készült Kerékpáros Turizmus Fejlesztési Stratégiája ún. kerékpáros régióként csupán az Eurovelo 6-os számú útvonalát említi meg, ahol – a stratégia alapján – elmondható, hogy az útvonal teljes hazai szakasza (így a régiót érintő is) kitáblázott.

A régióban a „családbarát” (azaz kevés emelkedővel tarkított) kerékpáros turizmushoz elsősorban a sík területek, így Fejér megye nagy része, illetve Veszprém megye nyugati és Komárom-Esztergom megye Duna-menti szakasza igazán alkalmas. A régió hegyvidéki területein a hegyi-kerékpárosok (mountain bike) találhatnak megfelelő területeket a sport űzésére, a védett területekre és az erdőkre vonatkozó törvények betartásával.

A régió turisztikai fejlesztési stratégiája javasolja az infrastruktúra fejlesztését, azzal a célkitűzéssel, hogy a Közép-Dunántúl a kerékpárosok régiójává váljon – alapvetően a kerékpárút hálózat, a kiszolgáló létesítmények (szerviz háttér), a kerékpárbarát szolgáltatások (szálláshelyek, vendéglátóhelyek) fejlesztésének szükségességére rámutatva.  

[1] Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia, Közép-Dunántúli Operatív Program, Közép-Dunántúli Régió Turisztikai Fejlesztési Stratégiája

[2] A Komárom-Esztergom megyei Nagyigmándon szintén találunk gyógyvizet, mely ivókúra formájában fogyasztható keserűvíz.

A következőkben azon települések kerülnek bemutatásra, melyek a régióban a legnagyobb turisztikai jelentőséggel bírnak. A városok kulturális és természeti értékei önállóan alapvetően nem generálnak több napos tartózkodást, illetőleg (főként a kulturális attrakciók) elsősorban a belföldi turisták számára jelentenek vonzerőt. Éppen ezért a régió a „Királyok nyomában” elnevezésű tematikus út keretein belül törekszik megjelenni kommunikációjában és értékesítésében, azonban a teljes régiót lefedő együttműködés még hiányosnak tekinthető.  

·        Komárom

Komárom ( http://www.komarom.hu/monerod.php ), mint a régió egyik legnépesebb városa elsősorban kulturális értékei miatt foglal el fontos helyet a régió turizmusában. A várost a szlovák oldallal az Erzsébet-híd köti össze, melyet az 1890-es években építettek, 2005-2006-ban újítottak fel.

Legfőbb vonzereje a komáromi erődrendszer ( http://www.fort-monostor.hu ), mely a Monostori, a Csillag és az Igmándi erődökből áll. A település már az ókorban is rendelkezett várral és az azt védő erődrendszerrel, melynek fontossága a török időkben csak fokozódott, majd I. Ferenc császár a napóleoni háborúk idején tovább növelte jelentőségét, és megerősítette az építményt. Az 1848/49-es szabadságharc során az osztrákok által megerősített erődrendszer a magyarok egyik fontos stratégiai központjának bizonyult. A jelenlegi erődök 1850-1877 között épültek fel. Az erődrendszer a világörökségi cím várományosa, mely szlovák-magyar együttműködéssel került fel a várományosi listára, kulturális örökségként.

Az erőd-rendszerben napjainkban a „Várak, erődök, vitézek” című kiállítás tekinthető meg. Emellett lehetőség van kézműves foglalkozásokon, játszóházakban, közösségfejlesztő foglalkozásokon való részvételre, mellyel elsősorban a gyermekeket célozzák meg. A Monostori Erőd különféle rendezvények helyszínéül is szolgál, a történész konferenciától a nemzetközi kutyakiállításon át a lovas színházig.  

Komárom másik fő vonzereje a gyógyfürdő ( http://www.komthermal.hu/site/ ), melynek kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, valamint kloridos-szulfátos vize elsősorban ízületi panaszok, idült nőgyógyászati gyulladások és műtéti rehabilitáció esetén jelent enyhülést. 2005-ben a fürdőt felújították, a fejlesztés elsősorban a meglévő kapacitások minőségi javítását szolgálta. A fürdő arculatát tekintve elsősorban a gyógyturizmust helyezi középpontba. A fürdőt övező infrastruktúra nem feltétlenül felel meg a gyógyturizmus 4-5 csillagos követelményeinek, faházak, apartmanházak és kemping nyújtanak szálláslehetőséget.

·        Pápa

A barokk emlékekben gazdag város a Pápai-síkságon fekvő település, elsősorban kulturális értékei miatt bír országos jelentőségű vonzerővel. Pápa ( http://www.papa.hu ) a hazai reformáció egyik fontos központjának számított, a protestáns vallás gyakorlása azonban sokszor nem bizonyult könnyűnek itt sem, főként a 18. században. II. József uralkodása idején azonban enyhült az ellenállás, Pápa pedig valódi református oktatási központtá vált. Még az 1500-as években épült meg a Református Kollégium, mely az oktatás fő centruma volt. 

Pápa legfontosabb kulturális jellegű vonzerői a két vallás - a református és a katolikus – épített örökségei, úgy, mint a Katolikus Nagytemplom, a Református Ótemplom vagy a Református Egyháztörténeti Múzeum. Az Eszterházy-család pápai kastélya nem olyan híres ugyan, mint a Fertődön épült, és turisztikai hasznosítása sem túl jelentős (a városi könyvtárnak és a Helytörténeti Múzeumnak ad otthont), ugyanakkor a Fő tér egyik legjellegzetesebb épületként nagy mértékben befolyásolja a város hangulatát.

A város további jellegzetes épületei közül ki kell emelni a Tükörterméről és egykori impozáns vendégeiről (Kisfaludy, Petőfi) híres Hotel Arany Griffet, a Zichy-házat, az 1700-as években épült Kenessey-Szondi házat, melyek teljessé teszik a város barokk jellegét.

A fent említett templomokon kívül említést kell tenni a ferencesek templomáról, mely alapjai a 16. században épültek, bár az idők múlásával többször is átalakításra, felújításra került sor, valamint a bencések templomáról is. A város sokszínűségét jellemzi, hogy egy harmadik vallás emléke is jelen van az épített örökségek között, nevezetesen az 1800-as évek második felében épített zsinagóga.

Az épített örökség mellett kiemelendőek két szakma hagyományaira, azok bemutatására létrehozott múzeumok: a Kékfestő Múzeum ( http://www.kekfestomuzeum.hu/ ), amely alapját képező műhelyt az 1780-as években alapították, és egészen 1957-ig működött; a másik a Gránátalma Patikamúzeum, mely lényegében egy ma is működő gyógyszertár.

A város a régió egyik egészségturisztikai központjaként csupán a 2000-es évek elején jelent meg, amikor is a Széchenyi-tervből elnyert támogatással megépült a Várkertfürdő épülete. A fürdő termálvizének gyógyvízzé nyilvánítása később történt csak meg, így a korábban kifejezetten családbarát-jelleg mára – a bővülő wellness-kínálat mellett – a gyógyulni vágyók számára is nyújt szolgáltatásokat. A fürdő bővítése folyamatos, a nemrégiben megnyert újabb pályázattal új szabadtéri medencéket és gyógyászati központot kívánnak kialakítani. Ugyanakkor a fürdő infrastruktúrájának fejlesztése eddig nem járt együtt a turisztikai infrastruktúra fejlesztésével – a város szálláskínálata egy 18 szobás-1 apartmanházas 4 csillagos szállodára ( http://www.villaclassica.hu/a_szallodarol/ ), valamint egy három csillagos szállodára ( http://www.hotelaranygriff.hu/ ) korlátozódott, emellett kisebb panziók és vendégházak szállásajánlatai közül választhatott a városban éjszakázó turista. A szálláshelyek között meg kell említeni a fürdő mellett található kempinget is, melynek vendégköre ( http://www.thermalkemping.hu/ ) elsősorban a német ajkú vendégek közül kerül ki. A fürdőfejlesztéssel párhuzamosan elindult egy, a Best Western lánchoz tartozó 133 szobás gyógyszálló építése is, mely a tervek szerint 2012-re készül el.   

A város rendezvényei közül megemlíthetjük a Pápa, a somlói bor városa elnevezésű, regionális keresletre számot tartó borfesztivált, valamint a már 2 évtizedes múltra visszatekintő Pápai Nemzetközi Játékfesztivált, mely elsősorban a gyermekek számára jelent vonzerőt.

·        Székesfehérvár

A királyok városa, ahogy már többször is említettük a fejezetben, az államalapítástól a 17. századig jelentős szerepet töltött be az ország életében – mely a 20. századra ismét visszatérni látszik, ha nem is kulturális, de gazdasági szempontból. Jellegét tekintve kulturális vonzerőkkel és országos hatókörrel rendelkező város.

Történelmi jelentősége a Szent István által építetett, majd többször is átépített bazilikában rejlik, mivel egészen a török ostromidőkig itt koronázták meg, majd temették el a magyar királyokat. Mára sajnos szinte semmi nem maradt fenn e jelentős épületből, mely 1601-ben pusztult el: köveit elhordták, a királysírokat feltörték és kifosztották, csupán (valószínűsíthetően) III. Béla és felesége sírja maradt érintetlen. Ma, mint a város egyik legfőbb vonzereje, a Koronázó téren található Nemzeti Emlékhely (Romkert) területén tekinthetők meg a vár romjai (lényegében az alapból fennmaradt szakaszok), illetve Szent István király mauzóleuma. A koronázó város emlékére állították fel az Országalma emlékművét, mely a jogar mellett a koronázás egyik jelvénye.

További jelentős kulturális emlék a városban a 1774-1971 között városi gyógyszertárként működő Fekete Sas Patikamúzeum, mely ma időszakos és állandó kiállítások helyszíne ( http://www.iranymagyarorszag.hu/fekete_sas_patikamuzeum/I090264/ ). A múzeumok között említhetjük a Deák Gyűjteményt, Deák Dénes 20. századi festő munkáiból ( http://www.deakgyujtemeny.hu/site_dgy.cgi ); a Babaházat, mely egy magángyűjtemény ( http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=787 ); a Csók István Képtárat és a copf-stílusban épült Budenz-házat, mely az Ybl-gyűjteménynek ad otthont ( http://www.iranymagyarorszag.hu/budenz-haz-ybl-gyujtemeny/I090265/ ).

A város legjelentősebb szakrális emlékei a ciszterci templom és rendház, melyben ma a Szent István Király Múzeum működik ( http://www.vendegvaro.hu/Jezsuita-majd-cisztercita-rendhaz-muzeum ), a Püspöki Palota ( http://www.vendegvaro.hu/Puspoki-palota-Szekesfehervar ), a gótikus stílusú Szent Anna kápolna ( http://www.vendegvaro.hu/Romai-katolikus-kapolna-Szent-Anna-Szekesfehervar ), valamint a Szent Imre nevét viselő ferences templom és rendház ( http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,488,0,0,1,0 ).

Székesfehérvári látogatás során mindenképpen felkeresendő a Csúcsos-hegyen található Aranybulla emlékmű ( http://www.vendegvaro.hu/Aranybulla-emlekmu-Szekesfehervar ), a Bory Jenő által épített, tulajdonképpen kép-és szobortárként működő Bory-vár ( http://bory-var.hu/ ), valamint az Europa Nostra-díjat elnyert Palotavárosi Skanzen ( http://www.szikm.hu/gyujtemeny/skanzen/index.html ).    

·        Tata

„A vizek városa” ( www.tata.hu ) (Pápa mellett) a régió másik barokk városa, mind kulturális, mind természeti adottságai révén vonzó célterület a hazai és – kisebb mértékben – a nemzetközi turizmus számára. Leglátványosabb és leghíresebb épülete az Öreg-tó partján álló vár, melyet még az 1300-as évek végén kezdtek építeni ( http://www.tata.hu/varosunk/nevezetesseg/var/4179 ). Hasonló jelentőségű az Esterházy-kastély ( http://www.tataiesterhazykastely.eoldal.hu/ ), melyet a második világháborút követően, egészen a 90-es évekig elmegyógyintézetként hasznosítottak.

A város szakrális emlékei közül a jelentősebbek: a kapucinus rend temploma ( http://www.tata.hu/varosunk/nevezetesseg/templom/kapucinus/4186 ), az 1700-as évek végén épült református templom, a monumentális, de jelenleg sajnos lepusztult állapotban lévő, bár felújítás alatt álló Szent Kereszt Plébániatemplom ( http://www.tata.hu/varosunk/nevezetesseg/templom/szentkereszt/3191 ).

Mint fentebb említettük, a város természeti adottságai is jelentősek. Az Öreg-tó és környéke a horgászok (akár a horgászturizmus kapcsán bemutatott tavak is), a pihenni vágyók vagy akár a gyermekes családok számára is felüdülést nyújt. A Cseke-tavat is körülölelő Angolkert ( http://www.utazzitthon.hu/tata_angolkert.html ) számos növényritkaságával a szakmai érdeklődők számára is vonzó lehet, akárcsak a városon kívül található Agostyáni Arborétum ( http://www.verteserdo.hu/index.php?base=static&type=arboretum ).

·        Veszprém

Veszprém megye fővárosa, a Királynék városa, alapvetően kulturális attrakciókkal (épített örökség és rendezvények) rendelkezik, melyek meglehetősen összetett vendégkört vonzanak, az osztálykirándulóktól és kisgyermekes családoktól kezdve a romantikára vágyó fiatal párokat, az igényes kulturális kikapcsolódásra vágyókig.

A város elsődleges attrakciója a várnegyed, ahol a szó klasszikus értelmében vett várat nem találunk. A várnegyed lényegében a középkori várkapura épült Modern Képtár épületével kezdődik, melynek szomszédságában az egykori vár részét képező Tűztorony áll. A városrészben számos szakrális emléket találunk, úgy, mint az Érseki Palota, a Szent Mihály Székesegyház (ahol Gizella királyné karcsontjának egy darabját tekinthető meg), a Gizella kápolna, a ferences rendház és templom, a Szent György kápolna, a piarista templom, valamint a Szentháromság szobor. A világi látnivalók közül kiemelkedő a Dubniczay-ház (amely ma több gyűjteménynek is otthont ad), az egészen a 2000-es évek első harmadáig aktívan működő egykori várbörtönépület, illetve a várfokon a város egyik jelképe, Szent István és Gizella szobra.

Az István és Gizella szobroktól kitekintve, a várból könnyen megközelíthető távolságban fekszik az úgynevezett Benedek-hegy, melyet erős túlzás hegynek nevezni – ez a magaslat a veszprémiek és a városba látogató turisták számára egyaránt kedvelt kilátópont. Szintén a környéken található az egykor rövid ideig Szent Margitnak otthont adó kolostor romja, a Margit-rom.

A város egyik legkeresettebb attrakciója a folyamatosan bővülő és megújuló Kittenberger Kálmán Növény-és Vadaspark, mely szintúgy könnyen megközelíthető a vár felől.

Veszprém belvárosa számos kulturális eseménynek szolgál helyszínül, mint például az Ünnepi Játékok, az Utcazene Fesztivál, a Gizella Napok, a Kabóciádé, vagy a várszínházi előadások. Meg kell említeni a város arénájában rendezett, sok sportrajongót vonzó MKB férfi kézilabda meccseket is.  ( http://www.veszpreminfo.hu )

·        Zirc

A Bakony fővárosaként ismert település kulturális értékei miatt, a környező területek viszont természeti vonzerőik miatt jelentősek (ez utóbbit lásd bővebben a következő, Desztinációk című alfejezetben).

Zirc legjelentősebb műemléke a barokk-kori ciszterci apátság, mely tulajdonképpen egy középkori épület köveiből épült. Az eredetileg 1182-ben III. Béla által alapított apátság épülete ugyanis a 15-16. században szinte teljesen elpusztult, majd az apátság újjáépítése idején, a 18. században a régi templom megmaradt köveit csaknem teljesen felhasználták a ma is álló apátsági épület építéséhez. Sajnos mára nagy szükség lenne a felújításra, mivel az épület állaga egyre gyorsabban romlik.

A város turisztikai kínálata lényegében az apátság köré épül: a templom épülete, a Bakonyi Természettudományi Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtára mind egy helyen találhatóak. Szintén a ciszterci rend nevéhez kötődik a Zirci Arborétum, mely országosan védett természetvédelmi területként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van. Az arborétum nagyjából 20 hektáron terül el, számos növényritkaságot és matuzsálemet találunk a területén.

A következőkben a régió legjelentősebb desztinációinak rövid bemutatására kerül sor, az azokban található attrakciók mintegy összegző felsorolásával, hiszen ezek nagy részének hosszabb-rövidebb bemutatása megtörtént már.

·        Bakony

A Bakony, mint desztináció tulajdonképpen a Balatoni régió Balaton-felvidéki területeit is magában foglalja, jelen írásban azonban az ezen kívüli területek hangsúlyozására szorítkozunk. Természetesen a desztináció alapvetően a turisztikai attrakciókra épül, de nem hagyhatók figyelmen kívül a kulturális jellegű attrakciók sem.

o      Természeti attrakciók: Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet Bakonybél központtal ( http://www.bakonybel.hu/tajvedelmikorzet/ ), zirci Arborétum, római fürdő Bakonynánán, Cuha patak völgye, Kabhegy, szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Terület, Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Terület

o      Kulturális attrakciók: Zirc és Pápa kulturális öröksége, herendi porcelánmanufaktúra, magyarpolányi passió, tési szélmalom, cseszneki vár.

Tulajdonképpen nem egyértelmű, hogy kulturális vagy természeti jellegű vonzerők közé sorolható, hiszen a természeti adottságokat kihasználva, de mégis emberkéz alkotja a kalandparkokat. A régió egyetlen komplex kalandparkja a Városlőd-Kislőd közötti térségen terül el; tematikája a bakonyi betyárokra épül; vendégköre az aktív fiatalok, kisgyermekes családok, és sok esetben osztálykiránduló gyermekek közül kerül ki ( http://www.bakonyikalandpark.hu/ ).

·        Somló-hegy

A Somló-hegy ( http://www.somloi.hu/ ), mint a régió egyetlen tanúhegye túrázók, kerékpározók, illetve a bor iránt érdeklődők számára jelent célterületet. A hegy lényegében egy 431 méteres bazaltkúp, nagyon látványos bazaltorgonával, mely a sok napsütétes órával kiegészülve kiváló termőterület a különféle fehérszőlő fajtáknak.

o      Természeti attrakciók: Somló-hegy, bazaltorgonák, a hegy természetes növényvilága, a Balatonig is elnyúló kilátás o      Kulturális attrakciók: borvidék (borutak, pincészetek), somlói vár, kápolnák (Szent Margit, Szent Ilona, Szent Márton), Szent István kilátó.  

·        Velencei-tó

A Velencei-tó azon túl, hogy a régióban a vízparti üdülés legfontosabb színtere, változatos természeti és kulturális értékeket is magában foglal. A tó körüli települések bevonásával jelenleg van folyamatban a Velencei-tó Turizmusáért Egyesület, mint helyi TDM szervezet létrehozása.

o      Természeti attrakciók: Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület (madármegfigyelés), Szintezési ősjegy (Nadap), Velence-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület, Pákozdi Ingókövek Természetvédelmi Terület

o      Kulturális attrakciók: Gárdonyi Géza és Vörösmarty Mihály szülőháza, Pákozdi Csata Emlékmúzeum, táci Gorsium (bár ez utóbbi nem tartozik a kistérséghez, földrajzi közelsége és jelentősége miatt meg kell említeni).  

·        Vértes

A Vértes hegység településeit a Vértesi Natúrpark ( http://www.vertesinaturpark.hu/ ) szervezet fogja össze, melyet a települési önkormányzatokon kívül a Duna-Ipoly Nemzeti Park és más szervezetek közreműködésével alapítottak.  A Vértes desztináció nem csak a hegyet, hanem az azt körülvevő mezőket, sík vidékeket is magában foglalja. o       Természeti attrakciók: barlangok (Gánti-, Vértessomlói-), tanösvények, Országos Kéktúra útvonal 

o       Kulturális attrakciók: várak (Gesztesi-, Csókakői-, Vitányi-, Csáki-), Esterházy-kastély (Csákvár), bányamúzeum, Turul madár, vértesboglári tájház   

·        Borvidékek

A régió történelmi borvidékein jellemzően fehér szőlőfajtákat termesztenek, bár manapság szinte mindegyik területen próbálkoznak a vörös fajták telepítésével is, lényegesen kisebb területeken. A borvidékek weboldalai a borturizmust bemutató alfejezetben megtalálhatók.

o       Ászár-Neszmélyi borvidék: chardonnay, cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, olaszrizling, szürkebarát, sauvignon blanc, tramini

o       Etyek-Budai borvidék: chardonnay, olaszrizling, zöld veltelini, rajnai rizling, pinot blanc, szürkebarát; ezen kívül itt termesztik a Törley pezsgő alapboraként szolgáló szőlőfajtát is

o       Móri borvidék: ezerjó, leányka, tramini, rizlingszilváni, zöldveltelini, chardonnay

o       Somlói borvidék: olaszrizling, furmint, juhfark, chardonnay, hárslevelű

o       Velencei borvidék: zöldveltelini, rajnai rizling, olaszrizling, chardonnay, rizlingszilváni, zweigelt

A kulturális örökségek valamennyi borvidéken jelen vannak, így a turisták számára a borkóstolók, pincelátogatások között lehetőség nyílik ezen attrakciók megtekintésére is. Megtalálhatók itt várak (somlói vár a Somló-hegyen, illetve Csókakő vára a Móri borvidéken), védett pincesorok (Etyek-Budai borvidék), bormúzeum (Móri borvidék), borhotel (Ászár-Neszmélyi borvidék), kápolnák, templomok, múzeumok.

Ahogy a fent leírtak és a megjelölt weboldalak is alátámasztják, a közép-dunántúli régió rendkívül sokarcú és összetett kínálatot nyújtó terület, akár természeti, akár kulturális vonzerők iránt érdeklődő turisták számára. Hazai jelentősége vitathatatlan, ugyanakkor nagymértékű nemzetközi keresletre jelen helyzetben nem tarthat számot: az egyes attrakciók adottak ugyan, de egyes esetekben interpretációjuk és kommunikációjuk, más esetekben a más attrakciókkal való együttműködésük (például tematikus utak keretében) hiányos.

Mutassa be a régió általános jellemzőit (elhelyezkedés, közlekedés, gazdasági-társadalmi helyzet)!

Jellemezze a régió turisztikai keresletét!

Melyek a régió fő terméktípusai, továbbá jellemezze azokat!

Melyek a régió fő turisztikai centrumai?

Az 1998-ban kialakított Dél-Dunántúli turisztikai régiót Baranya és Tolna egésze, valamint Somogy megye jelentős hányada alkotja a Balaton turisztikai régióhoz tartozó települések kivételével. Annak ellenére, hogy az így létrejött turisztikai régióhoz nem tartozik hozzá a belföldi turizmus egyik legfőbb vonzereje, a Balaton, mégis jelentős turisztikai attrakciókkal és értékekkel rendelkezik országos és – bizonyos turisztikai termékek terén – akár nemzetközi szinten is. A turisztikai régió természetes határait tehát keleten a Duna, délen a Dráva adja, nyugaton Somogy, északon pedig a Balaton háttértelepülései.

A domborzatot a régió meghatározó nagytája a Dunántúli-dombság teszi változatossá, melynek részei a Mecsek, a Tolna-Baranyai-dombság, a Zselic, illetve Külső- és Belső-Somogy. További, a területen található tájak a Dráva menti síkság, a Tolnai-Sárköz, a Mohács-sziget, a Mohácsi teraszos sík és a Dél-Mezőföld.

A turisztikai régió két legmeghatározóbb vízfolyása a Duna és a Dráva, melyek turisztikailag is hasznosíthatóak, csakúgy, mint a régió szerte található természetes és mesterséges halastavak és horgászvizek (Orfűi-tórendszer, Deseda-tó stb.). Az éghajlatot a szubmediterrán hatás erősen befolyásolja, ami az átlagosnál magasabb évi középhőmérsékletben (10,1 oC) , illetve az országos átlagnál nagyobb mennyiségű csapadékban (évi 680-700 mm) mutatkozik meg. A természetes növényzet és az állatvilág is alkalmazkodik az éghajlati adottságokhoz, érdekességük, hogy nyugatról kelet felé nő a melegkedvelő fajok száma és csökkennek az atlanti-mediterrán fajok, illetve északról dél felé nő a balkáni (illír) fajok előfordulása és csökken a bennszülött pannon fajok száma.

A természetvédelmi területek legfontosabb egysége a Duna-Dráva Nemzeti Park, a turisztikai régióban további 17 természetvédelmi és számos egyéb védettség alá tartozó területet találunk.

Az alapvetően elaprózott településszerkezettel rendelkező turisztikai régió területére sajnos a – társadalmi-gazdasági értelemben is vett – periférikus fekvés és helyzet jellemző, így a települések megközelíthetősége sokszor rossz, az észak-déli, illetve kelet-nyugati közlekedési folyosók pedig hiányoznak. A határátkelőhelyek száma kevés. Közlekedésföldrajzi szempontból a régió elérhetősége (accessibility) tehát egyáltalán nem kedvező, a közlekedési viszonyok jelentős javulásra szorulnak, melyet csak részben tudott ellensúlyozni a 2010 Márciusában átadott M6-os autópálya, melynek megépítése elengedhetetlen volt nemcsak a gazdaság, hanem azon belül a turizmus fejlődése tekintetében is. A turisztikai régióhoz összesen 596 település tartozik 270 kereskedelmi szálláshely 20 372 férőhelyével. Hozzá kell tegyük azonban, hogy a periférikus helyzetet nagyban javíthatja a régió „déli-kapu jellege”, így a határok az elképzelések szerint inkább összekötik majd a szomszédos területeket, mintsem elválasztanák őket egymástól. Az elmúlt években a régió a turisztikai marketingjét és kínálatát az emberközpontúságra, a szép tájra, nyugalomra, csendre, egészségmegőrzésre alapozta, így a kiemelt turisztikai termékek az egészségturizmus, az ökoturizmus, a borturizmus, illetve a falusi és a vadászturizmus lettek. Fentiek mellett ki kell emelnünk a kulturális turizmus és az aktív turizmus meghatározó szerepét is.

A Dél-Dunántúli idegenforgalmi régió turisztikai kereslete a Dél-Dunántúli tervezési-statisztikai régiótól − a Balaton parti települések nélkül − alapvetően más képet mutat. Míg a Dél-Dunántúli régió a Balaton parttal együttesen az egyik legkedveltebb régiónk, addig e nélkül már lényegesen hátrébb csúszik a régiók rangsorában.

A 2009-es adatok alapján az idegenforgalmi régió szálláshelyein az országos vendégforgalom 4,8%-a, míg a vendégéjszakák 4,4%-a bonyolódik. A vendégek megközelítőleg 70%-a a belföldiek köréből kerül ki, a régió súlya hazánk belföldi turizmusában 6,4% a belföldi vendégéjszakák száma alapján. Ezzel szemben a külföldi forgalomból mindössze 2,4%-kal részesedik. A legfőbb küldőországok közé Németország és Ausztria tartozik.

A leglátogatottabb hazai városok körébe mindössze Harkány tud bekerülni, amely a külföldiek által a tizedik leglátogatottabb város a maga 84 ezer vendégéjszakájával. Ezzel szemben az összesített listába már nem fér be.

A vendégforgalom volumene folyamatos csökkenést mutat, mely leginkább a vendégéjszakák számában és az átlagos tartózkodási időben figyelhető meg. A kedvezőtlen folyamatok hátterében az alábbi okokat azonosíthatjuk:

·        Szűkös kereskedelmi szálláshely kínálat, melyből leginkább a minőségi, magasabb kategóriás szállodák hiányoznak. ·        Nagy volumenű és jelentős keresletvesztés, melyet a kedvezőtlen nemzetközi és hazai gazdasági környezet is tovább súlyosbít.

·        A nemzetközi és hazai szinten legkedveltebb egészségturisztikai központok hiánya, modernizációjának elmaradása. Hosszú és középtávon a régió iránti keresletet erősítheti az M7-es és M6-os autópálya átadása, azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy a gyorsabb és könnyebb elérhetőség a kirándulások részarányát növelheti, míg a vendégéjszakák számában további csökkenést eredményezhet.

A Dél-Dunántúli idegenforgalmi régió változatos természeti-társadalmi adottságai révén megfelelő vonzerőbázissal rendelkezik a turizmusban. Természeti adottságai közül elsősorban a régiót keletről és délről határoló folyók mellett dombsági és hegységi zónái, az azokhoz kapcsolódó flóra és fauna potenciális vonzerőként jelenhet meg. A változatos történelmi múlt, sokszínű nemzetiségi összetétel mára a kulturális vonzerők összetettségét eredményezték, mely mindenképpen előnyös kiindulópontnak tekinthető az idegenforgalmi piacon.

A régió vezető turisztikai termékei az egészségturizmus, a kulturális turizmus, valamint a borturizmus és -gasztronómia, melyet szervesen egészít ki az öko- és az aktívturizmus.    

Egészségturizmus

A régió termál- és gyógyvízkincsben gazdag, mely mind a wellness, mind a gyógyturizmus számára kitűnő alapot biztosíthat. Erre alapozva több regionális, illetve országos jelentőségű fürdő mellett országos jelentőségű gyógyhely (Harkány), gyógybarlang (Abaliget) is megtalálható. Harkány mellett elsősorban regionális hatókörű, de kisebb befogadóképességű és elsősorban regionális igények kielégítésére alkalmas gyógy- és termálfürdőket találunk. Középkategóriájú fürdők tekintetében szinte túlkínálat a jellemző, melyek egymás versenytársaiként vannak jelen. Mindemellett jelentős hiány mutatkozik a magasabb színvonalú, nemzetközi és országos elvárásoknak megfelelő létesítményekből.

A régió egészségturizmusának hosszú ideje kiemelt központja Harkány, mely azonban jelentős piacvesztést szenvedett az 1990-es évek eleje óta. Ennek oka a rendszerváltás után bekövetkező általános keresletcsökkenésen túl a délszláv háború, majd a fürdőfejlesztés elhúzódása. A harkányi gyógyvíz a mozgásos mellett a krónikus nőgyógyászati megbetegedések kezelésére alkalmas. Emellett évtizedek óta használják a rendkívül nehezen kezelhető pikkelysömör esetében, mely kiemeli a fürdőt a nemzetközi piacon. A regionális hatókörű fürdők közé sorolhatjuk a barcsit, nagyatádit, csokonyavisontait, igalit, szigetvárit, dombóvár-gunarasit. Vendégkörük összetett, magas a külföldi vendégek aránya, ám kiépítettségükben, volumenükben elmaradnak az országos hatókörtől.

A régió gyógyturizmusában a fürdők mellett országos szinten az Abaligeti gyógybarlangot kell kiemelni, melyet elsősorban légúti megbetegedések kezelésére alkalmaznak. Az Abaligeti cseppkőbarlang mikroklímája enyhén radioaktív, rendkívül kiegyenlített, a páratartalom 97%-os, az átlaghőmérséklet 12,6oC.

Az egészségturizmusban mind fontosabb szerepet játszanak a gyógy- és a wellness szállodák, melyek összetett szolgáltatásaikkal a fürdők potenciális versenytársai lehetnek. A régióban az OGYFI országos törzskönyvi nyilvántartása alapján két gyógyszálló található: a Thermal Hotel Harkány és a Hőgyészi Gróf Apponyi Kastélyszálló. Magasabb kategóriát képviselő wellness szolgáltatásokat kínáló szálloda Harkányon és a már említett Hőgyészen túl Bikalon található. Jól látható, hogy az adottságoktól messze elmaradnak a kiépített kapacitások.

Az egészségturizmus tágabb értelmezésébe beletartozó, de már a szórakoztatás felé átmenetet mutató élményfürdők, aquaparkok kialakítása a 2000-es évek végén indult meg a régióban. 2010-ben került sor a siklósi Thermal Spa Siklós élményfürdő és az Orfűi Aquapark átadására, ez utóbbi a Baranyai Élménykörút részeként.    

Ökoturizmus

Az ökoturizmus szempontjából a Dél-Dunántúli régió rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezik, így számos lehetőséget tartogat a természetet, falusias vidékeket kedvelők számára. Hazánk folyói közül a Drávamente európai viszonylatban is kiemelkedő természeti értéket képvisel. A Duna és a Dráva mentén húzódik a majdnem 50 000 hektáros Duna-Dráva Nemzeti Park, amely hazánk legkiterjedtebb, országos jelentőségű védett területe. A nemzeti parkhoz négy tájvédelmi körzet és 25 természetvédelmi terület tartozik. A nemzeti park mintegy négyötöde Somogy, Baranya, Tolna megye területére esik.

A Nemzeti Park külön látogatóközpontokat hozott létre (Gemend-Bárányfok, Drávaszentes), valamint híres még tematikus kiállításairól (abaligeti denevérmúzeum és a mattyi madár-emlékpark) is, melyek a természeti értékek bemutatását szolgálják. Somogyi különlegesség a Petesmalmon található Vidrapark. A természeti értékekkel való közelebbi ismerkedést szolgálják a tanösvények, valamint a nagyközönség számára 2006-tól meghirdetett, előre meghatározott időpontokban lebonyolításra kerülő, szakvezetéssel egybekötött túrák is.

A természetvédelem és a turizmus szempontjából fontos lenne a védett területek elhelyezkedése miatt a határmenti együttműködés bővítése Horvátország és Magyarország között, a Duna-Dráva Nemzeti Park területétől délre elterülő védett területek (Kopácsi-rét) összefüggő, nemzeti parki védettségének elérése, közös turisztikai termékfejlesztés megvalósítása.    

Kulturális turizmus

A kulturális turizmus klasszikus helyszínei elsősorban a városi térségek, melyek vonzerősűrűségükkel, kulturális intézményeikkel, rendezvényeikkel az év egészében vonzóak mind a belföldi, mind a külföldi turisták számára. A régió − és egyben hazánk egyik − kulturális központja Pécs városa, mely UNESCO Világörökségi helyszínként, továbbá a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa cím birtokosaként nemzetközi érdeklődésre is számot tart. A rendezvénysorozathoz kapcsoló nagyberuházások − pl. Zsolnay Negyed, Konferencia- és Koncertközpont, Nagy Kiállítótér, Regionális Könyvtár és Tudásközpont − hosszú távra meghatározzák a város turizmusfejlesztésének irányát. A régióközponton kívül Somogy megye székhelye, Kaposvár is híres kulturális erőforrásairól, mely megalapozza a „Kaposvár, a festők városa” imázst. Tolna megye központja Szekszárd is gazdag kulturális kínálatában, országosan Babits Mihály szülővárosaként is ismert.

A régió változatos etnikai összetétele és népi kultúrája a tárgyi örökségi értékeken túl a szellemi örökségben is megnyilvánul. A régió két népművészetileg kiemelkedő egysége az Ormánság és a Sárköz. Az Ormánság hazánk történelmi kistája, melynek leghíresebb értékei a református festett kazettás templomok (Drávaiványi, Kórós, Adorjás és Kovácshida). A tolna megyei Sárköz színes és gazdag népviseletéről, szőtteseiről valamint a több napig tartó lakodalmakról nevezetes. A népi kultúra emlékeit hűen őrzi az országos hírű Somogy megyei Szennai Falumúzeum, mely Europa Nostra Díjjal kitűntetett szabadtéri skanzen.

A soknemzetiségű lakosság, a változatos történelmi múlt a régió vallási örökségének sokszínűségét teremtette meg. A római katolikus valláshoz fűződő emlékek mellett megtalálhatóak a református, a szerb ortodox templomok, a zsinagógák, a mohamedán vallási építészet emlékei és a magyar középkori templomok. Kiemelkedő jelentőségű Pécs ókeresztény sírkamráinak együttese, mely az UNESCO világörökségi listáján szerepel. A vallási turizmus kiemelt helyszínei a zarándokhelyek, kegytemplomok, melyek közül több országos hírrel rendelkezik, így például Máriagyűd.

A várak, kastélyok a nemzetközi turizmusban mind fontosabb szerepet töltenek be, számos esetben tematikus túrák állomásai, vagy szállodáknak adnak helyet. A Dél-Dunántúlon több várépítmény, várrom maradt fenn, bár többségük mára igen rossz állapotban található. A régió leghíresebb vára a siklósi, mely a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak egyik jeles képviselője. Dél-Dunántúl másik országos hírű vára a szigetvári, mely a magyar történelembe az 1566-os ostrommal írta be magát, amikor a Bécs ellen induló török sereget Zrínyi Miklós horvát bán ideiglenesen megállította. A Szent István által alapított pécsváradi bencés apátság − Pécsváradi vár − eredetileg monostornak épült, de alapításától kezdve folyamatosan várszerűen megerősítették. Ma egyik legjelentősebb középkori építményünk. A Dél-Dunántúli idegenforgalmi régió további várai közül ki kell emelni még Simontornyát és Ozorát.

A régióban számos gazdag nemesi birtok volt, melyet a kúriák, kastélyok sokasága is jelez. Ezeknek többsége mára nagyon leromlott állapotban található, illetve funkcióváltásuk következtében szociális létesítményként működnek. Ma a legjobb állapotban azok a kastélyok vannak, melyek szálláshelynek adnak otthont, így például Bikal, Hőgyész, Kutas-Kozmapuszta vagy Bikács.

A Dél-Dunántúl képzőművészete szintén jelentős vonzerő. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a pécsi Vaszary Képtár, a Csontváry, Amerigo Tot és Zsolnay kiállítás és a nagyharsányi, valamint a nagyatádi szabadtéri szoborpark látogatottsága kiemelkedő.

A kulturális turizmus számára az egyik legfontosabb és legjobban hasznosítható vonzerőként a rendezvények szolgálnak, melyek változatos tematikával a nemzetiségekhez, a népi és termelési hagyományokhoz nyúlnak vissza, vagy gasztronómiai jellegzetességeket dolgoznak fel. A régió elsősorban regionális és térségi rendezvénykínálattal van jelen, de évente megrendezésre kerül néhány nagyobb, országos hatókörű esemény is. Ide sorolandó a 2009-ben az UNESCO Szellemi Örökség listájára első hazai helyszínként felkerülő mohácsi Busójárás, az éves rendezvénysorozattá kibővülő Különleges Asztali Örömök Somogyban, melynek központi rendezvénye a nagyszakácsi Királyi Szakácsok Viadala, vagy a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Regionális jelentőségű a kaposvári Tavaszi Fesztivál, a villányi és a szekszárdi Szüreti fesztivál, a paksi Gastroblues Fesztivál, valamint a háromévente megrendezésre kerülő Dunamenti Folklórfesztivál.    

Borturizmus és gasztronómia

A hazai borászat újjáéledésében a Dél-Dunántúl, kiemelten pedig a Villányi borvidék igen hangsúlyos szerepet játszott. A régió jelentős szerepet tölt be hazánk borászatában, az ország 22 borvidéke közül öt − a Villányi, a Mohács-Bólyi, a Pécs-Mecseki, a Szekszárdi, a Tolnai − található a térségben, míg a minőségi borok aránya kiemelkedően magas. Hazánk első borútja, a Villány-Siklósi a régió egyik vezető turisztikai terméke, mely a bortermelők, pincészetek, hegyközségek és további szervezetek mintaértékű összekapcsolódása. A borút tagjai lehetnek a szőlő- és borágazat szereplőin túl a szálláshelyek − amennyiben a Falusi Turizmus Országos Szövetsége által minősítettek − vendéglátóhelyek is. A régió további borútjai: Mohács-Bóly Fehérborút, Tolnai Borút, Szekszárdi Borút, Pécs-Mecseki Borút, melyek az együttműködés még alacsonyabb szintjét jelentik, de itt is jelentősebb fejlesztések és egyre szorosabbá váló kapcsolatrendszer figyelhető meg az egyes szereplők között. A Mohács-Bóly Fehérborút a Pécsi történelmi borvidék Hásságy-Bóly-Mohács és Dunaszekcső közötti szakaszán jött létre, jellemzően fehérbor alapon. A Pécs-Mecseki Borút elsősorban a Pécs környéki települések borturisztikai szolgáltatóit kapcsolja össze, magterülete a pécsi és a szigetvári körzetre osztható. A klimatikus adottságai a fehér- mellett minőségi vörösborok készítését is lehetővé teszik. A Szekszárdi Borút a Szekszárdi történelmi borvidéken húzódik, elsősorban vörösborairól híres, a több szőlőfajta házasításával készülő Bikavér pedig a borvidék zászlósbora. A Tolnai Borút a Tolnai borvidék három körzetét − tolnai, völgységi, tamási − összefogva a megye szinte egészét lefedi. Az elsősorban fehérborairól híres borvidék legjelentősebb látnivalója a györkönyi pincefalu.

A Dél-Dunántúl gasztronómiai értékekben gazdag terület, melyet a folyó- és állóvizekben, vadakban való gazdagsága, borászati hagyományai alapoztak meg. A helyi specialitások egy-egy tájegységhez, nemzetiséghez kötődnek (például langalló, húsos-babos káposzta).

A borturizmushoz és a gasztronómiához kapcsolódva több településen szerveznek rendezvényeket, melyek jelentős részben szüreti fesztiválok, borversenyek. A régióban a leghíresebb a villányi és a szekszárdi szüreti fesztivál. A szőlőtermesztés és borkészítés éves neves napjai is alkalmat kínálnak arra, hogy turisztikai attrakcióvá váljanak. Ilyennek tekinthető például a húsvét hétfőhöz kapcsolódó bólyi emmausz-járás.    

Falusi turizmus

A Dél-Dunántúli régió rurális jellege, néprajzi tájegységei, természeti adottságai kitűnő alapot biztosítanak a falusi turizmusnak. A falusi üdülés hagyományai a régióban a két világháború közötti időszakra nyúlnak vissza, amikor a Dráva mentén, a Duna mellett Tolnán már fogadtak városi családokat. Ma az ország egyik legjobban szervezett hálózata működik, mely elsősorban Baranya megyét, továbbá Tolna és Somogy megye egy-egy területét fedi le. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége adatai alapján a falusi vendéglátók száma meghaladja a régióban a 230-at, melynek mintegy háromnegyede Baranyában működik. A falusi vendégfogadók között több együttműködés indult meg, így többek között az ökoporta[1] rendszer, mely alapvetően egy környezetbarát vendégfogadói hálózatot testesít meg.    

Aktív turizmus

A Dél-Dunántúl mesterséges tavai körül vízparti üdülőterületek alakultak ki, melyek közül a legfontosabbak közé tartozik Orfű, Abaliget, és Kovácsszénája térsége. A létrehozott tórendszerek értékes halállományoknak és madárrezervátumoknak nyújtanak élőhelyet és a vízi sportoknak is megfelelő teret és feltételeket nyújtanak. További fontos víziturisztikai központ még a Dél-Dunántúlon a Kaposvár mellett található Deseda-tó, valamint a gyékényesi Kotró-tó, míg Tolna megyében a Fadd-Dombori Duna-holtág. Gyékényes kedvelt célpontja a könnyűbúvároknak, főként a víz tisztasága és a nagy vízmélység miatt. A folyópartokon elsősorban a kajak-, kenutúrák továbbá a kishajós kirándulások leginkább a két nagy folyón, a Dunán és a Dráván jelentősek. A régió egészét tekintve mind a folyóvizek, mind pedig a természetes és mesterséges állóvizek kedvező adottságokkal rendelkeznek a horgászturizmus szempontjából.

A Dél-Dunántúl számos lehetőséget nyújt a lovassportokat kedvelőknek. A régióban számos lovasiskola, lovarda, lovas klub működik, melyek széleskörű szolgáltatásokat kínálnak. A legnagyobb lovas centrumok Somogysárdon, Kaposváron és Tamásiban találhatók, melyek nemzetközi lovasversenyeknek, bemutatóknak is helyet adnak. Azonban nagy gondot jelent a régióban a lovasturizmus terén, hogy kevés az állandó minőséget nyújtani képes szolgáltató. Mindössze a szentai Török Lovastanya felel meg az 5 patkós minősítési szintnek. Mára mind nagyobb arányban szálláshelyek és vendéglátóipari egységek is kapcsolódnak a lovasközpontokhoz.

A Dél-Dunántúl hazánk egyik legkedveltebb, jelentős vadállománnyal bíró területe, mely a vadászturizmus alapját képezi. A régió legkiemelkedőbb vadászterületei; a Gemenci- illetve a Gyulaji-erdő, a Zselic, a Mecsek számos területe, a Dráva-sík, a Duna-mente, illetve a Somogyszobhoz közeli erdőterületek – Kaszópuszta – és a Tab közeli dombság. A vadászturizmus és a vadásztatás szervezése a vadásztársaságokhoz és az erdőgazdaságokhoz kapcsolódik, amelyek a vadásztatás mellett szállást, étkezést és kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokat is kínálnak. A vadásztársaságok területileg lefedik az egész régiót. Mindazonáltal a bevételek jelentős része nem a turisztikai szektorban jelenik meg, hanem a mezőgazdaságban, továbbá a vadászturizmus multiplikátor hatása is jóval szűkebb körű, mint más termékeké.

A régióban a kerékpárosturizmus fejlesztésére adottak a körülmények, azonban azok kihasználtsága egyenlőre csak korlátozottan jelenik meg. A változatos ám kevésbé tagolt domborzat, a nagy kiterjedésű erdők, a vizes területek nagy száma vonzó környezetet teremtenek a kerékpárosok számára. A településszerkezet sűrűsége rendszeres pihenőket, illetve látnivalókat biztosít és a hozzájuk kapcsolódó sűrű mellékúthálózat is alkalmas a kerékpáros közlekedésre. A régiót két nemzetközi kerékpártúra útvonal érinti: az Eurovelo 6. Duna-menti alternatív szakasza, illetve a Három folyó kerékpárút. A kerékpáros turizmus fejlődését hátráltatja a kapcsolódó infrastruktúra kiépítetlensége, a forgalmasabb szakaszokon, sok helyen hiányzik a gépjárműforgalomtól elkülönített kerékpárút, továbbá a pihenő-vendéglátó és a szerviz infrastruktúra is fejletlen. A legnagyobb problémát azonban mégiscsak az jelenti, hogy a már meglévő rövid kerékpárút szakaszok nem alkotnak egységes és egybefüggő kerékpárút hálózatot. A golfpályák divatos és népszerű helyszínek a turizmusban, bár a hazai kereslet és helyszínek köre még meglehetősen szűk. A régióban mindössze egy golfpálya található a Somogy megyei Hencsén, a Zselici Tájvédelmi Körzet területén, mely nemzetközi elvárásoknak is megfelelő 18 lyukú pályát és hozzá kapcsolódva négycsillagos szállodai ellátást kínál.

[1] http://www.baranyavidek.hu/index.php?id=528

Amint azt a fejezetben részletesen kifejtettük a Dél-Dunántúli Turisztikai Régió pozíciói a magyar turisztikai piacon még nem elég erősek. A Balaton nélkül az idegenforgalom kínálati oldala elaprózott, igazán nemzetközi vonzerővel a régió alig rendelkezik. Az említett és elemzett turisztikai magterületek már működő márkákként megfelelő húzóerejévé váltak ugyan a Dél-Dunántúl turizmusának, „erejük” és fontosságuk azonban nem összevethető az ország legfontosabb desztinációival, a feltörekvő turisztikai régiók pedig még nem eléggé kiépítettek és ismertek. Mindebben a TDM szervezetek megalakulása és hatékony működése nagyban tud segíteni az elkövetkező időszakban. A kínálati oldal a fent említettek ellenére a – hazai és külföldi kereslet számára egyaránt – megfelelő bázissal szolgálhat, adekvát és hatékony kiaknázása azonban még várat magára. A régió kiemelt turisztikai termékei az egészségturizmus, a borturizmus, a falusi turizmus, az aktív turizmus és a kulturális turizmus, melynek alapjait legfőképpen a természeti környezet adja, illetve egészíti ki. A kínálat egyik legfőbb hiátusa a komplex turisztikai termékek hiánya, amelyek nemcsak látogatásokra, hanem többnapos ott tartózkodásra is képesek lennének rábírni mind a belföldi, mind pedig a külföldi turistát. Az elmúlt évek turisztikai fejlesztései és beruházásai azonban szerencsére ezt a folyamatot is javítani látszanak, a turisztikai infrastruktúra és szuprastruktúra kiépítettsége viszont még sok szempontból kivetnivalókat hagy maga után, így a kereslet látványos generálása az elkövetkező periódusban még valószínűleg váratni fog magára.

Ismertesse a Dél-Dunántúli régió keresletének főbb jellemzőit!

Ismertesse a régió turisztikai kínálatának összetevőit, termékeit! Véleménye szerint mely adottságok alapozhatják meg a régió turizmusát?

Kérem, nevezze meg (sorolja fel) a Dél-Dunántúli Turisztikai Régió turisztikai magterületeit és „feltörekvő” desztinációit! Milyen jelentőséggel bírnak a TDM szervezetek a régió turizmusában?

1. ábra : A Dél-Dunántúl turisztikai desztinációi

I. Dunamente

II. Drávamente

III. „Kis-Somogyország”

IV. Kapos-völgy

V. Zselic

VI. Mecsek

VII. Pécs

VIII. Harkány-Siklós-Villány

Ed: Aubert A. – Szabó G. – Pirkhoffer E. (Ed.), 2007

1. kép: A 2010-ben újjáépült pécsi Széchenyi-tér

Fotó: Csapó J. (2010)  

2. kép: A Béda-Karapancsa holtág védett területe a Duna-Dráva Nemzeti Parkban

Fotó: Csapó J. (2010)  

3. kép: Az újjáépült Harkányi Gyógyfürdő

Fotó: Csapó J. (2008)    

A tervezési-statisztikai régióbeosztás szerint az Észak-magyarországi régió három megyéből áll (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád), míg a 4/2000 (II.2.) GM rendelet alapján a turisztikai régió lehatárolás szűkebb területű (a három megye 605 településéből 573 tartozik a turisztikai régióhoz). A régiót északon Szlovákia, nyugaton a Budapest-Középdunavidék, délen az Észak-Alföldi és a Tisza-tavi, keleten, pedig Észak-Alföldi Idegenforgalmi régiók határolják.

A természetföldrajzi környezetet vizsgálva, megállapítható, hogy földrajzi és természeti adottságai alapján az ország egyik legváltozatosabb régiója. Az Észak-Magyarország Idegenforgalmi Régió az Északi-középhegységet alkotó hegységek (Cserhát, Karancs-Medves-vidék, Mátra, Bükk, Aggteleki-hegység, Zempléni hegység), közöttük elhelyezkedő medencék, völgyek (Ipoly-medence, Nógrádi-medence, Zagyva-völgy, Tarna-völgy, Sajó-völgy, Hernád völgy, Bódva-völgy) és dombságok (Cserehát, Heves-Borsodi-dombság) valamint az Alföld (Észak-alföldi hordalékkúp-síkság) találkozásánál helyezkedik el.

Az Észak-magyarországi turisztikai régió hazánkban akár a „legek régiója” címet is viselhetné, hiszen itt található Magyarország legmagasabb hegycsúcsa, de itt van az ország legkisebb valamint legmagasabban fekvő  települése is, s ez a terület egyben az ország „leggazdagabb barlanglelő vidéke”, de a Mátrában van a legnagyobb összefüggő erdőterület is az országban, sőt a borvidékek közül a Mátraaljai a legnagyobb.

Az Észak-magyarországi Régió természeti adottságai közül kiemelkedik éghajlata, ami az országos átlagtól kissé eltérő melyet az északi fekvés és a magasabb felszíni formák befolyásolnak. A klíma és a magaslati éghajlat lehetővé tették, hogy a régióban több klimatikus gyógyhely is kialakuljon, 800-900 m magasságon már a magashegységihez hasonló biológiai hatások alakulhatnak ki

Az Észak-magyarországi Régió ritkaságokban gazdag, változatos természeti adottságú terület. Ennek következtében a védett vagy védelemre váró részek kiterjedése is nagy. A régió területének 13%-a országos és helyi jelentőségű védett természeti terület. Külön kiemelendő a 3 nemzeti park (Duna-Ipoly, Bükki, Aggteleki) illetve a számtalan természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, amely a védettséget és a fenntartóságot biztosítja a változatosság megőrzése érdekében. Az Észak-magyarországi Régió közúti megközelíthetősége az M3-M30 autópálya megépülésével sokat javult, de ez az északi perifériális térségeknek (Salgótarjáni, Ózdi, Sátoraljaújhelyi térségek) elérhetőségén nem sokat változatott, mert ugyan a belső kapcsolatok szempontjából fontos szerepet játszanak a kétszámjegyű főutak (21, 24, 25, 26, 27, 37), de áteresztő képességük és minőségük miatt sajnos fejlesztésre szorulnak. Emellett északon a kis hegyvidéki falvak között az utak minősége jelent problémát, míg a régió déli, Tiszához közeli településein viszont nem megfelelő az útellátottság, hidak hiánya és az utak állapota miatt több településnek a megközelítése problémás.

A kereslet elemzése során célszerű külön vizsgálnunk a kereskedelmi és a magánszálláshelyek forgalmát. A kereskedelmi szálláshelyeken a vendégek száma Észak-Magyarországon közel 70 ezerrel növekedett 2008-ban 2000-hez képest (1. ábra). Ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplénben több mint 50 ezres, Hevesben több mint 20 ezres bővülés, addig Nógrádban csökkenés történt. A régióban a vendégszám bővülés jelentős hullámzással alakult ki, mivel 2000-től 2003-ig növekedést, 2003-tól 2004-ig csökkenést, majd az időszak végéig folyamatos növekedést láthatunk. A külföldi vendégek száma ugyanakkor stagnál, kicsit növekedett.  

1. ábra: A vendégek számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken Észak-Magyarországon    

A vendégéjszakák száma a régióban a vendégszám növekedése ellenére sajnos nem nagyon változott, ezzel párhuzamos gyakorlatilag a külföldi vendégek számának alakulása is (2. ábra). Sajnos Észak-Magyarország kereskedelmi szálláshelyeinek kapacitáskihasználtsága szinte minden szállástípus esetében elmaradt az országos átlagtól 2008-ban.      

2. ábra: A vendégéjszakák számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken Észak-Magyarországon  

A régióban német és a lengyel turisták vendégforgalma a leginkább meghatározóbb, rajtuk kívül még sok országból érkeznek (Szlovákia, Ukrajna, Románia) vendégek, de az arányuk az országos átlagnál valamivel alacsonyabb.

Az átlagos tartózkodási idő az elmúlt 8 év során – és lényegében a rendszerváltás óta – országosan, folyamatosan csökkent. E visszaesés eltérő mértékű a 3 megye között, hiszen 2000-hez képest Borsod-Abaúj-Zemplénben csak 4%-os, Hevesben az országos átlaggal lényegében megegyező 11%-os, míg Nógrádban közel 25%-os!  

Az idegenforgalmi adó egyre fontosabb lesz az önkormányzatok saját bevételein belül. Mindhárom megyében az országos átlagnál nagyobb mértékben nőtt a beszedett adó mértéke. A régióban aránya folyamatosan nőtt a vizsgált évek során, igaz mértéke csak Hevesben haladta meg az országos átlagot. Ha a helyi adókon belül nézzük az idegenforgalmi adót láthatjuk itt is a lassú, de folyamatos növekedést (1. táblázat).  

1. táblázat: Az idegenforgalmi adó nagysága, 2000-2006, ezer Ft

Terület	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006
Borsod-Abaúj-Zemplén	68 099	79 255	92 801	107 751	113 554	136 106	163 204
Heves	77 093	93 271	98 135	124 240	161 401	178 923	198 393
Nógrád	3 877	4 816	5 515	6 471	10 632	9 456	11 153

Forrás: KSH  

Észak-Magyarország magánszállásadásában a falusi szállásadás szerepe a meghatározóbb (Dávid L. 2006). A férőhelyek megoszlását tekintve a régió magánszállásadásának 71%-a falusi szállásadás és csak 29%-a fizetővendéglátás.

A régióban ennél jóval kedvezőbb mértékben növekedtek a férőhelyek. A legnagyobb bővülést Nógrád megye mutatta fel. Ezzel párhuzamosan az országos átlagnak megfelelően növekedett a vendégszám is a régióban (3. ábra, 4. ábra). Észak-Magyarország falusi szálláshelyei döntő részben a belföldiek látogatják. A külföldi vendégek aránya a régióban csak 12,8% volt. Az átlagos tartózkodási idő csökkenése országosan jellemző tendencia mind a külföldi, mind a belföldi vendégek viszonylatában. Sajnálatos módon a régióban a csökkenés az országosnál nagyobb mértékű volt.  

3. ábra: A vendégek számának alakulása a magánszálláshelyeken Észak-Magyarországon  

A régió magánszállásadásában a fizetővendéglátás szerepe lényegesen kisebb, a falusi szállásadásnál. Férőhelyek tekintetében a régióban az országosnál jobb dinamikákat láthatunk. A legnagyobb növekedés Nógrádban történt. A vendégek száma sajnos csak Nógrád megyében haladta meg az országos átlagos, régiós szinten a hazai átlag alatti növekedés tapasztalható. A régióban mindig is alacsonyabb volt a külföldi vendégek aránya, mint országosan és mindössze 15%-ot tesz ki (Nógrád megyében 6%!). Az átlagos tartózkodási ideje a régióban az országosnak megfelelő ütemben csökkent. A fő küldő országok Németország, Szlovákia és Hollandia voltak.  

4. ábra: A vendégéjszakák számának alakulása a magánszálláshelyeken Észak-Magyarországon  

A M.Á.S.T. közvélemény kutatása szerint a régiót felkeresők az átlagnál (24%) magasabb arányban kerültek ki, tehát az Észak-magyarországi régió fő célcsoportját képezik a 25-30 évesek és a 31-40 évesek, iskolai végzettség szerint a felsőfokú végzettségűek, a kisgyermekes házaspárok és a városokban élők.

Az Észak-magyarországi Régió kereslet-kínálat elemzése alapján a régióban a turizmusfejlesztési stratégiára alapozva az alábbi turisztikai termékek jelölhetők ki:

A régió jó gyógy-, termálvízi, egyedülálló klimatikus (Mátra csúcsai, Karancs-Medves térsége) és barlang-gyógyászati (Miskolc, Jósvafő) adottságai feltétlenül az egészségturizmust alapozzák meg. A régió fürdői az elmúlt években kisebb-nagyobb fejlesztéseket nyertek, megtörtént a befogadóképesség növelése, a technológiai korszerűsítés. E téren kiemelt szerepet kapnak Bogács, Bükkszék, Eger, Egerszalók, Mátraderecske, Mezőkövesd, Miskolc-Tapolca, Parádfürdő, Pásztó, Sárospatak-Végardó, Jósvafő-Béke-gyógybarlang, István-cseppkőbarlang, Mátraháza- gyógyintézet, Mátraderecske települések.

A régióban az elmúlt években megindult a gasztronómiai termékkínálat programszerű megszervezése, illetve a borok tematikus turisztikai termékké fejlesztése is. Emellett sok esetben más turisztikai formák – üdülés, konferencia-turizmus, falusi turizmus stb. - kiegészítőjeként, kapcsolódó programjaként is jelentős szerepet kaphatnak a bor- és gasztronómiai turizmus elemei (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). Fontos megemlítenünk a régióban található borvidékeket. Az egyik az – egyébként is jelentős turisztikai attrakciókkal rendelkező – Egri borvidék, illetve az Bükkaljai borvidék, de itt található Magyarország legnagyobb kiterjedésű történelmi borvidéke, a Mátraaljai borvidék. A leghíresebb borvidéke a világörökségi címmel is rendelkező Tokaj-hegyaljai borvidék. Természetesen mind a négy borvidéken található borút, Borút-egyesületek, ezeket fogja össze a Felső-magyarországi Borút Szövetség. A gasztronómiai turizmus kínálatát színesítik a falusi kezdeményezésekről, programok, melyek egy-egy népcsoport, helyi termék promócióját vagy a hagyományok őrzését szolgálják (tardi hurkafesztivál, Palóc napok Parádon, Laska Fesztivál és Tócsni Parti Kazáron, stb.)

A régió legfontosabb rendezvényszínhelyei: Aggtelek, Eger, Gyöngyös, Hollókő, Miskolc, Salgótarján, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Szécsény, Szilvásvárad, Tokaj, de szinte a régió minden településén találunk kulturális, hagyományápoló rendezvényeket.

A kastélyok, várak, kúriák fontos szerepet kapnak a kulturális turizmus részeként a turizmusfejlesztési dokumentumokban is. Számos kastély, vár, kúria található a régióban. Egy részük már működő építmény, de ezek közül sok felújításra szorul. Némelyiket szálláshelynek (Szirák, Parádsasvár, Tarcal, Parád, Kéked, Pusztaradvány, stb.) másokat múzeumként a közgyűjtemények elhelyezésére használják (Edelény), de sok közülük kihasználatlanul áll, és az állaga folyamatosan romlik.

A régióban található három világörökségi helyszín, Hollókő, Aggtelek és Tokaj-hegyalja nagyban determinálja a kulturális turizmus térbeli lefedettségét, de a komoly kulturális örökségekkel rendelkező városok és települések is vannak.

A régió adottságai sokszínű aktív turizmusba tartozó termék megvalósítását alapozzák meg (hegyek, folyók, dombvidékek).

Az aktív turizmus három meghatározóbb terméke a térségben a lovas-, a kerékpáros- és a természetjáró turizmus. A télisportok kedvelői számára is Sátoraljaújhelyen elkészült Magyarország leghosszabb ülőszékes felvonója, valamint a Mátrában, a Kékesen, Mátraszentistvánon, és a Bükkben Bánkúton is nagyszabású télisport-beruházások valósultak meg az utóbbi néhány évben.

Az aprófalvas térségekben jelentős kulturális, hagyományőrző, jövedelemkiegészítő hatású a falusi turizmus fejlesztése (pl. Nógrád, Abaúj). Az elmúlt évek fejlesztési programjainak hatására a régió szinte minden kistérségében létrejöttek a falusi turizmus fogadó helyei, bázisai. Heves megye kínálja a legtöbb komplex szolgáltatást nyújtó falusi vendégfogadót. A Mátra és a Bükk hegység falvai mellett a Tisza-tó menti kis települések kínálják a „falusi vendégasztalnál” a tájjellegű ételek mellé a szőlőhegyeken termelt borokat, illetve kiegészítőként az Alföld friss gyümölcseit és bio-termékeit. Mindenképpen érdemes szólni a másik két megye kínálatáról is, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gömörszőlős a falusi turizmus egyik legkeresettebb települése, de Cserépfalu, Cserépváralja és Bükkzsérc szintén a hagyományos faluképpel, tiszta, üde klímával vonzzák a vendégeket. Nógrádban természeti szépségekben és kulturális értékekben gazdag kis falvak találhatók, mint Cered, Diósjenő, Hollókő, Kazár, stb. Különösen érdemes megemlíteni a palóc és a matyó népcsoportokhoz kötődő falusi szokások, gasztronómia, rendezvények szerepét (pl. hollókői húsvét, matyó lakodalmas).

Az Észak-magyarországi régió kitűnő feltételeket biztosít az öko-, a természetközeli turizmus számára is (Nemzeti parkok, természetvédelmi területek). Több, mint 1000 kilométeres kijelölt túraútvonalon és több, mint 50 tanösvényen túrázhatnak a természet szerelmesei, s a régió nemzeti parkjaiban rejlő természeti kincsek is kiemelkedő (a turisztikain is jóval túlmutató) értékekkel bírnak. (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). De innen indul az Országos Kék Túra is (Nagy-Milic). Néhány komoly jelentőséggel bíró túra is megrendezésre kerül a régióban évről-évre (Pl.: Hanák-Kolos teljesítmény túra, Mátra Bérc túra, Hegyikerékpár versenyek, stb.).

A régióban a vallás mindig is fontos szerepet töltött be. Nem csak a keresztény vallási műemlékek, természeti helyek is a vallási turizmus alapját teremtették meg.Kiemelendő Eger, mint hazánk egyik legjelentősebb vallási központja, a régió keresztények által leglátogatottab célpontja. De a   belföldi turizmus szempontjából fontosnak tekinthető a Mátrában a Mária út kiépítése (Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván, Szentkút), Ez a palócoktól származik, hiszen a palócok eleven hitének, a "palóc vallásnak" legbensőségesebb motívuma a Mária-kultusz. Emellett olyan egyedi vallási értékek vannak a régióban, mint a gyöngyösi kincstár, a gyöngyöspatai oltár vagy a vizsolyi biblia.

Az észak-magyarországi régióban egyedülállóan sok tematikus út létesült és működik, melyek döntő része az elmúlt öt évben alakult ki, illetve indult el a működése. Az elmúlt öt évben nagyon sok fontos lépés történt ebben az irányban, hiszen megszerveződött a régió borvidékeit (Felső-magyarországi Borút Szövetség), várait (Felső-magyarországi Várak Egyesülete), néprajzát (Palóc Út), ipartörténetét (Vas kultúra) (Dávid -Bujdosó –Játékos, 2007). De meg kell említeni a "Barokk út", Hagyományőrző utak Nógrádban, Szakrális utak zarándokoknak tematikus utakat is.

A régióban számtalan olyan érték van jelent, amely páratlan az országban. Ezek fejlesztése egyrészt, főleg Európai Uniós támogatással megindult és turisztikai termékként jelentek meg a kínálati palettán (pl. Egerszalók barlanglakások.), míg mások természeti értékként páratlanok (pl. Botkő, kazári riolittufa felszín), amelyek az országban csak ennek a régiónak a sajátosságai.

Desztinációk és turisztikai desztináció-menedzsment szervezetek az Észak - magyarországi turisztikai régióban

Az Észak-magyarországi turisztikai régió adottságait ez a fejezet részletesen tárgyalja, és ezek alapján megállapítható, hogy nevezett területi egység nagyon gazdag a természet által az embernek ajándékozott és az ember által alkotott vonzerőkben egyaránt (ld. pl. a vonzerőleltár adatait, a világörökségi helyszíneket, vagy a magyarországi „legek régiója” státuszt). A turisztikai szervezetrendszer, azon belül a TDM megerősítése végett Észak-Magyarországon 2009-ben az Észak-Magyarországi Operatív Programban (ÉMOP) pályázati kiírás jelent meg a turisztikai desztináció menedzsment szervezetek támogatására, melynek kiemelt célja volt a turizmus intézményrendszerének összehangolt fejlesztése, illetve a helyi, térségi szintű turisztikai desztináció menedzsment szervezetek létrehozása és a desztinációs szinten meghatározott szakmai célok elérését szolgáló szakmai, fejlesztési tevékenységek támogatása. A pályázatban a támogatás révén egyesületek vagy non-profit kft-k létrehozása volt a cél. Igyekeztek arra ösztönözni a szervezeteket a régióban, hogy ne a pályázatra készüljenek, hanem egy új, hatékony, a térség turizmusát szervező, irányító, működtető rendszer kialakítására, és keressék meg azokat a partnereket, akikkel ezt közös érdekeik alapján hosszú távon működtetni fogják.

A 2010-es év igen eredményesnek és biztatónak ítélhető az Észak-magyarországi turisztikai régióban. A térség turisztikai honlapján sorra olvashatóak voltak a kedvező hírek az egyes szervezetek eredményes pályázatairól, illetve a továbbfejlődés mikéntjeiről és aktuális lépéseiről. Ezen hírek közül sorolunk fel néhányat az alábbiakban (http://www.desztinaciomenedzsment.hu/newsite/index.php/hirek/aktualis-hirek):

2010 március végén a TDM szervezet fejlesztésére a Művészetek Háza Eger Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Kft. az ÉMOP keretéből 50 millió forint támogatást nyert, ezt a megyeszékhely önkormányzata közel 9 millió forint önerővel egészítette ki. A TDM alapvető célja az, hogy az Egerben jelenleg külön-külön elérhető attrakciókat egységes vonzerőként jelenítsék meg, s Eger maga legyen egy több pilléren álló „brand”.

Májusban aláírásra került a Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesületnek a helyi TDM szervezet fejlesztésére benyújtott projektjének támogatási szerződése a NORDÁ-ban. A TDM pályázati projekt teljes költségvetése 23,5 millió forint.

Gyöngyös Város Önkormányzatának szervezésében 2009-ben jött létre a Gyöngyös-Mátra Turisztikai Közhasznú Egyesület. Az egyesület a TDM pályázat keretében 45 millió forintot nyert el. A TDM szervezet jelenleg 36 taggal rendelkezik és folyamatos az érdeklődés a szervezet munkája iránt.

Az Észak-magyarországi Régióban elindultak a térségi desztinációs menedzsmentek szerveződései is. Előkészítő tárgyalások folytak a Tokaj-Zemplén térségi TDM szervezet létrehozásáról.  

Turisztikai klaszterek az Észak-magyarországi idegenforgalmi régióban  

A szervezeti rendszer az alapvetően közösségi típusú turizmusfejlesztési és marketing tevékenységet folytató TDM szervezeteken túl szorosan össze kell, hogy kapcsolódjon a klaszter típusú együttműködésekkel, melyek a vállalkozások, illetve a nem piaci szervezetek (kulturális, tudományos, képzési stb.) kooperációjának kereteit adják, valamint a turizmusfejlesztés, a turisztikai innovációk fő mozgatói a közös érdekek mentén, s egyúttal ösztönözniük kell a vállalkozások, a közvetlen piaci és a kapcsolódó szakmai szereplők összefogását a piaci eredményesség fokozása érdekében (Hidvéginé Molnár J. – Piskóti I. – Pataki S. – Schupler, H. – Gulyás I. 2007 41 P.).  

A következőkben – a teljesség igénye nélkül – megemlítünk néhány olyan klasztert, amelyek szándékaik szerint (és az Észak-Magyarországi Operatív Programban is megfogalmazott stratégiai irányokat követve, illetve azokat egyben meg is határozva) az Észak-magyarországi turisztikai régió idegenforgalmának átfogó, fenntartható fejlesztésére törekszenek:   ·        Az Észak-magyarországi Egészségturisztikai Klaszter 2004 elején alakult; célja nem egyszerűen egy termálgyűrű kialakítása volt, hanem a hévízkincs mellett az egyéb gyógytényezők fontos szerepét is felismerték (versenyelőnyt jelent a régió számára pl.: klimatikus gyógyhely, barlang). Az együttműködésben résztvevők szándéka szerint be kell vonni a klaszterbe a szabadidős szolgáltatókat is, hogy a kínálat komplex legyen, s fontos feladat a határon túli kapcsolatok kialakítása is (www.eduline.hu/segedanyagtalalatok.aspx/letolt/4253).

·        A „Zöld Utak” Turisztikai- és Vendéglátási Innovációs Klaszter – Észak-Magyarországi Régió 2008-ban alakult, tevékenysége elsősorban az Észak-magyarországi régió három megyéjére koncentrálódik, természetesen a megye határain kívüli klasztertagok érdekeit is szem előtt tartva. Alapcélja a turizmus és vendéglátás szolgáltatás- és tevékenységrendszerének tudományos igényű feltárása, innovatív fejlesztése, összehangolt, koordinált működtetése, az ágazat hatékonyságának és eredményességének növelése (http://www.zoldutakklaszter.hu).

·        2009 novemberében a régió 24 meghatározó borászata megalakította az Észak-magyarországi Bor Klasztert. A tömörülésben tokaj-hegyaljai, egri, mátravidéki, bükkaljai borászok vesznek részt.       1

·        Az észak-magyarországi régió borászatai úgy ítélték meg, hogy a versenyképesség további javítása érdekében az eddigi, borvidékenkénti stratégiával szemben átfogóbb gondolkodásra, komolyabb összefogásra van szükség. A tömörülésben résztvevők fő célként tűzték ki a borvidékre jellemző borok és borkultúra egységes népszerűsítését és a borturizmus fellendítését (http://www.inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-318158).

·        2010 januárjában tartotta alakuló ülését a Bükkaljai Kő-út Turisztikai Klaszter Egyesület. Az alakuló ülésen 25 önkormányzat, civil szervezet és idegenforgalmi szolgáltató vett részt. A klaszter célja a Bükkalja térség egységes arculat- és termékfejlesztése és közös marketing-kommunikációja. Legfőbb célkitűzése a Bükkalja természeti és kultúrtörténeti értékeinek megőrzése, védelme és bemutatása (http://www.nordtour.hu/info/hirek/hir-archivum/megalakult-a-bukkaljai-kout-turisztikai-klaszter-egyesulet.html).

·        „Északi Várak Útján Klaszter” A kulturális örökség részét képező várak, mint kiemelt turisztikai vonzerők tulajdonosai, kezelői, oktatási intézmények, valamint helyi – a kiemelt turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatást nyújtó - gazdasági szereplők közötti együttműködés előmozdítása, a látogatószám bővülésének, mennyiségi és minőségi mutatói fejlődésének előmozdítása érdekében. A klaszter székhelye Füzér.    

Magterületek  

Miskolc és a Bükk turisztikai szerepét a kulturális értékek, történelmi emlékhelyek, hagyományok, egyedi attrakciók, egyedülálló természeti értékek képezik. A város, mint régióközpont oktatási, igazgatási szerepköre mellett idegenforgalmi szempontból is kiemelkedő, rendezvényei révén kulturális, Miskolc-Tapolca fürdője révén az egészség, míg a Bükk kapcsán az ökoturizmus szerepe kiemelkedő. Emellett a téli és extrém sportok (sziklamászás, rally, terepkerékpározás, barlangászat) is meghatározóak a térségben.  

Eger és térsége idegenforgalmi vonzerői az épített vonzerőn alapuló városlátogató, kulturális turizmust, a konferencia és üzleti turizmust, a vízhez kötődő egészségturizmus (gyógy, wellness), a természeti vonzerőn alapuló öko, aktív, hobby és falusi turizmust, valamint a bor- és gasztronómiai turizmust jelölik ki. Maga a város, mint hazánk egyik fő kulturális központja történelmi belvárosa, látnivalói révén a városlátogatások fő letéteményese. A térség termálvizeinek gyógyító hatása régóta ismert, az erre alapozott fürdőkultúra több száz éves hagyományokra épül (pl. Eger Török Fürdő, Kács, Mezőkövesd, Bogács). A XX. századi szénhidrogén-kutatások nyomán újabb gyógyhatású termálvízkészleteket tártak fel (pl. Egerszalók, Bükkszék). A régió legismertebb lovasturisztikai bázisa a szilvásváradi Állami Lipicai Ménes gazdaság, míg az ökoturizmus és aktív turizmus számára a Bükk hegység kínál kedvező feltételeket. Az Egri és a Bükkaljai borvidék révén a terület bor és gasztronómiai turizmusa híres (Egri Bikavér).  

Az Aggteleki Nemzeti Park elsősorban a cseppkőbarlanghoz kötődően jelentős fejlesztéseket valósított meg, Aggtelek település is sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Az Aggteleki Nemzeti Parkot elsősorban az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a barlangok védelme érdekében hozták létre 1985-ben. A karsztvidék és egyben Magyarország leghosszabb barlangja a Baradla-barlang, melynek összhosszúsága az oldalágakkal együtt 25 km. Ennek egy 5,6 km-es szakasza Szlovákia területén fekszik és Domica néven ismert. 1995 óta világörökségi címmel büszkélkedhet. 2005 június elején felavatták az Aggteleki Nemzeti Parkban a Baradla-barlang felújított, Vörös-tó és Jósvafő közötti szakaszát és az új Vörös-tói látogatóközpontot. Emellett a jósvafői Béke-barlang az Aggteleki karszthoz tartozó cseppkőbarlang, amelynek két termét gyógybarlanggá minősítették, és évről-évre egyre több gyógyulni vágyó keresi föl. Ma már sikeresen működik egy minta értékű projekt, Gömörszőllős mint ökofalu, mely a fenntartható fejlődés elvére épülő idegenforgalmi fejlesztést valósította meg, és mára már nemzetközileg is ismertnek, elismertnek tekinthető.  

Tokaj-Zemplén térségének húzóágazata a borászati és turisztikai szektor. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtájként kapta meg a világörökségi rangot 2002-ben. A Tokaj nevet az egész világon a borral azonosítják, de a világörökségi címet az ezzel együtt járó szőlőtermelési és borászati kultúra megőrzéséért is kapta. A térségben főleg a borturizmussal kapcsolatos kisebb fejlesztések, valamint jelentősebb szálláshelyfejlesztések valósultak meg (Pl.: Gróf Degenfeld Kastélyszálló, Hotel Hunor, Magita Hotel).  

Fontos a térség történelmi borkultúrája mellett a történelmi, kulturális hagyományaihoz kapcsolódó vonzerők megjelenése. A Zempléni hegység várai (Füzér, Sárospatak, Regéc, Boldogkő, stb.) természeti adottságai révén hazánk egyik kiemelkedő kirándulóhelye, ezen kívül számos kulturális emlék található a térségben (Vizsoly, Széphalom, Sárospatak, stb.).    

Nógrád megye turizmusa elsősorban Hollókő falu hagyományaira, Szécsény kulturális, történelmi értékeire, a térség további kulturális és természeti, klimatikus értékeire épít. Hollókő 1987 óta a világörökség részét képezi. Az Ófalu házainak jelentős részében ma is laknak – akik itt élnek, kultúrát hordoznak, lakói a palócok. Különleges nyelvjárásuk mellet őrzik, ápolják hagyományaikat, színes, gazdagon díszített népviseletüket.

A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet szubalpin klímája az asztmatikus betegségek gyógyítására alkalmas. A világörökség „várományos” Ipolytarnóc területén geológiai unikumok (pl. lábnyomos homokkő) találhatók, ezzel a térségben elsősorban az öko és az aktív turizmus szerepe kiemelkedő. A megye kulturális értékét Szécsény képviseli, míg az aprófalvas, hagyománnyal teli települések a falusi turizmus alapjait teremtették meg (Kazár, Hollókő, Kozárd, stb.). Emellett a vulkáni kúpokon számtalan vár vagy vármaradvány található (Nógrád, Buják, Salgó-vár, Somoskő, Szanda).  

A Gyöngyös-Mátra térsége elsősorban a kultúrájáról híres központjárának látnivalóit (Orczy kastély, egyházi kincstár) a Mátra, mint hazánk legmagasabb hegye természeti értékeit és a térség hagyományait fogja össze. Ezek között található a Mátraderecskén 1994 óta szén-dioxid szárazfürdő – elterjedtebb nevén mofetta. A mátraderecskei mofetta az egyetlen hely az országban, ahol szén-dioxiddal gyógyítanak. A Kékes és Galyatető magaslati éghajlathoz hasonló biológiai hatásokkal rendelkező területeken a gyógyítást Mátraházán és Kékestetőn a Mátrai Állami Gyógyintézetben végzik.

A Mátra ezen kívül a téli sportok (Kékestető, Mátraszentistván), az ökoturizmus és az extrém sportokat kedvelők (Pipis hegy, Sástó) számára is kiváló feltételeket kínál.  Mindezek mellett a Mátra-vidék is büszkélkedhet borvidékkel, hiszen itt található Magyarország legnagyobb kiterjedésű történelmi borvidéke a Mátraaljai borvidék.    

Turisztikai központok  

Az Észak-magyarországi régió turizmusa igen sokrétű, ugyanakkor vannak olyan települések, területek, amelyek központi szerepet töltenek be egy térség idegenforgalmában. Ezeket a központokat a következőképpen csoportosíthatjuk (Michalkó G., 2005):

-         természeti értékekre alapuló központok;

-         az ember által alkotott vonzerőkre épülő központok.  

Természeti értékeken nyugvó turisztikai központok  

Az Aggteleki Nemzeti Park, a Világörökség része

Magyarország negyedik, 1985-ben alapított nemzeti parkja, amely az első kimondottan a geológiai értékek (felszíni karsztjelenségei és a híres cseppkőbarlangok) védelmére alakult meg. 1995 óta az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai a Világörökséghez tartoznak. Ezen a karsztvidéken összesen több, mint 700 barlang ismert, melyekből a magyar oldalon 273 található (ezek közül legjelentősebb a Baradla-barlang, amely hazánk legnagyobb és legdíszesebb cseppkőbarlangja). A Nemzeti Park területén Jósvafőn és Aggteleken látogatóközpontokat hoztak létre a turisták fogadására.  

A Bükki Nemzeti Park

Magyarország második nemzeti parkja, amely a karsztformák mellett a térség élővilágának illetve morfológiai formáinak védelmére jött létre. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi „Kő” öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. A Nemzeti Parkban szintén látogatóközpontok állnak a turisták rendelkezésére (Felsőtárkány).    

Geológiai értékekhez kapcsolódó turisztikai központok  

Ipolytarnóc

A Bükki Nemzeti Park felügyelete alá tartozó Ipolytarnócon az Ősmaradványok Természetvédelmi Területén található a világ harmadik leggazdagabb őslábnyomos lelőhelye. A területen kialakított látogatóközpont és geológiai tanösvény a határ emnti településre sok turistát vonz. Szakmai vezetéssel megtekinthetők hazánk különböző geológiai időszakokban keletkezett képződményei, de 24 féle cápa fogai, krokodil- és delfinfogak, megkövesedett fák láthatók, de több mint 5000 szubtrópusi, egzotikus levéllenyomat és 2000 állati lábnyom is van a területen.  

Somoskő

A magyar-szlovák határ mentén található Somoskő, mely 700 éves csúcsos tornyú vára mellett a bazaltkiömlésről is nevezetes. Érdekessége, hogy maga a képződmény már a határ túloldalán, Szlovákiában található, így hosszú ideig csak kerülővel, hivatalos határátkelőn (Somoskőújfalu) átkelve lehetett megtekinteni. Ma már szabadon látogatható. A csaknem 500 méter magasságból kihajló, mintegy 16 méter hosszú oszlopok a bazaltra jellemző orgonasíp módjára helyezkednek el.  

Egerszalók

Európában példa nélkül álló földrajzi képződmény az egerszalóki hőforrás (a törökországi hasonló képződmények után „magyar Pamukkale”-nak is nevezik). A gejzírként feltörő 68 fokos hőforrásra először csak térségi igényeket kielégítő fürdő épült, ma a régió egyik vezértermékének kikiáltott gyógy és wellnessfürdő épült. A hegyoldalról lefolyó víz által kialakított mészlerakódást a köznyelv „sódombnak” nevezi.    

Szilvásvárad

Magyarország egyik leglátogatottabb kirándulóhelye, a Bükk-hegység igazi gyöngyszeme. Szilvásvárad már az ősemberek korában is lakott volt, ennek bizonyítéka az istállóskői ősemberbarlang. A Szalajka-völgy az ország legszebb magashegységi jellegű völgye, melyben kisvasúttal a víz építő és pusztító munkájának együtteseként kialakított Fátyol-vízesésig lehet feljutni. Emellett a településen található a magyarországi lipicai lótenyésztő központ.  

Kazár

Kazár határában, a Mátra felé eső lejtőn mintegy egy hektárnyi területen csodálatos természeti látványosság, tudományos érték látható: a sok millió éves riolittufa erózió. Ez a képződmény fehér, növénytelen felszínével, tekervényes gyűrődéseivel holdbéli tájhoz hasonlít.  

Miskolctapolca: barlangfürdő

Európában egyedülálló élményt kínál a termál barlangfürdő azoknak, akik a hegyek gyomrából feltörő, erős sugárban kiömlő karsztvíz zuhataga alá állnak. A fürdő gyönyörű fekvésével, több ezer holdas erdős környezetével és gyógyhatású termálvizével várja a látogatókat.    

Az ember alkotó tevékenysége következtében kialakult idegenforgalmi központok  

Miskolc

Miskolc a régió legnagyobb városa bár iparvárosként híresült el, turisztikai szempontból is kiemelkedik, elsősorban városközpont illetve a külterületek látnivalói miatt. Miskolctapolcán Európában egyedülálló élményt kínál a termál barlangfürdő azoknak, akik a hegyek gyomrából feltörő, erős sugárban kiömlő karsztvíz zuhataga alá állnak. Lillafüred kedvelt kirándulóhely, míg a város nagyrendezvényei (pl. Kocsonyafesztivál, Operafesztivál) szintén sok látogatót vonzanak.  

Eger

Heves megye székhelye az érseki központ, a régió egyik leglátogatottabb városa. Egerben található az ország harmadik legnagyobb temploma, az érseki főszékesegyház. Az egri vár,  mely a török elleni küzdelem fontos állomása volt, ma is fontos attrakciója  a városnak, több rendezvény is kapcsolódik hozzá (Várjátékok, Középkori piactér, stb.). A török kor történelmi emlékei és fürdője, valamint a termálforrások mellett Eger és környéke borairól szintén híres (Egri Bikavér, Egri Leányka).  

Tokaj-Hegyalja

Földünk városai közül mindössze 137-et jegyeznek a Szőlő és Bor Nemzetközi Városaként. Tokaj méltán tartozik közéjük, hiszen alig akad olyan ember, aki ne hallott volna a Tokaji aszúról, a talán leghíresebb magyar termékről. A Tisza és a Bodrog találkozásánál fekvő Tokaj nektárt csöpögtető szőlővesszeiről a magyarok nemzeti himnusza is megemlékezik. A Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj a Világörökség része.  Szintén a Zempléni hegység lábánál helyezkedik el Sárospatak, melyet a Bodrog-parti Athénnak is neveznek. Magyarország legértékesebb várkastélyainak egyike a Sárospatak központjában található Rákóczi vár, a váregyüttes történelmi magja a késő reneszánsz, ötszintes Vörös-torony. A korábbi malomkőbánya helyén ma a „Tengerszem” nevet viselő hely található.  

Hollókő

A cserháti kisfaluban, Hollókőn Magyarország legnagyobb és legértékesebb, eredeti helyszínen meghagyott műemlék-együttese található. A település megőrizte a XV. századi faluképét és ma a világörökség részét képezi az Ófalu 58 védett épülete. Legtöbben a húsvéti ünnepekkor látogatják a palócok egyik jellegzetes települését.  

Mezőkövesd

A régió másik ismert népcsoportjának, a matyóknak a központja a város. A matyó népviselet és hímzés már másfélszáz éve a magyarság népművészetének egyik fő megtestesítője, hungaricum. A leghíresebb mintatervező és egyben talán a legtöbb rózsa-variációt alkotó Kisjankó Bori, a népművészet mestere a „százrózsás” jelzőt kapta, háza ma is bemutatóhely.    

Gyöngyös és a Mátra

A hazánk legjeként ismert hegység (legmagasabb pont, legnagyobb összefüggő erdőterület, legmagasabban fekvő település, legnagyobb borvidék) központja a felújított Orczy kastélyban elhelyezkedő Mátra múzeum hazája, Gyöngyös. A hegységben található emellett hazánk leglátogatottabb búcsújáróhelye, Szűz Mária kegyhelye. A Mátra emellett fontos aktív és gyógyturisztikai központ (Mátraháza, Parád, Kékestető)  

Feldebrő

A falu közepén áll a X-XI. századból származó, egyedülálló műemléktemplom, mely az Aba nemzetség családi monostora és temetkezőhelye volt. Sem Európában, sem a keleti kereszténység területén nem ismert hasonló öthajós sírtemplom. Az altemplom, melybe maga Aba Sámuel is temetkezett, mindmáig teljes épségében megmaradt.

Mátraverebély Szentkút

Hazánk leglátogatottabb búcsújáróhelye, Szűz Mária kegyhelye. Számtalan csodálatos gyógyulásról nevezetes, ezért a nagyobb búcsúk alkalmából a mai napig tízezrek keresik fel. Több legenda is megemlékezik a búcsújáró hely kialakulásáról.  

Sárospatak

A várost a Bodrog-parti Athénnak is nevezik. Magyarország legértékesebb várkastélyainak egyike a Sárospatak központjában található Rákóczi vár, a váregyüttes történelmi magja a késő reneszánsz, ötszintes Vörös-torony.  

Sirok

A község mellett a Várhegyen áll a 296 m magasságban a kopár riolittufa-kúpon épült vár, amely még ma is lenyűgöző látványt nyújt. A vártól 400 m-re található a Barát és Apáca néven ismert kőbálvány, nevüket monda örökítette meg.  

Szanticska: a legkisebb falu

Szanticska a maga 21 lakóházával Magyarország jelenlegi legkisebb települése. A falu a nevét Szent Istvánról kapta, hisz az államalapító szent királyt az itt élő tótok Szanticskaként becézték a „szent” szóból eredően.  

Szécsény: a Tűztorony

A pestis elmúltának emlékére épült fa harangláb helyére építették. 1893-ban kétemeletes toronnyá alakították a Tűzőrség számára. 1929-ben egy harmadik emelet ráépítésére került sor, ekkor kapta jelenlegi bádogfedelű sisakját is. Az egész építmény, valószínűleg a talaj egy anyagrétegének megcsúszása miatt, szemmel láthatóan ferde, észak felé dől. 2004-ben Tűztorony-történeti és tűzoltó-kiállítás nyílt meg az épületben.    

Vizsoly: a Biblia  A reformáció korának talán legjelentősebb szellemi és nyomdatechnikai teljesítménye az első teljes nyomtatott magyar nyelvű Biblia megjelenése, mely híressé tette Vizsolyt. A község református temploma egyike legbecsesebb műemlékeinknek, mind építészeti, mind művészettörténeti értékei miatt.

Észak-Magyarország változatos lehetőséget kínál a turisták számára. A régió klimatikus gyógyhelyei, az üdülőhelyek kínálata, a kulturális és természeti értékek, a történelmi és népi hagyományok, a sportolási és szórakozási lehetőségek különböző turisztikai termékek fejlesztését alapozzák, alapozták meg.  

A vonzerők állapota ugyanakkor még sok helyen nem éri el a kívánt színvonalat, bár az épületek állagán át a szállodai, illetve konferenciahelyi infrastruktúra korszerűsítéséig számtalan beruházás történt. Az új attrakciók kialakításához, a mindenkori beruházásokhoz szükséges jelentős erőforrásokat leginkább pályázati forrásokból fedezték, de sajnos a forráshiány, a régió sajátereje továbbra is az egyik leggátlóbb tényező a turisztikai attrakciók korszerű és fenntartható, környezetkímélő fejlesztésében (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).   A fentiekben elmondottakra alapozva, zárásként elmondható: amennyiben a közeli és távolabbi jövőben sikeresen működnek a jelenleg is kialakítás és fejlesztés alatt álló TDM szervezetek, valamint megvalósul a klaszterekkel és klaszterekben történő kooperáció, úgy biztató jövő előtt állhat Észak-Magyarország turizmusa, hiszen a régió Európában is egyedülálló idegenforgalmi értékekkel büszkélkedhet, melyeknek már „csak” az átgondolt és fenntartható kiaknázására van szükség, amely nem máson, mint a humánerőforrás minőségén és a térségi összefogás eredményességén múlik.

Milyen területi különbségek tapasztalhatók az Észak-magyarországi idegenforgalmi és tervezési-statisztikai régió között?

Melyek a régió legfontosabb természeti sajátosságai?

Elemezze az Észak-magyarországi Régió keresletének alakulását!

Miért nevezzük az Észak-magyarországi Régiót a „legek” régiójának?

Sorolja fel a régió turisztikai termékeit!

Melyek a régió legfontosabb gyógyfürdői? kulturális központjai? borvidékei?

Sorolja fel a régió legjelentősebb turisztikai központjait!

Értékelje röviden az Észak-magyarországi Régió turizmusát!

Az Észak-Alföld turisztikai régió területe csaknem megegyezik az Észak-Alföld statisztikai régió területével, csupán Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti, valamint Hajdú-Bihar megye északnyugati csücske tartozik a Tisza-tó turisztikai régióhoz . A Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék által alkotott régió mind területét (17 729 km2), mind pedig népességszámát tekintve (2009-ben 1 502 409 fő) hazánk második legnagyobb régiója.

Az Észak-Alföld turisztikai régió egész területe az Alföld nagytáj része. Kialakulásában döntő szerepe volt a folyóvizek feltöltő és letaroló munkájának, illetve a szél felszínalakító tevékenységének. Legváltozatosabb domborzattal a Nyírség rendelkezik, miután döntően a Tisza és Szamos folyók által felhalmozott homokos hordalékkúp anyagából a jégkorszaki szél változatos buckás tájat alakított ki. Ennél lényegesen egyhangúbb a Hajdúság és a Nagykunság lösztáblája, melyek felszínén kialakult kiváló mezőségi talajokon csaknem teljes egészében mezőgazdasági művelés folyik. A régió legalacsonyabb területei a Tisza és mellékfolyói mentén kialakult természetes vízjárta árterek (Szatmár- Beregi-síkság, Közép- tiszai-ártér, Hortobágy, Alsó-Jászság), valamint a folyószabályozások után leszűkített folyó hullámterek. A régió legmagasabb pontja a Beregi-síkból tájidegen módon kiemelkedő Kaszonyi-hegy vulkáni kúpja (240 m), mely a Kárpátok legbelső, az Alföld alá mélybe zökkent vulkáni ívének felszínre került tagja.

Az Észak-alföldi régió éghajlata nedves kontinentális érzékelhetően száraz kontinentális vonásokkal színezve. Területén található az ország legnagyobb évi közepes hőingással (Hortobágy) és a legalacsonyabb évi csapadékmennyiséggel (Nagykunság déli része) jellemezhető vidéke.

Az Észak-alföldi régió vízrajzi tengelye a kis esésű, szélsőséges vízjárású Tisza. Jelentősebb mellékfolyói a Szamos, Kraszna, Túr, Zagyva, Hármas-Körös. A XIX. században elkezdett folyószabályozások előtt a táj állóvizekben gazdag volt, jelenlegi kiterjedésük az országos átlagot nem éri el. Fontosabb állóvizei a folyók mentén sorakozó holtágak, morotvák és a mesterséges víztározók, halastavak, melyek turisztikai vonzerővel is bírnak. A felszín alatti vizek közül a mélységi hévizeket kell kiemelni. A régió nemzetközileg is jelentős termálvízkészlettel rendelkezik. Ennek oka a vékony, töredezett földkéreg miatt kialakult magas geotermikus gradiens (100 méterenként 6-8 °C hőmérsékletnövekedés), így a pannon rétegekből feltörő víz átlagosan 50-70 °C hőmérsékletű. Ennek legfontosabb hasznosítói a gyógy- és termálfürdők.

Növényföldrajzilag a régió a Pannóniai flóratartományba tartozik, melynek területén a természetes növénytársulások nagyon kis területre szorultak vissza ártéri mocsarak és ligeterdők, szolonyec szikes gyepek, löszgyepek, homoki gyepek, tatárjuharos lösztölgyesek, homoki tölgyesek formájában. A területen uralkodnak a mezőgazdasági kultúrák és a tájidegen erdőültetvények, pl. nemesnyár, akác.

Az Észak-Alföld turisztikai régió közlekedése az egyenetlenség, a hálózat fejlett és fejletlen arányának kedvezőtlen összetétele miatt jelenleg még alacsony színvonalon biztosítja a turizmus fejlődését. Az Észak-alföldi régió az országos közúthálózat hosszát tekintve a magyarországi régiók között a második helyen áll. A régió megközelíthetőségét az M3 és M35 autópálya Nyíregyházáig, ill. Debrecenig tartó szakasza nagyban segíti, azonban a terület kistérségeinek nagy része kívül esik a gyorsforgalmi úthálózat 30 perces vonzáskörzetén. A régió legfontosabb közlekedési folyosója a 4. sz. főút Szolnok- Debrecen-Nyíregyháza szakasza. A fő- és mellékútvonal-hálózat legnagyobb problémája a burkolat igen rossz állapota, a 4. sz. főút 2009-ben kezdődött felújítása csak részben orvosolja a gondokat. További forgalmi problémát jelent a tiszai átkelőhelyek alacsony száma. A mindössze 10 tiszai híd jelentős forgalmat bonyolít le.

A régió vasúthálózata a vonalsűrűség tekintetében országos átlag feletti, minőségét tekintve azonban azon alul marad. Legfontosabb vonalak a nemzetközi forgalomban is jelentős szerepet játszó Budapest-Szolnok- Debrecen-Záhony, a Szolnok-Békéscsaba, valamint a Nyíregyháza-Miskolc pályaszakasz. A mellékvonalakon a pálya rossz minősége, az elavult járműpark, az alacsony kihasználtság és a járatsűrűség a legnagyobb probléma. A légi közlekedés szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a debreceni repülőtér, amely 2003 óta állandó nemzetközi határnyitású kereskedelmi repülőtérként működik. A légi közlekedés súlyának növelésével a régió elérhetősége javul. Mindez Debrecen, Hajdúszoboszló és a Hortobágy turisztikai központi szerepét fokozhatja, ami a gyógy-idegenforgalom, az üzleti- és konferenciaturizmus fejlődésében nyilvánulhat meg.

A régióban található az ország 347.277 szálláshelyének a 11,4%-a, ami elmarad a régió lakosságának, az ország népességéből való részesedésétől (15%). A férőhelyek 45,5%-a kemping és üdülőházban, 21,1%-a szállodákban, 22,5%-a panziókban, míg 10,8%-a turista- és ifjúsági szálláson található.

A régión belül a vendégéjszakák számát tekintve jól látható, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye – a turisztikai koncentráltság miatt – jelentősen elmarad a másik két megyétől. Ez a hátrány nem csak az ott töltött éjszakák számában, hanem a fizetőképesebb külföldi vendégkör jóval alacsonyabb arányában is megmutatkozik:

A legtöbb külföldi látogató Németországból, Lengyelországból, Romániából és Ukrajnából érkezik.

A vendégek átlagos tartózkodási ideje is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legrövidebb (2 nap, a másik két megye 3,1 és 3,7 napos átlagához viszonyítva). A turizmus területén a marketingtevékenységet országosan a Magyar Turizmus Rt., regionális szinten pedig a Magyar Turizmus Rt. Észak-Alföldi Regionális Marketing Igazgatósága és a Tisza-tavi Regionális Turisztikai Projekt Iroda végzi. A periférikus és egyben igen hátrányos helyzetű térségek számára nagyon fontos, hogy a regionális központok ellássák szervezői feladatukat, és ez – a kistérségek szakemberhiánya miatt – fokozottan igaz a turisztikai és marketing feladatokra.

Az Észak-alföldi turisztikai régió mind területét, mind pedig népességszámát tekintve hazánk második legnagyobb régiója. 2009-ben a többnapos belföldi utasok számát tekintve a harmadik helyet foglalta el a hazai turisztikai régiók között.

A turizmus számára előnyös földrajzi és geológiai adottságokkal rendelkezik. A Tisza és vízhálózata, mint zöldfolyosó egyedülálló ökoturisztikai értéket képvisel. Nagy kiterjedésű a védett területek aránya, vonzóak a természeti adottságok és a tájképi látványértékek (pusztai táj, ligetes térségek). A Hortobágy, mint világörökségi helyszín, az épített környezeti emlékek sokszínűsége, a gasztronómiai hagyományok megannyi látnivalót kínálnak az idelátogatóknak. Gazdag gyógy- és termálvízkészlettel rendelkezik a régió, melynek köszönhetően sokan a spa és a wellness hazájaként is emlegetik. A régió javuló infrastrukturális alapellátottsága, a közlekedési feltételek javulása (M3, M35 autópályák, debreceni repülőtér), a fejlett funkciókkal rendelkező vonzásközpontok (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok), a felsőoktatási hálózat, a képzett munkaerő, valamint a lakosság vendégszeretete mind-mind hozzájárul az Észak-Alföld turizmusának fejlődéséhez.

A régió turizmusának gyengeségei közé tartoznak többek között a nem kellő társadalmi igényesség a természeti és művi környezettel szemben, a jelentős társadalmi és gazdasági különbségek, a közlekedési peremhelyzet és a közlekedési infrastruktúra elmaradottsága, valamint a nem kellően kiépített idegenforgalmi infrastruktúra.

A jövőben turizmus a régióban mindenképpen meghatározó húzóágazattá válik, amely a turisztikai kis- és közepes vállalkozások számára vonzó perspektívát jelent, multiplikátor hatásain keresztül pedig a helyi gazdasági szereplők számára keresletet generál.

A régió vezető turisztikai terméke az egészségturizmus, amely sajátos arculatot mutat: kihasználva a régió mezőgazdasági adottságait és agrár innovációs kapacitását, a bioélelmiszerek és reformtáplálkozás értékelemekkel növelten jelentkezik a piacon, megkülönböztetve ezzel a dél-alföldi és dunántúli egészségturisztikai desztinációktól. A régió egészségturizmusának zászlóshajója Hajdúszoboszló, melynek küldőpiaca elsősorban Németország és Lengyelország.

A régió különleges turisztikai terméke a „tiszai-turizmus”, amely elsősorban a fiatal korosztály célcsoportot vonzza. A Tisza a vízi-, az öko-, a hobbi-, a sport- és az aktív turizmus különleges helyszíne a régióban.

A Hortobágy természeti élménye az öko- és az örökségturizmusban jelenik meg, a régió egyedi arculatot mutató, nemzetközi ismertségű desztinációja, amely több turisztikai célcsoportot szolgál ki (ifjúsági, senior, ökoturista).

A „vidéki turizmus” jól ismert turisztikai terméke a régiónak az autentikus vidék élményét nyújtó falusi turizmus (falusi vendéglátás). A Nyírség és a Bereg kistérségei a régióban jól ismert turisztikai desztinációk gasztronómiai tematikus útjaikkal, fesztiváljaikkal, autentikus parasztházaikkal, amelyek jó minőségű szállást, vidéki vendégszeretetet, bioélelmiszereket kínálnak a néphagyományaikat bemutatva.

A kulturális értékek, történelmi emlékek, hagyományok, fesztiválok, rendezvények, tudáscentrumok, innovációs központok és a pezsgő üzleti élet fontos részét képezi a régió kulturális turizmusának. A hivatásturizmuson belül prioritást élvez a konferenciaturizmus Debrecen központtal. A konferenciaközpont, a Debreceni Egyetem, a magas színvonalú szálláshelyek, a cívis kultúra, a regionális repülőtér, a város turistabarát szolgáltatásaival a régió sikeres konferenciavárosa, kulturális fővárosa.

1.      Ha egy termékkel kellene az Észak-Alföldi régiót jellemeznie, melyik tényezőt emelné ki elsődlegesen? Milyen indok szólnak döntése mellett?

2.      A vizsgált régióban – teljesen érthető módon a Tisza jelenti az egyik meghatározó tényezőt. Miként lehetne a mellékfolyók (pl. Zagyva, Bodrog, Hortobágy – Berettyó stb.) turisztikai szerepét ehhez kapcsolódóan növelni?

3.      „A Tisza-völgyben tömérdek a lappangó kincs” (Széchenyi 1846) Melyek azok a rejtett lappangó értékek, amelyek az örökségturizmus szempontjából az eddigiek mellett fontosak lehetnének?

4.      Az ökoturizmus célcsoportjának jellegzetes jegyeit figyelembe véve milyen fejlesztéseket lát szükségesnek a régióban? Döntését indokolja is!

5.      A kulturális programokat pl. Hídi vásár, Borkarnevál stb. gyakorta ellepi a giccsek áradata. Milyen megoldást javasol ezek visszaszorítására.

6.      Mely települést látogatják a legtöbben egészségturisztikai motivációval az Észak-Alföld régióban?

7.      Az Észak-Alföld régióban rendelkezésre álló gyógyvizek mely típusú betegségek kezelésére alkalmasak elsősorban?

8.      Mi indokolja az ökoturizmus és a falusi turizmus szoros összefüggésben történő kezelését?

9.      Mely szakmai szervezet tömöríti a régió egészségturisztikai szolgáltatóit?

10.   Az Észak-Alföld régiót alkotó 3 megye mindegyikében nevezzen meg egy egészségturisztikai resortot! Mely generációk számára ajánlaná az egyes resortokat?

Alcsi-szigeti Holt-Tisza

Balmazújváros

Berekfürdő

Berettyó

Csaroda

Csaronda

Cserkeszőlő

Debrecen

Dombrád

Észak-Alföldi régió

Egyek-Pusztakócs

Fehérgyarmat

Gávavencsellő

Gergelyiugornya

Guthi-erdő

Hajdú-Bihar megye

Hajdúnánás

Hajdúság

Hajdúszoboszló

Hármas-Körös

Hortobágy

Hortobágy-folyó

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Jászság

Kaba

Keleti-főcsatorna

Kisköre

Kisvárda

Kraszna

Körös

Lónya

Martfű

Mátészalka

Mándok

Máriapócs

Mezőtúr

Nagyar

Nagykálló

Nagykunság

Nyírbátor

Nyíregyháza-Sóstó

Nyírség

Püspökladány

Rakamaz

Sajó

Sonkád

Szabolcs-Szatmár megye

Szamos-folyó

Szatmár-Beregi síkság

Szatmárcseke

Szenke

Szolnok

Tákos

Tarpa

Tápió

Tiszabecs

Tiszadob

Tiszaföldvár

Tiszakóród

Tiszakürt

Tiszalök

Tiszasas

Tiszavasvári

Tisza-folyó

Tisza-tavi régió

Tokaj

Törökszentmiklós

Túr

Túristvándi

Túrkeve

Tuzsér

Vaja

Zagyva

Záhony

1. ábra

Forrás: Az Észak-Alföldi Régió Gyógy- és Termálfürdőinek Stratégiai Fejlesztését Megalapozó Fókusztanulmány (2010) p. 33.  

2. ábra

Forrás: Az Észak-Alföldi Régió Gyógy- és Termálfürdőinek Stratégiai Fejlesztését Megalapozó Fókusztanulmány (2010)      

3. ábra

A belföldi és külföldi vendégek száma a régió fürdőlétesítményeiben, 2008-ban

Forrás: Az Észak-Alföldi Régió Gyógy- és Termálfürdőinek Stratégiai Fejlesztését Megalapozó Fókusztanulmány (2010)

4. ábra

Forrás: KSH alapján saját szerkesztés

5. ábra

Forrás: KSH alapján saját szerkesztés    

6. ábra

Forrás Az Észak-Alföldi Régió Gyógy- és Termálfürdőinek Stratégiai Fejlesztését Megalapozó Fókusztanulmány (2010)        

7. ábra

Forrás: KSH alapján saját szerkesztés  

8. ábra

Forrás: www.hnp.hu

1. táblázat

A vendégéjszakák alakulása az Észak-Alföldi régióban 2005-2008 között falusi szállásadás esetében

Időszak	Külföldi vendégéjszakák száma (éjszaka)	Belföldi vendégéjszakák száma (éjszaka)	Összes vendégéjszaka száma (éjszaka)	Külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje (éjszaka)	Belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje (éjszaka)	Vendégek átlagos tartózkodási ideje (éjszaka)
2005. év	13681	42727	56408	4,5	3,4	3,6
2006. év	4460	45858	50318	4,3	4	4,1
2007. év	5516	64845	70361	3,5	3,8	3,8
2008. év	7031	60967	67998	3,9	3,3	3,3

Forrás: KSH

2. táblázat

Időszak	Férőhelyek száma országosan (db)	Vendéglátók száma országosan (fő)
2005. év	44453	7341
2006. év	41604	6659
2007. év	40955	6482
2008. év	47636	7492

Forrás: KSH

3. táblázat

Időszak	Vendéglátók száma (fő)	Szobák száma (db)	Ágyak száma (db)	Férőhelyek száma (db)
2005. év	446	1169	2807	2880
2006. év	471	1190	2909	2947
2007. év	506	1299	3250	3341
2008. év	655	1723	4376	4397

Forrás: KSH

A Tisza-tavi Turisztikai Régió országunk legfiatalabb és területileg legkisebb (4 megye, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megye 68 településével) régiója, amelynek magját a tó üdülőkörzete adja (22 település, amelyből 4 város). A turizmusfejlesztés még csak 30 évre tekint vissza a tó mentén, azonban ez alatt a rövid időszak alatt jelentősen megnövekedett a látogatottsága. A Tisza-tavi Turisztikai Régió illetékességi területét tekintve eltér a statisztikai régióktól (2 statisztikai régió határán helyezkedik el, az Észak-magyarországi Régió és az Észak-alföldi Régió), illetve a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács illetékességi területétől.

Tájföldrajzilag az egész régió az Alföldhöz tartozik, és a Közép−Tisza-vidéken helyezkedik el. A tájfelosztás alapján a Közép–tiszai-ártér kistájcsoporthoz tartozó Hevesi- és Borsodi-ártérre, valamint a Nagykunság kistájcsoport északi részén fekvő Tiszafüred–Kunhegyesi-síkra különíthető el. Aljzatában homokos, kavicsos üledékek találhatóak, amelyek a miocén pannon emeletében a folyamatosan kiédesedő Pannon beltengerből akkumlálódtak. A terület alapvetően egy löszhátakkal tarkított síkvidék, amely a Tisza (és mellékfolyóinak) árteréhez tarozik.

A térség közlekedésföldrajzi jellemzői jelentős hiányosságokat mutatnak. Gyorsforgalmi összeköttetéssel nem rendelkezik, a tőle északra húzódó Budapest-Nyíregyháza (M3) autópályával a 33-as főút kapcsolja össze. A térségen belül rossz minőségű mellékutakon közelíthetjük meg a településeket. A régión áthaladó három vasúti szárnyvonal (észak-nyugati−dél-keleti irányban szelik át a régiót) érinti Kiskörét, Poroszlót, Tiszafüredet és Tiszaújvárost, azonban nem teremt köztük kapcsolatot. A terület belső perifériának számít, a felmérések szerint a tó melletti települések lakossága is csak a turizmus további fejlesztésében látja a boldogulásának a lehetőségét. A régió területén található a – nemzetközi érdeklődésre is számot tartó vizes élőhely – Tisza-tavi Madárrezervátum, amelyet a Hortobágyi Nemzeti Park részeként 1999-ben világörökséggé nyilvánítottak.

A Tisza-tavi régió turisztikai kereslet szempontjából Magyarország idegenforgalmi régiói között az utolsó helyet foglalja el.

A vendégforgalom tekintetében a térség folyamatos növekedést mutatott az elmúlt években, mely (1. táblázat) – a világgazdasági válság hatására – 2008-ról 2009-re, más régiókhoz hasonló módon visszaesett.  

1. táblázat: A Tisza-tó Idegenforgalmi Régió vendégforgalma (fő)  

Szálláshely/Év	2005	2006	2007	2008	2009
Kereskedelmi szálláshelyek	89 565	79 948	89 404	106 944	99 547
Magánszálláshelyek	18 235	19 840	25 073	25 895	24 959
Összesen	107 800	99 788	114 477	132 839	124 506

  Forrás: KSH (2010)  

A régió mintegy százhuszonötezres vendégforgalmából hozzávetőlegesen 19%-a volt külföldi vendég (23 748 fő), amely az országos átlaghoz viszonyítva rendkívül alacsony. A jelentősebb küldő országok a térség szempontjából: Franciaország, Hollandia, Svájc, Horvátország, Szlovákia, Ukrajna, Németország, Románia.

A térségbe érkező vendégek megoszlása az egyes szálláshelyek között (1. ábra) azt mutatja, hogy a régió némileg eltér a fejlett országok trendjeihez, mely alapján a legtöbb turista a magasabb kategóriájú szálláshelyeket veszi igénybe. Itt ugyanis jelenleg az alacsonyabb kategóriájú szálláshelyek részesedése viszonylag magas.    

1. ábra: Vendégek megoszlása szállástípusonként  

  Forrás: KSH (2010)  

A különböző kategóriájú szállodák, illetve a panziók bonyolítják le a vendégforgalom 40%-át. Az egyéb kereskedelmi szálláshelyeken (turistaszálló, ifjúsági szálló, üdülőház, kemping), illetve a magánszálláshelyeken (fizetővendéglátás, falusi szállásadás) a forgalom mintegy 55-60%-a realizálódik.

A vendégek számának alakulását némileg visszavetette a gazdasági válság, melynek hatására 2008-ról 2009-re a azok száma jelentősen csökkent. Bár a szállodákba érkező vendégek száma 2000-hez viszonyítva jelentősen növekedett, az összes vendégen belüli aránya viszont visszaesett. Előretörést elsősorban mind a szám, mind pedig az összes vendégen belüli részesedés tekintetében a panzióknál láthatunk. A térség kereskedelmi szálláshelyei közül – a szállodák után – a kempingek rendelkeznek a legjelentősebb vendégforgalommal. A magas kategóriájú szálláshelyeken visszaesés, míg az alacsonyabbakon növekedés tapasztalható. A magánszálláshelyek (azon belül is elsősorban a fizetővendéglátás) részaránya évről-évre dinamikus növekedést mutat, egyrészt az alternatív turizmus felértékelődése, másrészt a falusi turizmus és a fizető vendéglátás megerősödése miatt.

A régió vendégéjszakáinak a száma (2. táblázat) hasonló tendenciát követve, mint a vendégeké növekedést mutatott, melyet a gazdasági világválság tört meg. A visszaesés igen jelentős: a kereskedelmi szálláshelyeknél 8, míg a magán szállásadásban 7%.    

2. táblázat: Vendégéjszakák száma a Dél-Alföld Idegenforgalmi Régióban  

Szálláshely/Év/éjszaka	2005	2006	2007	2008	2009
Kereskedelmi szálláshelyek	265 902	233 639	255 056	290 309	266 699
Magán szálláshelyek	93 176	87 237	103 790	97 571	91 050
Összesen	359 078	320 876	358 846	387 880	357 749

  Forrás: KSH (2010)  

A vendégéjszakák megoszlása hasonló a vendégeknél megfigyelt képhez. A szálloda típusú szálláshelyek részesedése meghaladja az összes vendégéjszaka 40%-át. A csoporton belül viszont kiemelendő, hogy a szállodák aránya csökkenő, míg a panzióké dinamikusan növekvő tendenciájú. Az egyéb kereskedelmi szálláshelyek részesedése 2009-ben mintegy 36% volt, s ebben a csoportban – a hazai és nemzetközi tendenciáknak megfelelően – visszaesés történt az elmúlt években. A régióban különösen a magánszállásadás vonatkozásában láthatunk kedvező tendenciákat, melynek részesedése a régió vendégéjszakáiból eléri az összes egyötödét.  

2. ábra: Vendégéjszakák megoszlása szállástípusonként  

  Forrás: KSH (2010)  

Az átlagos tartózkodási idő külföldi turisták esetén 3,4 éjszaka, melyhez jelentősen hozzájárul, hogy kiemelkedően magas a tartózkodás átlagos ideje a turistaszállókon és a falusi szállásadásban. A belföldi vendégek esetében 2,8 éjszaka az átlagos idő, amit jelentősen növel a falusi szállásadás, a fizetővendéglátás és a turistaszállók forgalma. A magasabb kategóriájú (szálloda típusú) szálláshelyeknek hozzávetőleg 2,5 éjszaka mind a hazai, mind a külföldi látogatók tartózkodási ideje, ami a szálláshelytípusok magas árkategóriáinak következménye.  

3. ábra: Az átlagos tartózkodási idő az egyes szálláshely típusokon (éjszaka)  

  Forrás: KSH (2010)

A térség szálláshelyei, illetve kapacitásaik (3. táblázat) jelentős fejlesztések hatására átalakultak az elmúlt évtizedben. A felsőkategóriás szállások, mind minőségükben, mind mennyiségükben jelentős növekedést mutatnak. 2009 óta már 5*-os szálloda is működik a régióban: Tiszafüreden 69 kiadható szobával, illetve 224 férőhellyel! A panziók egységszámában kismértékű növekedés tapasztalható. Az egyéb kereskedelmi szálláshelyek esetében – a turistaszállók kivételével – valamennyi típusnál tapasztalható egységszám- és kapacitásbővülés. A magánszálláshelyek tekintetében a falusi szállásadás és a fizetővendéglátás esetében egyaránt jelentős növekedés tapasztalható az egységszám, illetve a kapacitás területén egyaránt.  

3. táblázat: A Tisza-tó idegenforgalmi régió szálláshelystruktúrája    

Típus	2000		2005		2008		2009
	Egység	Férőhely	Egység	Férőhely	Egység	Férőhely	Egység	Férőhely
Kereskedelmi	67	4 121	91	10 865	90	11 055	89	11 071
Szálloda típusú	33	1 268	40	2 155	39	2 362	42	2 455
Szálloda típusú	7	721	15	1 128	13	1 172	13	1 124
1*	1	40	3	191	4	250	2	79
2*	1	106	4	217	3	183	3	166
3*	4	293	7	608	5	643	5	512
4*	1	282	1	112	1	96	2	143
5*	–	–	–	–	–	–	1	224
Panzió	26	547	25	1 027	26	1 190	29	1 331
Egyéb szállástípus	34	2 853	51	8 710	51	8 693	47	8 616
Turistaszálló	3	139	2	237	3	87	2	67
Ifjúsági szálló	1	112	2	168	3	342	2	363
Üdülőház	18	505	24	1 155	24	1 150	22	1 020
Kemping	12	2 097	23	7 150	21	7 114	21	7 166
Magán	630	3 706	787	5 148	960	6 790	1 014	7 327
Fizetővendéglátás	135	656	463	3 053	489	3 599	519	3 990
Falusi szállásadás	495	3 050	324	2 095	471	3 191	495	3 337
ÖSSZESEN	697	7 827	878	16 013	1 050	17 845	1 103	18 398

  Forrás: KSH (2010)